Szputnyik–4

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A becsapódás emléktáblája

A Szputnyik–4 (más néven: Karabl-Szputnyik-1, oroszul: Корабль-Спутник 1) a Vosztok-program első indítása, technológiai műhold volt.[1]

Küldetés[szerkesztés]

Összetett kutatási, fejlesztési program keretében, a Szputnyik-űrhajók programjában végezték a kísérleteket, illetve a folyamatos fejlesztési munkálatokat. Hivatalosan az embert szállító űrhajó fő rendszereinek világűrkörülmények között viselkedésének, illetve a biztonságos visszatérés lehetőségeinek vizsgálata volt.

A becsapódás[szerkesztés]

A műhold a légkörbe az USA középső térsége felett lépett be, nagy része a délkeleti irányú zuhanás következtében elégett, de egy kisebb darabja a Michigan-tó menti Manitowoc városkába csapódott. A helyszínre kiszálló két rendőr úgy vélte, hogy egy közeli öntödéből fuvarozó teherautó hagyta el a szállítmányát, egy pár kilós forró tömböt az út közepén, és csak a rádiót hallgatva jöttek rá, hogy mi történt. Akkor visszatértek a helyszínre, és az út menti árokban megtalálték az elfeketedett, de már kihűlt fémtömböt. Ezt aztán ünnepélyes keretek között visszaküldték a Szovjetunióba, két másolatát pedig a helyi múzeumokban állították ki. Azóta évről-évre megrendezik a város egyik fő nevezetességét, a Szputnyik fesztivált.[2][3]

Jellemzői[szerkesztés]

1960. május 15-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok–L (8K72) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 65 perces, 94,3 fok hajlásszögű, elliptikus pálya, aminek perigeuma 320 kilométer, az apogeuma 360 kilométer volt. Hasznos tömegét 1477 kilogrammban jelölték meg, mivel éles űrhajókísérlet volt, a valós súlya 4540 kilogramm űrhajós nélkül. A fékezőrakéta begyújtásakor a visszatérő kabin (ami nem rendelkezett hőpajzzsal) pozíciója nem volt megfelelő, ezért a légkörbe való visszatérés helyett magasabb elliptikus pályára állt, aminek perigeuma 290 kilométer, az apogeuma 675 kilométer volt. A légkörbe való visszatérés több mint két évvel később, 1962. szeptember 5-én következett be, amikor természetes fékeződéssel a Föld légkörében elégett, kisebb darabjai az Egyesült Államok területén csapódtak be.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Szputnyik-4. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2012. november 28.)
  • Szputnyik-4. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 28.)
  • Szputnyik-4. zarya.info. (Hozzáférés: 2012. november 28.)

Elődje:
Szputnyik–3

Szputnyik–4
1960

Utódja:
Szputnyik–5

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Korabl-Szputnyik (rövidítve: K-S) 1...5 nyugaton Sputnik 4, 5, 6, 9 és 10 néven volt ismert (ez a szócikk ez utóbbi jelölést használja). A Szputnyik 7 és 8 később át lett nevezve Vénusz szondává, a Szputnyik–8 neve Venyera–1 lett.
  2. https://passport.blog.hu/2018/10/03/a_sputnyik_iv_balszerencses_utja
  3. https://lynceans.org/tag/manitowoc/