Tóth Sándor (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tóth Sándor
TothSandorFotoThalerTamas.JPG
Született 1939. augusztus 18.
Szolnok
Elhunyt 2019. szeptember 11. (80 évesen)
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (1964–1970)
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Sándor témájú médiaállományokat.

Tóth Sándor (Szolnok, 1939. augusztus 18.2019. szeptember 11.) József Attila-díjas (1995) író, költő, újságíró, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei Tóth Kálmán és Oravecz Erzsébet voltak. Esztergomban érettségizett 1958-ban. Teológiai tanulmányait Egerben kezdte 1958-1960 között, de 1960-1962 között Budapesten fejezte be. 1963-1965 között művelődési intézményekben dolgozott. 1964-1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-történelem szakos hallgatója volt. 1971-től az Új Ember munkatársa, majd olvasószerkesztője lett. 1974-1975 között elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskoláját. 1985-től az Országos Filharmónia műsorvezetője volt. 1986-tól a Segítő Szűz Mária templom gondnoka. 1990-1994 között Pásztó és környéke országgyűlési képviselője volt a Kereszténydemokrata Néppárt színeiben, az Országgyűlés Kulturális, tudományos, felsőoktatási, televízió, rádió és sajtó bizottságának tagja volt. 1994-1996 között az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola adjunktusa, 1996-tól tanszékvezető docense, 2004-től pedig a Magyar Katolikus Rádió szerkesztője volt.

A Vigilia című katolikus folyóirat zenei rovatának szerzője volt évekig.

Kapcsolata az állambiztonsággal[szerkesztés]

Ungváry Krisztián történész kutatásai szerint 1990 előtt 18 éven át „Tatár” fedőnéven besúgóként dolgozott, ezen belül a hazafias római katolikus sajtó vonalán foglalkoztatták; adatlapján a „gátlástalan” minősítő jelző olvasható, valamint az is, hogy a hálózati munkát szívesen vállalta. Iktatott B- és M-dossziéja nem került elő, vagyis sem az esetleges beszervezés körülményeiről, sem az esetleges jelentésekről nem maradtak fenn dokumentumok.[1]

Magánélete[szerkesztés]

1970-ben házasságot kötött Frész Erzsébettel. Öt gyermekük született: Sándor (1971), András (1973), Anna Mária (1976), Balázs Miklós (1979) és Gergely (1980).

Művei[szerkesztés]

  • Belül ragyoghatsz (versek, 1992)
  • Kövek és pillangók (versek, 1994)
  • Arckép és vallomás (prózai, lírai válogatás, 1994)
  • A keresztnevek eredete (1998)
  • Kupola-jegyzetek (1998)
  • Adagio (versek, 1999)
  • Isten ritmusa (esszék, útirajzok, 2001)
  • Csillagárnyék (versek, 2008)
  • Följegyzések a hegyen (publicisztikák, 2014)
  • Táj és lélek. Barangolások könyve. A Magyar Katolikus Rádió hangfelvételei alapján, 2004-2015; Üveghegy, Százhalombatta, 2015 + DVD
  • Fény- és lombhullámok. Kisprózák, arcok, művek; Szent István Társulat, Bp., 2016
  • Táj és lélek II.; Üveghegy, Százhalombatta, 2017
  • Őszi számadás. Jegyzetek, esszék, beszélgetések; Szent István Társulat, Bp., 2017
  • Elfelejtett harmóniák (versek és műfordítások); Üveghegy, Százhalombatta, 2018

Műfordításai[szerkesztés]

  • Selma Lagerlöf: Krisztus-legendák (1992, 2008, 2015)
  • Jean Guitton: Az én kis katekizmusom (1995)
  • Selma Lagerlöf: Az Antikrisztus csodái (1997)
  • Adagio (versek, 1999)
  • Liptói lantosok (2005)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kolozsi Ádám: Megvan az állambiztonsági lista az 1990 utáni parlamenti képviselőkről. Index, 2017. december 11. (Hozzáférés: 2018. január 4.)
  2. Magyar Kurír

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Balássy László, Szeghalmi Elemér.szerk.: Czoborczy Bence: Csodák között élünk - Művészek vallomásai Istenről, hitről, önmagukról, Koós Gyula fekete-fehér fotóival illusztrálva, Miskolc: Új Misszió (1990)