Szőröskarú koraidenevér

Szőröskarú koraidenevér
	Nyugalmi állapotban
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Denevérek (Chiroptera);
Alrend:	Kis denevérek (Microchiroptera);
Család:	Simaorrú denevérek (Vespertilionidae);
Alcsalád:	Vespertilioninae;
Nemzetség:	Pipistrellini;
Nem:	Nyctalus; (Bowdich, 1825)
Faj:	N. leisleri;
Tudományos név
	Nyctalus leisleri; (Kuhl, 1817)
Szinonimák
	a Nyctalus leisleri leisleri szinonimái: Nyctalus leisleri dasykarpos Kuhl, 1819; Nyctalus leisleri pachygnathus Michahelles, 1839; a Nyctalus leisleri verrucosus szinonimája: Nyctalus leisleri madeirae Barrett-Hamilton, 1906;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Szőröskarú koraidenevér témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szőröskarú koraidenevér témájú médiaállományokat és Szőröskarú koraidenevér témájú kategóriát.

A szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

Tudományos nevét Johann Philipp Achilles Leisler német zoológusról kapta.

Veszélyeztetett faj. 1901-től törvényes védelmet kapott. 1974-ben, majd 1982-ben érvénybe lépett természetvédelmi jogszabályok alapján védett.^[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Európa nagy részén, azonban fő elterjedése Közép-Európában van, innen Kelet-Európában a Volgáig, illetve a Kaszpi-tó-ig terjed. Szórványosan, Angliában, Írországban, Belgiumban, Franciaországban, a Viscayai-öböl partvidékén, az Appennini-félszigeten, a Balkán-félsziget déli részén, Portugáliában, Azori-szigeteken, Madeirán,^[1] Afrikában Marokkóban és Algériában, a Közel-Keleten, valamint Ázsia keleti és középső részén honos. Magyarországon is megtalálható, az Alföldön és a középhegységekben. Állományáról nem rendelkezünk adatokkal rejtett életmódja, félénksége miatt, de ritka, csak kis csoportokban fordul elő.^[1] Szorosabban kötődik az erdőkhöz, mint a rokona, a rőt koraidenevér (Nyctalus noctula). 2400 méter magasságig is felhatol.

Alfajai[szerkesztés]

Nyctalus leisleri leisleri Kuhl, 1817
Nyctalus leisleri verrucosus Bowditch, 1825

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 5–7 centiméter, szárnyfesztávolsága 26–32 centiméter, testtömege 14–20 gramm. Szőrzete láthatóan kétszínű. Hosszabb szőrökből álló, lágy tapintású bundája a vitorlára is ráterjed, nevét is erről kapta.^[2]

Életmódja[szerkesztés]

Hegyek és síkvidékek lombos erdőiben él. Nyáron farepedésekben, odúkban, erdei faépítményekben, elvétve épületek padlásán húzódik meg. Vadászni este korán kirepül, néha kétszer is egy éjszaka. A nagyon sűrű erdőkben nappal is előfordulhat.^[1] Röpte gyors és cikázó, tápláléka lepkék, tegzesek, kétszárnyúak, szezonálisan más rovarok is, de bogarakat csak nagyon ritkán fogyaszt.^[3] Mindig társasan telel, magasabb faodvakban.^[1] Téli álma október elejétől április elejéig tart. A leghosszabb ismert vándorlása 810 km.^[4]

Szaporodása[szerkesztés]

Nagyon kevés információval rendelkezünk a szaporodásáról. Évente egy alkalommal két utódot kölykezik.^[1]

Védelme[szerkesztés]

Az idős erdők megóvása, mert a fakitermeléssel eltűnik az adott területről, de sokszor el is pusztulnak, mert nincs idejük kirepülni. Fiatalabb erdőkben speciális denevérodúk kihelyezésével próbálják megtelepíteni, szaporodásukat elősegíteni.^[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 54. old. Kép: 4-es. ISBN 963-05-5819-X.
↑ Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 127. oldal. ISBN 963-9079-58-8
↑ Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 44. oldal. ISBN 963-04-6335-0
↑ Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 128. oldal. ISBN 963-9079-58-8

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 7.)
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Schleswig-holstein.nabu.de
Greenfo.hu^{[halott link]}
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2010. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Vörös-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 54. old. Kép: 4-es. ISBN 963-05-5819-X.

[2] Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 127. oldal. ISBN 963-9079-58-8

[3] Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 44. oldal. ISBN 963-04-6335-0

[4] Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 128. oldal. ISBN 963-9079-58-8

[1]

[2]

[3]

[4]