Vosztok űrhajó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Vosztok űrhajó visszatérő egysége

A Vosztok űrhajó az első, embert szállító rendszer, amely képes volt megkerülni a Földet és utasát biztonságosan visszajuttatni a földre. A Vosztok űrhajón alapul a fényképezőgépekkel felszerelt Zenyit–2 felderítő műhold.

A kapszula azonban nem volt alkalmas arra, hogy az utasával együtt biztonságban érjen földet, mivel nem volt rajta fékezőhajtómű, ezért az űrhajós a földet érés előtt katapultált, és saját ejtőernyővel ért le a talajra.

Főbb jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tömege 4500-5000 kg
  • Indítása háromfokozatú R-7 rakétával történik
  • Teherbírása: 1 személy és a szükséges létfenntartó berendezések, készletek
  • A visszatérés a légkörbe ballisztikus pályán történik, a kabint a műszermodul fékezőrakétája lassítja, majd leválik a kabinról, ezután a hővédő pajzs lassítja a kabint, majd kisebb magasságban kinyílik a kabin ejtőernyője, a visszatérés utolsó fázisában az űrhajós 4000-7000 m-es magasságban katapultál és saját ejtőernyővel ér földet
  • A kapszulában az űrhajós űrruhát visel, amely a kabin létfenntartó rendszerétől függetlenül még négy óráig képes az élet feltételei biztosítani
  • A rendszer orbitális pályán nem tudott manőverezni, mert a rakétákat nem lehetett újraindítani, ezért csak a visszatéréskori fékezésre tudták azokat használni (a korabeli amerikai eszközökhöz hasonlóan)

Vosztok űrkabin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vosztok űrkabin gömb alakú, átmérője 2,3 m, ehhez csonkakúp alakú, 2,25 m hosszú műszermodul csatlakozik négy acélszalaggal. A műszermodulban vannak akkumulátorok, oxigéntartályok, navigációhoz szükséges berendezések és a visszatéréskor használható rakéta.

A kabinban egyetlen űrhajósnak van hely, aki katapultülésként is funkcionáló ülésben ül. A kabinnak három ablaka van, továbbá filmes és televíziós kamera, a földdel kapcsolatot tartó rádiók (URH és rövidhullámú), életfenntartó berendezések, élelmiszer és víz. A kabin tetején két antenna van. A kabin külseje eltávolítható réteggel van bevonva. A kabin alakja úgy van kialakítva, hogy a légkörbe való visszatéréskor a megfelelő irányba áll be. A műszermodulnál folyékony hajtóanyagú rakéta található, amit visszatéréskor fékezésre használnak, majd a műszermodul leválik a kabinról és a légkörben elég.[1]

Változatai[2][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vosztok 1K[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberes űrhajó prototípusa, 6 tesztrepülést végzett.

Vosztok 3KA[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első emberes repülést végrehajtó változat

  • Első repülés: 1961. 03. 09.
  • Első emberes repülés: 1961. 04. 12. (Vosztok–1)
  • Repülések száma: 8, ebből 6 emberes
  • Személyzet: 1 fő
  • Üzemidő: 10 nap
  • Teljes hossz: 4,4 m
  • Legnagyobb átmérő: 2,4 m
  • Teljes tömeg: 4730 kg

Visszatérő egység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Személyzet: 1 fő
  • Átmérő: 2,3 m
  • Levegő: nitrogén+oxigén (tengerszinti nyomáson)

Szerviz modul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Átmérő: 2,4 m
  • Hossz: 2,3 m
  • Tömeg: 2270 kg
  • Visszatérő rakéták tolóereje: 15,83 kN
  • Égésideje: 266 s
  • Energiaellátás: akkumulátorokkal

Vosztok 3KV[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Repülések száma: 2
  • Első repülés: 1964. október 6. (személyzet nélkül)
  • Utolsó repülés: 1964. október 12. (Voszhod–1)
  • Személyzet: 3 fő (űrruha nélkül)
  • Teljes hossz: 5 m
  • Legnagyobb átmérő: 2,4 m
  • Tömeg: 5682 kg
  • Energiaellátás: akkumulátorokkal

Visszatérő egység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Személyzet: 3 fő (űrruha nélkül)
  • Átmérő: 2,3 m
  • Tömeg: 2900 kg

Vosztok 3KD[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Repülések száma: 2
  • Első repülés: 1965. február 22. (személyzet nélkül)
  • Utolsó repülés: 1965. március 18. (Voszhod–2)
  • Személyzet: 2 fő (űrruhában)
  • Tömeg: 5343 kg

Visszatérő egység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Személyzet: 2 fő (űrruhában)
  • Átmérő: 2,3 m
  • Tömeg: 2900 kg


Próbaindítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Karabl-Szputnyik-1 1960. május. 15. A fékezőrakétákat rossz pozícióban gyújtották be, ezért ahelyett, hogy visszatért volna magasabb pályára állt.
  2. Karabl-Szputnyik-2 1960. július. 28. A start után 28 másodpercben meghibásodás lépett fel, a fedélzeten utazó kutyák elpusztultak.
  3. Karabl-Szputnyik-3 1960. augusztus. 9. Sikeres visszatérés.
  4. Karabl-Szputnyik-4 1960. december. 1. A visszatérés során megsemmisült.
  5. Karabl-Szputnyik-5 1960. december. 22. Az indítás utáni 425. másodpercben meghibásodás lépett fel, a kapszula a kutyákkal sikeresen visszatért.
  6. Karabl-Szputnyik-6 1961. március. 9. Sikeres visszatérés.
  7. Karabl-Szputnyik-7 1960. március. 25. Sikeres visszatérés.

Egyéb információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Vosztok–2 volt az első emberes űrrepülés, ami egy egész napon át tartott.[3]
  • A Szputnyik–10 gyakorlatilag Vosztok űrhajó volt, annak tesztváltozataként használták.[4] A visszatérő egységet (üresen) 2011-ben Gagarin repülésének 50. évfordulóján árverésre bocsátották.[5][6][7]

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vosztok űrhajók áttervezéséből született a két emberes repülést megélt Voszhod űrhajó, valamint a biológiai kísérletekre használt Bion műholdak és az űrhajóval párhuzamosan fejlesztett Zenyit felderítő műholdak..[8][9][10][11]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Murphy, Sarah M. “Vostok Spacecraft, Crews, and Launch Vehicles.” The Astronaut Connection

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hall, Rex, and David J. Shayler. The Rocket Men: Vostok and Voskhod, the First Soviet Manned Spaceflights. New York: Springer Verlag, 2001.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]