Tőry Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tőry Emil
Született Spiesz Emil
1863. április 17.
Pest
Elhunyt 1928. május 31. (65 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész,
építészeti szakíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tőry Emil témájú médiaállományokat.

Tőry Emil (Pest, 1863. április 17.Budapest, 1928. május 31.) építész, építészeti szakíró.

Életpályája[szerkesztés]

A budapesti műegyetemen szerzett oklevelet 1887-ben, ezután Berlinben és Párizsban tanult. Miután hazatért, építészeti irodát nyitott. 1897-től a budapesti műegyetem magántanára, 1906-tól rendkívüli tanára volt. 1908-tól Budapesten Pogány Móriccal létesített társas viszonyt. Ennek a korszaknak a kiemelkedő alkotása volt a torinói világkiállítás magyar pavilonja, amely a Lechner Ödön által elindított magyaros stíluskeresés szép példája. A sátorarchitektúrát mint ősmagyarnak tartott építészeti formát alkalmazta. Az Adria Biztosító épületénél már modernebb szerkezetet használtak, Lajta Béla hatására.

Művei[szerkesztés]

Második tervpályázat, Nemzeti Színház pályaterve, főhomlokzat, 1913
  • Délvidéki Kaszinó (Temesvár, 1902)
  • Fa- és Fémipari Szakiskola (Arad, 1905 körül)
  • Homeopata Kórház (Bp. IX., Bakáts tér 11., 1907)
  • A torinói világkiállítás magyar pavilonja (1911) (Pogány Móriccal és Györgyi Dénessel). Fájl:Http://images-00.delcampe-static.net/img large/auction/000/051/613/865 001.jpg
  • Újpesti Állami Főgimnázium (Tanoda tér 1., 1911-13)
  • Első díj a bécsi Osztrák-Magyar Bank székházpályázatán (Pogány Móriccal, 1912)
  • Az Adriai Biztosító Társulat székháza (Budapest, Deák tér 2., később Budapesti Rendőrkapitányság, ma: Hotel Méridien, tervpályázat alapján, Pogány Móriccal)(1912 – 1918)
  • A Nemzeti Színház pályaterve (1913, Pogány Móriccal) (a kivitelezésére nem került sor)

Főbb írásai[szerkesztés]

  • Marcus Vitruvius Pollio theoriaja az antik szentélyekről (Bp., 1896);
  • A görög építőművészet története az Ókorban (Bp., 1904);
  • A római építőművészet szerkezet- és alaktana (Bp., 1904);
  • Andrea Palladio szerepe az építőművészet történetében (Bp., 1905);
  • Róma antik építőművészete (Bp., 1905);
  • Újabb építkezések Németországban (Bp., 1905);
  • Michelangelo mennyezetképe a római Sixtus kápolnában (Bp., 1912);
  • Néhány szó a műegyetemi építészoktatás reformjához (Bp., 1919).

Emlékezete[szerkesztés]

A Magyar Művészet hasábjain Lyka Károly búcsúzott tőle 1928-ban.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon