Szőröskarú koraidenevér

Szőröskarú koraidenevér
	Nyugalmi állapotban
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Denevérek (Chiroptera);
Alrend:	Kis denevérek (Microchiroptera);
Család:	Simaorrú denevérek (Vespertilionidae);
Alcsalád:	Vespertilioninae;
Nemzetség:	Pipistrellini;
Nem:	Nyctalus; (Bowdich, 1825)
Faj:	N. leisleri;
Tudományos név
	Nyctalus leisleri; (Kuhl, 1817)
Szinonimák
	a Nyctalus leisleri leisleri szinonimái: Nyctalus leisleri dasykarpos Kuhl, 1819; Nyctalus leisleri pachygnathus Michahelles, 1839; a Nyctalus leisleri verrucosus szinonimája: Nyctalus leisleri madeirae Barrett-Hamilton, 1906;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szőröskarú koraidenevér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szőröskarú koraidenevér témájú médiaállományokat és Szőröskarú koraidenevér témájú kategóriát.

A szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

Tudományos nevét Johann Philipp Achilles Leisler német zoológusról kapta.

Veszélyeztetett faj. 1901-től törvényes védelmet kapott. 1974-ben, majd 1982-ben érvénybe lépett természetvédelmi jogszabályok alapján védett.^[1]

Előfordulása

Európa nagy részén, azonban fő elterjedése Közép-Európában van, innen Kelet-Európában a Volgáig, illetve a Kaszpi-tó-ig terjed. Szórványosan, Angliában, Írországban, Belgiumban, Franciaországban, a Viscayai-öböl partvidékén, az Appennini-félszigeten, a Balkán-félsziget déli részén, Portugáliában, Azori-szigeteken, Madeirán,^[1] Afrikában Marokkóban és Algériában, a Közel-Keleten, valamint Ázsia keleti és középső részén honos. Magyarországon is megtalálható, az Alföldön és a középhegységekben. Állományáról nem rendelkezünk adatokkal rejtett életmódja, félénksége miatt, de ritka, csak kis csoportokban fordul elő.^[1] Szorosabban kötődik az erdőkhöz, mint a rokona, a rőt koraidenevér (Nyctalus noctula). 2400 méter magasságig is felhatol.

Alfajai

Nyctalus leisleri leisleri Kuhl, 1817
Nyctalus leisleri verrucosus Bowditch, 1825

Megjelenése

Testhossza 5–7 centiméter, szárnyfesztávolsága 26–32 centiméter, testtömege 14–20 gramm. Szőrzete láthatóan kétszínű. Hosszabb szőrökből álló, lágy tapintású bundája a vitorlára is ráterjed, nevét is erről kapta.^[2]

Életmódja

Hegyek és síkvidékek lombos erdőiben él. Nyáron farepedésekben, odúkban, erdei faépítményekben, elvétve épületek padlásán húzódik meg. Vadászni este korán kirepül, néha kétszer is egy éjszaka. A nagyon sűrű erdőkben nappal is előfordulhat.^[1] Röpte gyors és cikázó, tápláléka lepkék, tegzesek, kétszárnyúak, szezonálisan más rovarok is, de bogarakat csak nagyon ritkán fogyaszt.^[3] Mindig társasan telel, magasabb faodvakban.^[1] Téli álma október elejétől április elejéig tart. A leghosszabb ismert vándorlása 810 km.^[4]

Szaporodása

Nagyon kevés információval rendelkezünk a szaporodásáról. Évente egy alkalommal két utódot kölykezik.^[1]

Védelme

Az idős erdők megóvása, mert a fakitermeléssel eltűnik az adott területről, de sokszor el is pusztulnak, mert nincs idejük kirepülni. Fiatalabb erdőkben speciális denevérodúk kihelyezésével próbálják megtelepíteni, szaporodásukat elősegíteni.^[1]

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 54. old. Kép: 4-es. ISBN 963-05-5819-X.
↑ Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 127. oldal. ISBN 963-9079-58-8
↑ Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 44. oldal. ISBN 963-04-6335-0
↑ Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 128. oldal. ISBN 963-9079-58-8

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 7.)
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Schleswig-holstein.nabu.de
Greenfo.hu^{[halott link]}
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2010. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Vörös-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 54. old. Kép: 4-es. ISBN 963-05-5819-X.

[2] Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 127. oldal. ISBN 963-9079-58-8

[3] Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 44. oldal. ISBN 963-04-6335-0

[4] Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 128. oldal. ISBN 963-9079-58-8

[1]

[2]

[3]

[4]