Tűzföldi bukóhojsza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tűzföldi bukóhojsza
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Aequornithes
Csoport: Austrodyptornithes
Rend: Viharmadár-alakúak (Procellariiformes)
Család: Bukó viharmadárfélék (Pelecanoididae)
Gray, 1871
Nem: Pelecanoides
Lacépède, 1799
Faj: P. magellani
Tudományos név
Pelecanoides magellani
Mathews, 1912[1]
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tűzföldi bukóhojsza témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tűzföldi bukóhojsza témájú kategóriát.

A tűzföldi bukóhojsza (Pelecanoides magellani) a madarak (Aves) osztályának a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a bukó viharmadárfélék (Pelecanoididae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Argentína, Chile és a Falkland-szigetek partjainál honos.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 20 centiméter. Zömök teste és kampós csőre van. Tollruhája felül sötét, alul világos, ami a tengeri madarakra általában jellemző.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tengeri madár, mélyen a víz alá bukva szerzi táplálékát.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészekalja 1 tojásból áll.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. BirdLife International: 'Pelecanoides magellani'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]