Tőry Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tőry Emil
Született Spiesz Emil
1863. április 17.
Pest
Elhunyt 1928. május 31. (65 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész,
építészeti szakíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tőry Emil témájú médiaállományokat.

Tőry Emil (Pest, 1863. április 17.Budapest, 1928. május 31.) építész, építészeti szakíró.

Életpályája[szerkesztés]

A budapesti műegyetemen szerzett oklevelet 1887-ben, ezután Berlinben és Párizsban tanult. Miután hazatért, építészeti irodát nyitott. 1897-től a budapesti műegyetem magántanára, 1906-tól rendkívüli tanára volt. 1908-tól Budapesten Pogány Móriccal létesített társas viszonyt. Ennek a korszaknak a kiemelkedő alkotása volt a torinói világkiállítás magyar pavilonja, amely a Lechner Ödön által elindított magyaros stíluskeresés szép példája. A sátorarchitektúrát mint ősmagyarnak tartott építészeti formát alkalmazta. Az Adria Biztosító épületénél már modernebb szerkezetet használtak, Lajta Béla hatására.

Művei[szerkesztés]

Második tervpályázat, Nemzeti Színház pályaterve, főhomlokzat, 1913
  • Délvidéki Kaszinó (Temesvár, 1902)
  • Fa- és Fémipari Szakiskola (Arad, 1905 körül)
  • Homeopata Kórház (Bp. IX., Bakáts tér 11., 1907)
  • A torinói világkiállítás magyar pavilonja (1911) (Pogány Móriccal és Györgyi Dénessel). Fájl:Http://images-00.delcampe-static.net/img large/auction/000/051/613/865 001.jpg
  • Újpesti Állami Főgimnázium (Tanoda tér 1., 1911-13)
  • Első díj a bécsi Osztrák-Magyar Bank székházpályázatán (Pogány Móriccal, 1912)
  • Az Adriai Biztosító Társulat székháza (Budapest, Deák tér 2., később Budapesti Rendőrkapitányság, ma: Hotel Méridien, tervpályázat alapján, Pogány Móriccal)(1912 – 1918)
  • A Nemzeti Színház pályaterve (1913, Pogány Móriccal) (a kivitelezésére nem került sor)

Főbb írásai[szerkesztés]

  • Marcus Vitruvius Pollio theoriaja az antik szentélyekről (Bp., 1896);
  • A görög építőművészet története az Ókorban (Bp., 1904);
  • A római építőművészet szerkezet- és alaktana (Bp., 1904);
  • Andrea Palladio szerepe az építőművészet történetében (Bp., 1905);
  • Róma antik építőművészete (Bp., 1905);
  • Újabb építkezések Németországban (Bp., 1905);
  • Michelangelo mennyezetképe a római Sixtus kápolnában (Bp., 1912);
  • Néhány szó a műegyetemi építészoktatás reformjához (Bp., 1919).

Emlékezete[szerkesztés]

A Magyar Művészet hasábjain Lyka Károly búcsúzott tőle 1928-ban.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon