Tabéry Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tabéry Géza
Élete
Született1890. július 17.
Nagyvárad
Elhunyt1958. január 6. (67 évesen)
Nagyvárad
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)próza, színmű

Tabéry Géza (Nagyvárad, 1890. július 17. – Nagyvárad, 1958. január 6.) romániai magyar író, újságíró.

Pályája[szerkesztés]

Jogi tanulmányait Nagyváradon, Genfben végezte és Kolozsvárott fejezte be, majd itthon a közigazgatásban helyezkedett el. 1909-től A Hét című lap munkatársa volt. 1914-ben a fronton megsebesült. A Tanácsköztársaság idején is hivatalt vállalt Nagyváradon, a bukás után börtönbe is került. Később a Tavasz és a Magyar Szó című lapok szerkesztőjeként, valamint több lap, köztük a Szemle munkatársaként is tevékenykedett. Baloldali irányzatú közírói tevékenységével az erdélyi magyarság önvédelmi szerveződését támogatta. Ady Endre örökségének következetes őrzője, az általa megszervezett és 1955-ben megnyílt nagyváradi Ady-múzeum igazgatója volt.

Az 1920-as évektől Erdély magyar irodalmi életében és sajtójában jelentős helyet töltött be. Az erdélyi színpadokon több színművét játszották (Helén vágyai, 1914; Mimikri, 1921; Álomhajó, 1922; Kolozsvári bál, 1923).

Legismertebb regényei az 1920-as években születtek. A Szarvasbika (1925) a két Bolyai, apa és fia ellentétének története. Pintér Jenő szerint a könyv „minden elbeszélő lendülete mellett is elbúsító példája a szellemében és stílusában beteg irodalomnak.” A Tűzmadár (1927) két költött nevű nép, a gitánok és a liburok ellenségeskedésének rajza, kísérlet a korabeli helyzet jelképes ábrázolására. A Vértorony (1929) Dózsa György parasztháborújának korát és eseményeit mutatja be; Pintér Jenő a középkori egyház elleni gyűlölködő vádiratnak, erotikus jeleneteit ízléstelennek tartja. A Fekete ablak (1936) kishivatalnok hősének sorsában a Királyhágón túli részek első világháborút követő szenvedését mutatja be. Az erdélyi magyarság kiszorul a városokból. Életben maradásához vissza kell térnie a faluba, egyetlen menedéke talán a föld lehet.

Utolsó éveiben átfogó önéletrajzi munkán dolgozott. A három kötetre tervezett műből csak az elsőt tudta befejezni, ez Két kor küszöbén címen 1970-ben jelent meg.

Tabéry Géza könyveinek egy része nyíltan vagy jelképesen liberális eszméket hirdet. „Történelmi regényei a társadalmi harcok mozgását, a világnézetek küzdelmét kívánják megvilágítani. (…) Regényei mégis egyenetlenek: hatalmasra formált hőseit sokszor romantikus jelmezbe öltözteti, egyébként szenvedélyes stílusereje gyakran téved nagyhangú szólamokba, a keresett archaizálás túlzásai közé.”[1]

Munkái[szerkesztés]

  • Néma harc (regény, Békéscsaba, 1911)
  • Klematiszos udvar (novellák. Békéscsaba, 1914)
  • Veszta flagelláns (novellák, Békéscsaba, 1917)
  • Át a Golgotán (regény. Békéscsaba, 1917)
  • Forradalmi versek (Békéscsaba, 1918)
  • Mimikri (színmű, Kolozsvár, 1921)
  • Álomhajó (színmű, Nagyvárad, 1922)
  • A kolozsvári bál (színmű, Kolozsvár, 1923)
  • Szarvasbika (regény, Kolozsvár, 1925)
  • Tűzmadár (regény, Kolozsvár, 1926)
  • Vértorony I.–II. (regény, Kolozsvár, 1929)
  • Emlékkönyv Az erdélyi irodalomról. (Kolozsvár, 1930)
  • Októberi emberek (regény, Arad, 1934)
  • Fekete ablak (regény, Budapest, 1936)
  • A csucsai kastély kisasszonya (Brassó, 1939)
  • A Frimont-palota (1941)
  • Cenci, a váradi lány (1943)
  • Medvetánc, Válogatás munkáiból (Bukarest, 1958)
  • Két kor küszöbén. Önéletírások, Kriterion, Bukarest, 1970
  • A halott liliom. Válogatott elbeszélések; vál. Réz Pál; Palatinus, Budapest, 2000 (Várad, villanyváros)
  • Emlékkönyv; szöveggond. Tavaszi Hajnal, utószó Vallasek Júlia; Nagyváradi Ady Társaság, Nagyvárad, 2003 (NAT könyvek)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ In. A magyar irodalom története (1966), 6. kötet, 931. o.

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet: Regény és színmű / Analizálók, stilromantikusok c. alfejezet. (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
  • szerk.: Szabolcsi Miklós: 37. Magyar irodalom Romániában, A magyar irodalom története (6. kötet). Budapest: Akadémiai Kiadó, 930–931. o. (1966). Hozzáférés ideje: 2012. október 23. 
  • Romániai magyar irodalmi lexikon. Kriterion Könyvkiadó. (Hozzáférés: 2012. október 23.)

További információk[szerkesztés]

  • Babits Mihály (1931). Transsylvanizmus (Tabéry Géza: Emlékkönyv). Nyugat (21. szám). (Hozzáférés: 2012. október 23.)   Babits Mihály méltatja Tabéry Géza Emlékkönyvét.
  • Robotos Imre: Eszmék ütközésben. Tabéry Géza pályaíve. Kismonográfia; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1979 (Kismonográfiák)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tabéry_Géza&oldid=26705242”