Szőröskarú koraidenevér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szőröskarú koraidenevér
Nyugalmi állapotban
Nyugalmi állapotban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)
Alcsalád: Vespertilioninae
Nemzetség: Pipistrellini
Nem: Nyctalus
(Bowdich, 1825)
Faj: N. leisleri
Tudományos név
Nyctalus leisleri
(Kuhl, 1817)
Szinonimák

a Nyctalus leisleri leisleri szinonimái:

  • Nyctalus leisleri dasykarpos Kuhl, 1819
  • Nyctalus leisleri pachygnathus Michahelles, 1839

a Nyctalus leisleri verrucosus szinonimája:

  • Nyctalus leisleri madeirae Barrett-Hamilton, 1906
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szőröskarú koraidenevér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szőröskarú koraidenevér témájú médiaállományokat és Szőröskarú koraidenevér témájú kategóriát.

A szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

Tudományos nevét Johann Philipp Achilles Leisler német zoológusról kapta.

Veszélyeztetett faj. 1901-től törvényes védelmet kapott. 1974-ben, majd 1982-ben érvénybe lépett természetvédelmi jogszabályok alapján védett.[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Európa nagy részén, azonban fő elterjedése Közép-Európában van, innen Kelet-Európában a Volgáig, illetve a Kaszpi-tó-ig terjed. Szórványosan, Angliában, Írországban, Belgiumban, Franciaországban, a Viscayai-öböl partvidékén, az Appennini-félszigeten, a Balkán-félsziget déli részén, Portugáliában, Azori-szigeteken, Madeirán,[1] Afrikában Marokkóban és Algériában, a Közel-Keleten, valamint Ázsia keleti és középső részén honos. Magyarországon is megtalálható, az Alföldön és a középhegységekben. Állományáról nem rendelkezünk adatokkal rejtett életmódja, félénksége miatt, de ritka, csak kis csoportokban fordul elő.[1] Szorosabban kötődik az erdőkhöz, mint a rokona, a rőt koraidenevér (Nyctalus noctula). 2400 méter magasságig is felhatol.

Alfajai[szerkesztés]

  • Nyctalus leisleri leisleri Kuhl, 1817
  • Nyctalus leisleri verrucosus Bowditch, 1825

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 5-7 centiméter, szárnyfesztávolsága 26-32 centiméter, testtömege 14-20 gramm. Szőrzete láthatóan kétszínű. Hosszabb szőrökből álló, lágy tapintású bundája a vitorlára is ráterjed, nevét is erről kapta.[2]

Életmódja[szerkesztés]

Hegyek és síkvidékek lombos erdőiben él. Nyáron farepedésekben, odúkban, erdei faépítményekben, elvétve épületek padlásán húzódik meg. Vadászni este korán kirepül, néha kétszer is egy éjszaka. A nagyon sűrű erdőkben nappal is előfordulhat.[1] Röpte gyors és cikázó, tápláléka lepkék, tegzesek, kétszárnyúak, szezonálisan más rovarok is, de bogarakat csak nagyon ritkán fogyaszt.[3] Mindig társasan telel, magasabb faodvakban.[1] Téli álma október elejétől április elejéig tart. A leghosszabb ismert vándorlása 810 km.[4]

Szaporodása[szerkesztés]

Nagyon kevés információval rendelkezünk a szaporodásáról. Évente egy alkalommal két utódot kölykezik.[1]

Védelme[szerkesztés]

Az idős erdők megóvása, mert a fakitermeléssel eltűnik az adott területről, de sokszor el is pusztulnak, mert nincs idejük kirepülni. Fiatalabb erdőkben speciális denevérodúk kihelyezésével próbálják megtelepíteni, szaporodásukat elősegíteni.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 54. old. Kép: 4-es. ISBN: 963-05-5819-X.
  2. Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 127. oldal. ISBN 963-9079-58-8
  3. Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 44. oldal. ISBN 963-04-6335-0
  4. Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 128. oldal. ISBN 963-9079-58-8

Források[szerkesztés]