Tóth Zoltán (államtitkár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tóth Zoltán
2013-ban
2013-ban
Született 1952. szeptember 16. (69 éves)
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • jogász
  • egyetemi oktató

Tóth Zoltán (1952. szeptember 16. –) közigazgatási szakember. A választási eljárások, a törvényességi ellenőrzés és a népesség-nyilvántartás területén szerezte közigazgatási tapasztalatait.

Életútja[szerkesztés]

Felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte 1972 és 1977 között. 1977-től 1980-ig a Társadalomtudományi Intézetben dolgozott mint tudományos segédmunkatárs, majd újabb három évre (1980–1983) Budapest Főváros Tanácsának alkalmazásában állt, feladata a helyi tanácsok törvényességi felügyelete volt. 1983-tól 1988-ig a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának munkatársaként törvény-előkészítéssel és választások előkészítésével foglalkozott.[forrás?]

1989-ben mint az MSZMP-kormányzat választási szakértője részt vett a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain.[2], 1990-től 1999-ig a Belügyminisztérium alá tartozó Országos Választási Iroda vezetője volt.[3] Ezzel párhuzamosan, 1995-től 1998-ig a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal vezetőjeként is tevékenykedett. 1997-ben a Horn-kormányban informatikai és távközlési miniszteri biztosi feladatokat látott el, az első Orbán-kormány idején, 1998–1999-ben pedig a belügyminisztérium informatikai és távközlési helyettes államtitkára volt. Időközben, 1998-ban sikeresen letette közigazgatási szakvizsgáját.[forrás?]

1999-től 2002-ig az Alkotmánybíróság főtanácsadójaként tevékenykedett, majd 2002-től 2004-ig az akkor alakult Medgyessy-kormány belügyi tárcájának közigazgatási államtitkára volt.[4] 2005-től 2010-ig az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) osztályvezetője, az Elektronikus Kormányzati Módszertani Központ vezetője volt.[forrás?]

Pályája során oktatói tevékenységet is végzett. 1996-tól 1998-ig a győri Széchenyi István Főiskola előadója volt választási rendszerek tárgykörben[forrás?], 1998-tól 2014-ig ugyanezen tantárgy vezető tanáraként oktatott az ELTE politológiai tanszékén.[5] 2004-től 2006-ig a Budapesti Corvinus Egyetem államigazgatási karán az e-demokrácia, 2005-től 2007-ig a Nyíregyházi Főiskolán a választási eljárás tantárgy óraadó tanára volt.[forrás?]

Vezetője volt az Európai Választási Szakértők Egyesületének, posztjáról 2011-ben mondott le.[6]

A 2018-as országgyűlési választáson a Demokratikus Koalíció képviselő-jelöltjeként indult a budakeszi székhelyű Pest megyei 2. számú választókörzetben, de még a választás előtti hetekben visszalépett az LMP színeiben induló Szél Bernadett javára.[7]

Munkássága[szerkesztés]

Köztisztviselői pályafutását a legalacsonyabb ügyintézői beosztásban kezdte, minden államigazgatási lépcsőfokot megjárt és 30 év után közigazgatási államtitkárként fejezte be. Közigazgatási gyakorlatát a törvényességi ellenőrzés, a választás, a népesség-nyilvántartás területén szerezte. Törvényelőkészítő tevékenysége 10 törvénnyel és több tucat kormány rendelet kodifikációjával kapcsolatos. Speciális területe az országos adatbázisokhoz kapcsolódó számítógépes hálózatok szervezése és szabályozása. Választási szakértőként 5 kontinensen 30 országban tevékenykedett.

Társadalmi munka[szerkesztés]

  • Európai Választási Szakértők Egyesületének főtitkára 1991–2011
  • Jegyző és Közigazgatás szaklap főszerkesztője 1999 óta

Kitüntetések[szerkesztés]

Kutatási terület[szerkesztés]

  • választás
  • közigazgatási szervezet működése
  • elektronikus kormányzat
  • térfelügyeleti rendszerek

Oktatott tárgyak[szerkesztés]

  • Választás és választási eljárás
  • államigazgatási rendszer működése
  • önkormányzati rendszer működése[8]

Családja[szerkesztés]

Nős, két gyermek édesapja[9], (2013-ban) négy unokával[10].

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]