Erzsébet királyné budapesti emlékműve

A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út világörökségi helyszín része

Erzsébet királyné budapesti emlékműve
Március 15. (Eskü) tér a Petőfi tér felől nézve. Szemben Erzsébet királyné emlékműve, mögötte a piarista rendház és a Belvárosi templom (1939)
Település	Budapest V. kerülete
Cím	1052 Budapest, Eskü (ma: Március 15.) tér
Építési adatok
Megnyitás	1932. szeptember 25.
Lebontás éve	1953
Építési stílus	neoklasszicista építészet
Tervező	Zala György (szobor), Hikisch Rezső (épület)
Hasznosítása
Felhasználási terület	emlékmű
Elhelyezkedése
Erzsébet királyné budapesti emlékműve Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 33″, k. h. 19° 03′ 04″47.49242, 19.05118
A Wikimédia Commons tartalmaz Erzsébet királyné budapesti emlékműve témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Erzsébet királyné budapesti emlékműve egy tervezésében évtizedeken át húzódó budapesti emlékhely volt, amely végül módosított formában került kivitelezésére, később pedig el is bontották. A királynő szobra (de nem az emlékmű) később ismét köztérre került.

Története

Erzsébet királyné szobra mai helyén

Erzsébet királyné közelről

hátoldali díszítés

Az első pályázat

Wittelsbach Erzsébet magyar királyné, I. Ferenc József magyar király felesége 1898-ban Genfben merénylet áldozata lett. A magyar nép körében közkedveltnek számító királyné számára az Országgyűlés már az 1898. évi XXX. törvénycikkben „elhatározta, hogy a megdicsőülthöz méltó emlék – az önként megindult országos adakozás útján begyűlő összegek felhasználásával – állíttassék fel az ország fővárosában, s e végett a szükséges intézkedések országos bizottság közreműködése mellett haladéktalanul tétessenek meg.” Az emlékművet a Várhegy oldalára, a Budavári sikló közelébe képzelték el, magát a szobrot a Szent György térre.

Két év alatt másfél millió koronánál több pénz gyűlt össze adakozások útján, és megalakult az országos szoborbizottság is 36 tagból. Lyka Károly műkritikus így írt az eseményről:

„Nem ösmerünk újabb művészetünk történetében nagyobb szabású feladatot annál, a melyet az Erzsébet királyné-szobor bizottsága tűzött művészeinknek. A példátlanul népszerű nagy királyné emlékét megőrző mű kivántatott a budai Szent György-tér számára, de a tér kialakítását és a költségek nagyságát a pályázati hirdetmény tizenhárom pontja nem korlátozta, szabadságot adván e részben művészeinknek. Két esztendei munka után a múlt hónapban előttünk állottak a pályaművek, láttuk az alakító tehetségek sokféleségét, felfogásuk változatosságát s hallottuk a pályabiróság döntő szavát. Erős hitünk, hogy ez a pályázat, nem csak a magyar művészet mai állapotáról ad meglehetősen hű képet, hanem bizonyos tekintetben fordulópontot is jelent. A szobrászok és építészek olyan dolgokat tanultak most a saját és a versenytársaik művein, a melyekhez e pályázat híjján nem férkőzhettek volna. Olyan problémákat kellett itt megoldani, a melyek nem kínálkoznak mindennap, sőt nálunk eddig nem is kínálkoztak sohasem.”

Pályaművek:

• [1] Stróbl Alajos, Gerster Kálmán
• [2] Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, Zala György
• [3] Tőry Emil, Telcs Ede
• [4] Korb Flóris, Giergl Kálmán, Fadrusz János
• [5] Donáth Gyula
• [6] Foerk Ernő, Füredi Richárd
• [7] Damkó József, Villányi [?]
• [8] Rintel Géza
• [9] Mátrai Lajos, Foerk Ernő
• [10] Dunaiszky László
• [11] Schickedanz Albert, Herzog Fülöp

Az első pályázat eredményhirdetése 1902-ben történt – ekkor a döntéshozók nem találták megfelelőnek egyik tervet sem.

További pályázatok

Hasonlóan eredménytelen volt az 1903-as második pályázat is. Pályaművek:

• [12] Fischer [?], Scheer [?], Margó Ede, Popper [?]
• [13] Hikisch Rezső, Mátrai Lajos és ifi. Mátrai Lajos
• [14] Tőry Emil és Teles Ede,
• [15] Bálint Zoltán, Jámbor Lajos és Zala György
• [16] Papp Gyula, Szabolcs Ferenc és Damkó József
• [17] Korb Flóris, Giergl Kálmán és Fadrusz János
• [18] Maróti Géza
• [19] Leitersdorfer (Lajta) Béla és Róna József

Ekkor hosszabb szünet következett be (a szoborbizottság több tagja időközben el is hunyt). Végül Wekerle Sándor miniszterelnök 1909-ben egy harmadik pályázatot is meghirdetett. 21 pályamű érkezett, de egyiket sem minősítették megvalósításra alkalmasnak.

1913-ban egy negyedik pályázat zajlott – szintén eredménytelenül. Pályaművek:

• [20] Telcs Ede, Györgyi Géza
• [21] Hikisch Rezső, Szentgyörgyi István
• [22] Maróti Géza
• [23] Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, Zala György
• [24] Margó Ede, Pongrácz Szifrid
• [25] Tóth István, Foerk Ernő
• [26] Róna József
• [27] Kolozsvári-Szeszák Ferenc, Pásztor János
• [28] Lechner Jenő, Füredi Richárd
• [29] Körösfői Kriesch Aladár, Györgyi Dénes, Sidlo Ferenc
• [30] Menyhért Miklós, Moiret Ödön
• [31] Bory Jenő
• [32] Greff Lajos, Reményi József
• [33] Vas Viktor, Gémes (Gindert) Ferenc, Rerrich Béla
• [34] Verő László
• [35] Gyalus László, Kallós Ede, Ujváry Ignác

Az ötödik pályázat, az emlékmű felállítása

Az első világháború alatt egy ötödik pályázatot is kiírtak. Ennek eredményhirdetését csak 1920-ban tartották meg, és ekkor döntöttek Zala György szobrász és Hikisch Rezső építész közös tervének elfogadásáról. A helyszínt viszont a Várhegy oldaláról módosították először az Ybl Miklós térre, később a Margit-szigetre. Zala György 1924-re készült el a szobor mintázásával, de a felállításra ekkor még nem került sor. Végül 34 évvel Erzsébet királyné halála után, 1932. szeptember 25-én a legfőbb országos méltóságok jelenlétében felavatták az emlékművet, amely egy negyedik helyszínen, az Eskü (ma: Március 15.) téren épült fel egy lebontott piarista szerzetesrendi épület helyén. A szobrot Hikisch klasszicizáló stílusú, kör alakú, kupolás kis épülete vette körül.

Az emlékmű elbontása, a szobor visszaállítása

A második világháborúban szerencsés módon épen maradt az emlékmű, azonban a Rákosi-korszakban (több más szoborral együtt) elbontották (1953). Évtizedeken át nem volt látható, végül 1983-ban fedezte fel Ráday Mihály helytörténész egy sülysápi szabadtéri raktárban. Felállítását nem akadályozták a hivatalos hatóságok, azonban eredeti helyszínén időközben római romokat ástak ki, ezzel megváltozott a kiállítási lehetőség. Végül 1986 novemberében az Erzsébet híd budai hídfője közelében, a kocsilejáró által határolt kis parkban állították fel, miután restaurálására is sor került. A Hikisch-féle építményt nem építették vissza. A nevet és születési-halálozási évszámot csak többszöri városi panaszkodásra vésték fel a talapzatra.

Források

• Prohászka László: Szoborsorsok, Kornétás Kiadó, Budapest, 1994, ISBN 963 7843 159, 45-47. o.
• Magyar pályázatok – Az Erzsébet-emlékmű pályázata, 1903. június (1. évfolyam, 6. szám). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
• Az Erzsébet-emlékmű. mke.hu (Művészet Első évfolyam, 1902, második szám). (Hozzáférés: 2022. március 1.)
• Az Erzsébet-emlékmű. mke.hu (Művészet Tizenkettedik évfolyam, 1913, hatodik szám). (Hozzáférés: 2022. március 1.)
• Székely Márton – Marótzky Katalin: Erzsébet királyné budapesti emlékművének pályázatai 1900–1920

Kapcsolódó szócikkek

• Tervben maradt nevezetes budapesti épületek, építmények
• Erzsébet-emlékfák