Télisásos láprét
A télisásos láprét (Cladio marisci-Schoenetum nigricantis Soó 1930),[1] illetve Cladio-Schoenetum[2] az üde mészkedvelő rétlápok (Caricion davallianae) társulástani csoportjának egyik növénytársulása. Egyes szerzők szerint nem önálló társulás, hanem a csátés láprét szubasszociációja, aminek helyzete egyfajta átmenet a nádasok (Phragmition) és az üde láprétek (Caricion davallianae) között.
Kialakulása, elterjedése[szerkesztés]
Általában mélyebb térszínen, nedves körülmények között, vastag, vízzel átitatott, meszes nád- és sástőzegen alakul ki a szukcesszió korai fázisában. Magyarországon főleg az ország nyugati és középső részén, a síkságokon és dombvidékeken maradt fenn szórványosan:
- Hanságon,
- Győr közelében a Duna árterén,
- Duna–Tisza közén a Turján-vidéken,
- Óbudán,
- Rákos mezején,
- Mezőföldön a Velencei-tó partvidékén,
- Fonyódi-berekben,
- Tapolcai-medencében,
- Zalai-dombság északi részén.
Megjelenése, fajösszetétele[szerkesztés]
Viszonylag fajszegény. Állományait a névadó éles télisás (Cladium mariscus) uralja; mellette ugyancsak zsombékol a kormos csáté (Schoenus nigricans). Kétszintű: az 1–1,5 m magas felső szintben a télisás, az alsó, 20–60 cm magas szintben a kormos csáté zsombékjaival.
A rétet időszakosan elöntő vízben jelentős szerephez jutnak a lebegő hínárok. További, gyakori fajok:
- muharsás (Carex panicea),
- mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris),
- vízi menta (Mentha aquatica),
- réti füzény (Lythrum salicaria),
- fehér tippan (Agrostis stolonifera),
- lápi galaj (Galium uliginosum),
- fehér májvirág (Parnassia palustris),
- iszapsás (Carex oederi),
- gázló (Hydrocotile vulgaris) — igen ritka.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
A szukcesszió korai fázisára jellemző. Az egyes élőhelyek annyira kicsik, hogy a műholdas felvételeken nem vehetők ki.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai. [2012. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 16.)
- ↑ Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt: ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0 — D1 – Láprétek (Caricion davallianae). [2010. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 16.)