Szopornyica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kutya szopornyicás tünetei: gennyes orrváladék és elszarusodó orr
A betegség előrehaladott állapotában lévő farkas (videó)

A szopornyica elsősorban a kutyák fertőző megbetegedése, amely gyakran az állat pusztulásával jár. A kutyaféléken (házikutya, farkas, róka) kívül a fertőzést elkaphatják a menyétfélék, pandák, egyes főemlősök, a nagymacskák és a házimacska is, de utóbbiakban lefolyása tünetmentes.[1][2] Az emberre nem jelent veszélyt.

A kutya esetében a betegség több szervet is érinthet, megtámadhatja az emésztőrendszert, a légzőszerveket vagy az idegrendszert. Jellemző tünetei a magas láz, a szem kötőhártya-gyulladása, szem- és orrváladékozás, reszelős légzés és köhögés, hányás és hasmenés, étvágytalanság és letargia, valamint az orr és a talpak elszarusodása, megkeményedése. Előrehaladott stádiumban súlyos idegrendszeri tünetek jelentkezhetnek. A betegséget másodlagos bakteriális fertőzések kísérhetik.

A kórokozó a kutya-morbillivírus (vagy szopornyicavírus), a Paramyxoviridae családba tartozó, egyszálú RNS-genommal rendelkező vírus (ugyanebbe a családba tartozik a kanyaró vagy a mumpsz kórokozója). A betegség igen fertőző és többnyire szájon át vagy cseppfertőzéssel terjed.[3] A fiatal kutyák akár 80%-a elhullhat a fertőzést követően; a felnőtt állatok esetén ez kb. 30-50%. A görények esetén a halálozás közel 100%-os.[3][4] A szopornyica a védőoltás kifejlesztése előtt a kutyák egyik legtöbb áldozatot szedő fertőző megbetegedése volt és a vakcinációs programok ellenére számos térségben ma is gyakran előfordul.[5]

Tünetek[szerkesztés]

A szopornyica jelei igen változatosak lehetnek, az enyhe felső légúti tünetektől kezdve (amely nagyon hasonlít a kennelköhögésre) a súlyos tüdőgyulladásig.[6]

A betegség általában magas lázzal (39,5-40,5 °C) kezdődik, és az érintett szervrendszerek alapján kiütéses, hurutos vagy neurológiai formát ölthet. Ezek önállóan is előfordulhatnak, de az állat valamennyi változaton is áteshet. A kiütéses formától a kutya viselkedése megváltozik, bágyadt, levert lesz, étvágytalan, hány, hasmenésben szenved. Egy-két napon belül hasán és combjainak belső felületén vöröses foltok keletkeznek, amelyeken gennyes hólyagokká fejlődhetnek. Ez a szakasz egy-két napig tart, ezt követően a kutya látszatra újra egészséges, élénk. 3-8 nap múltán azonban újra belázasodhat, a szopornyica második stádiumába kerülhet. Ez az úgynevezett hurutos változat, amelyet elsősorban szem- és orrváladékozási tünetek kísérnek, s ezekhez mandula- és torokgyulladás társul. Az állat köhög, orrából és szeméből ragadós, sárgásfehér váladék ürül, légzési nehézségei lehetnek, gyomor- és bélgyulladás, illetve tüdőgyulladás is kialakulhat. A felsorolt tünetek együttesen is jelentkezhetnek, vagy bármilyen sorrendben követhetik egymást.[7]

A központi idegrendszer érintettsége esetén lokális izomrángások, rángógörcsök jelentkeznek (például az állkapocsnál, ún. "rágógumizási roham"). A betegség előrehaladtával az izomrángások epilepsziaszerűen az egész testre kiterjednek és végül az állat elpusztul. Az egyéb idegrendszeri tünetek közé tartozik a fényérzékenység, koordinálatlan mozgás, körbenjárás, túlérzékenység érintéssel vagy fájdalommal szemben. Ritkábban vakság és bénulás is felléphet.

Maradandó jegyek[szerkesztés]

A szopornyicát átvészelő kutya egész életén át tartó utóhatásoktól szenvedhet. A leggyakoribb ilyen tünet a talpak és az orrtükör hiperkeratinizációja, elszarusodása. Jellemző a fogzománc sérülése miatti sárgásbarnás fogazat (különösen a nem teljesen kifejlett fogzománcú kölykök esetében, amikor a vírus elpusztítja a zománcot előállító sejteket).[8]

A betegség neurológiai változata után süketség, vakság, a végtagok vagy az állkapocs remegése, a hátulsó rész bénulása stb. maradhat hátra.

A kórokozó[szerkesztés]

A szopornyicát a kutya-morbillivírus (régebbi nevén szopornyicavírus) okozza, amely a Paramyxoviridae családba tartozó, egyszálú RNS-genommal rendelkező vírusfaj. Közeli rokonai okozzák a kanyarót emberben vagy a keleti marhavészt patásokban.[9][10]

A vírus a kutyaféléket (kutya, róka, farkas, nyestkutya), menyétféléket (menyét, görény, nyest, nyérc, borz, vidra stb.), a mosómedveféléket (mosómedve, ormányos medve), macskamedveféléket (vörös macskamedve), medveféléket, ormányosokat (indiai elefánt), egyes főemlősöket (pl. japán makákó), cibetmacskaféléket, hiénaféléket, fókaféléket[11] és a macskaféléket képes megfertőzni. 2015-ben egy kínai rezervátumban a 22 óriáspandából 6 megfertőződött szopornyicával és 5 el is pusztult.[12]

A betegség lefolyása[szerkesztés]

Szopornyicával fertőzött afrikai vadkutya tüdejének szövettani képe

A kórokozó cseppfertőzéssel vagy a testfolyadékokkal (szem- és orrváladék), vizelettel, széklettel terjed, általában a fertőzés utáni 6-22 naptól. Nem marad sokáig életképes a környezetben, de a szennyezett étel vagy ital így is fertőzhet.[13][14] A fertőzés után 3-6 nappal láz léphet fel, majd maga a betegség a 14-18. napon kezdődik.[15]

A kutya-morbillivírus a nyirok-, hám- és idegszövetekben szaporodik. Kezdetben többnyire a légzőszervek nyirokrendszerét támadja meg, majd a vérkeringésbe belépve átterjed a légző, emésztő-, kiválasztó szervekre, és a központi idegrendszerre.[9] A betegség tipikus szövettani megjelenési formái a fehérvérsejtek számának csökkenése (ami immunszupressziót okoz és másodlagos fertőzések léphetnek fel) intersticiális tüdőgyulladás, demielinációs agyvelőgyulladás, valamint az orr és a talppárnák hiperkeratózisa.

A kórokozó először, két nappal a fertőzés után a nyaki nyirokcsomókban és a mandulákban mutatható ki. Utána a második-harmadik napon belép a véráramba.[14] A 3-8 napon magas láz jelentkezik, amely együtt jár a fehérvérsejtszám (főleg a limfociták) és a vérlemezkeszám csökkenésével. A tüneteket étvágytalanság, orr- és szemváladékozás kísérheti. Ez az első lázas állapot általában négy napon belül elmúlik, majd a 11-12. napon újabb láz lép fel, amely legalább egy hétig tart. Emésztőszervi és légzőszervi tünetek jelentkeznek, amiket másodlagos baktériumfertőzés komplikálhat. Ezt az agy és a gerincvelő gyulladása (encephalomyelitis) kísérheti vagy követheti. Ebben a fázisban vastagodik meg az orrtükör és a talpak szarurétege.[9][16] A betegség a felnőtt kutyák valamivel kevesebb, mint a felét pusztítja el, de a kölykök esetében (különösen a 3-6 hónaposak érzékenyek) akár 80%-ban halálos.[17]

Megelőzés[szerkesztés]

A betegség elleni védőoltás hozzáférhető egyedileg vagy más vakcinákkal (fertőző májgyulladás, leptospirózis, parvovírusos bélgyulladás ellen) együtt kombinációban. A szopornyicaoltás sok országban kötelező, Magyarországon ajánlott.[18] A beteg állatokat többhónapos karanténba kell zárni, mert sokáig ürítik a vírust. A környezetbe kikerült kórokozó a fertőtlenítőszeres, mosószeres tisztítás során vagy a teljes kiszáradás után elpusztul. Szobahőmérsékleten általában csak néhány órát bír ki, de hideg (fagypont közeli), sötét helyen több hétig is életben maradhat.[19]

Az általános vakcináció ellenére a szopornyica továbbra is jelen van a fejlett országokban is, bár inkább csak az elhanyagolt vagy kóbor kutyákat érinti.[20] Szopornyicásak lehetnek a vadállatok (pl. róka) is.

A megfelelő immunitást egy oltássorozat biztosítja, amelyet általában 6-8 hetes kölykökkel kezdenek el, majd 2-4 hetenként megismételnek 16 hetes korig. Ezután évente emlékeztető oltás szükséges. Mivel a kölyköket jellemzően 8-10 hetesen adják el, az első oltást a tenyésztőnél kapják, de a sorozatot a gazdájuknál kell befejezni. A teljes sorozat nélkül a vakcina nem véd megbízhatóan a megbetegedés ellen.[21]

Kezelés[szerkesztés]

A szopornyica ellen nincs specifikus kezelés, csak a tüneteket lehet enyhíteni.[9] Ez általában folyadékpótlást, fájdalomcsillapítókat, görcsoldókat, lázcsillapítókat és a másodlagos baktériumfertőzést leküzdő antibiotikumokat jelent.[22]

Története[szerkesztés]

A szopornyica első európai említése 1761-ből, Spanyolországból származik.[23] Az angol Edward Jenner 1809-ben leírta a betegséget,[23] a francia Henri Carré pedig 1905-ben megállapította, hogy kórokozója egy vírus (bár az angolok 1926-ig vitatták felfedezését).[23]

Az első védőoltást az olasz Puntoni fejlesztette ki.[24] 1923-ban és 1924-ben kiadott közleményei szerint szopornyicában elpusztult kutyák agyszövetét formalinnal neutralizálva hozta létre a vakcinát, amely sikeresen megakadályozta a betegség kialakulását a beoltott kutyákban.[24] A kereskedelemben kapható oltás csak az 1950-es években jelent meg.[25]

A kutyák számos esetben megfertőzték a szopornyicával addig nem érintkezett vadállatokat. Észak-Amerikában a járvány hozzájárult ahhoz, hogy a feketelábú görény majdnem kipusztult; Ausztráliában pedig szintén jelentős szerepe volt az erszényes farkas kihalásában. Afrikában a vadkutyák között rendszeresek a járványok,[10] 1991-ben pedig a Szerengeti oroszlánjainak ötöde hullott el szopornyica következtében.[26] A vírus mutáns változata a fókák körében okoz pusztító járványokat.[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (2001. május 1.) „Seroprevalence of Canine Distemper Virus in Cats”. Clin Vaccine Immunol 8 (3), 641–644. o. [2018. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1128/CDLI.8.3.641-644.2001. PMID 11329473. (Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 30.)  
  2. 3. Canine distemper, Infectious Diseases of the Dog and Cat, 3rd, St Louis, MO: Elsevier (2006. június 11.). ISBN 978-1-4160-3600-5 
  3. a b (2000. december 1.) „Canine Distemper in Terrestrial Carnivores: A Review”. Journal of Zoo and Wildlife Medicine 31 (4), 441–451. o. [2017. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:[0441:CDITCA2.0.CO;2 10.1638/1042-7260(2000)031[0441:CDITCA]2.0.CO;2].  
  4. (2015. szeptember 13.) „Cross-species transmission of canine distemper virus—an update”. One Health 1, 49–59. o. DOI:10.1016/j.onehlt.2015.09.002. PMID 28616465.  
  5. Animal Health. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 30.)
  6. Chapter 3: Canine distemper, Infectious diseases of the dog and cat, 4th, St. Louis, Mo.: Elsevier/Saunders, 25–42. o. (2012. június 11.). ISBN 978-1-4160-6130-4 
  7. Szinák János, Veress István: Kutyatár 2006
  8. Canine Distemper: What You Need To Know. Veterinary Insider, 2010. december 6. [2012. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
  9. a b c d Kate E. Creevy, 2013, Overview of Canine Distemper Canine Distemper Overview - Generalized Conditions. [2014. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 15.), accessed 15 December 2014.
  10. a b (2007. december 1.) „Pathogen evolution and disease emergence in carnivores”. Proc. Biol. Sci. 274 (1629), 3165–74. o. DOI:10.1098/rspb.2007.0884. PMID 17956850.  
  11. Kennedy, Seamus, et al. "Mass die-off of Caspian seals caused by canine distemper virus." Emerging infectious diseases 6.6 (2000): 637.
  12. (2016. június 16.) „Fatal canine distemper virus infection of giant pandas in China”. Scientific Reports 6 (1), 27518. o. [2017. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1038/srep27518. PMID 27310722. (Hozzáférés ideje: 2018. május 9.)  
  13. Paramyxoviridae. A Concise Review of Veterinary Virology, 2006. (Hozzáférés: 2006. június 24.)
  14. a b Hirsch, D.C.. Veterinary Microbiology. Blackwell Publishing (1999) Sablon:Page needed
  15. Canine Distemper: Current Status. Recent Advances in Canine Infectious Diseases, 1999. [2005. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 24.)Sablon:Page needed
  16. a b Jones, T.C.. Veterinary Pathology. Blackwell Publishing (1997) Sablon:Page needed
  17. Archived copy. [2015. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 13.)
  18. Tájékoztató kutyák és macskák egyes fertőző megbetegedései ellen történő vakcinázásáról Állatorvostudományi Egyetem
  19. Canine Distemper (CDV). UC Davis Koret Shelter Medicine Program, 2004. [2015. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 17.)
  20. (2008. február 1.) „In vitro efficacy of ribavirin against canine distemper virus”. Antiviral Res. 77 (2), 108–13. o. DOI:10.1016/j.antiviral.2007.09.004. PMID 17949825.  
  21. Canine Distemper: Prevention of Infections. MarvistaVet. [2012. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
  22. Overview of Canine Distemper: Canine Distemper: Merck Veterinary Manual. www.merckvetmanual.com . Merck Sharp & Dohme Corp, 2009. [2016. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  23. a b c Canine Distemper Virus, Volume 11 of the series Virology Monographs / Die Virusforschung in Einzeldarstellungen. Vienna: Springer Vienna, 1–96. o. (1972. június 11.). ISBN 978-3-7091-8302-1 
  24. a b (1999. június 11.) „Grease, anthraxgate, and kennel cough: a revisionist history of early veterinary vaccines”. Advances in Veterinary Medicine 41, 7–24. o. PMID 9890006.  
  25. (2008) „The Evolutionary and Epidemiological Dynamics of the Paramyxoviridae”. Journal of Molecular Evolution 66 (2), 98–106. o. DOI:10.1007/s00239-007-9040-x. PMID 18217182.  
  26. Assessment, M.E.. Ecosystems and human well-being. World Resources Institute (2005) Sablon:Page needed

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Canine distemper című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.