Paramyxoviridae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Paramyxoviridae
Kanyaróvírus elektronmikroszkópos képe
Kanyaróvírus elektronmikroszkópos képe
Vírusbesorolás
Csoport: V. csoport
Negatív szálú ssRNS vírusok
Rend: Mononegavirales
Család: Paramyxoviridae
Nemzetségek
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Paramyxoviridae témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Paramyxoviridae témájú kategóriát.

A Paramyxoviridae a vírusok egyik családja. Genomjuk egyszálú RNS-ből áll. A családba 7 nemzetségben 49 ismert faj tartozik, köztük olyan fontos humán patogének, mint a kanyaróvírus, a mumpszvírus vagy a parainfluenza vírusa.[1][2] Különböző fajai az emberen kívül szint minden más gerincest (halakat, hüllőket, madarakat, emlősöket) megfertőzhetnek.

Szerkezetük[szerkesztés]

A paramyxovírusok virionja az esetek többségében 150-350 nanométer átmérőjű gömb alakú részecske, de előfordulnak fonalszerű vírusok is. Felületüket a gazdasejt sejtmembránjából származó lipidburok borítja és ebbe ágyazódnak bele a tüskeszerű nyúlványok, amelyek vagy fúziós (F) vagy kapcsolódó (HN, H vagy G) proteinekból állnak és feladatuk a gazdasejthez való kötődés, valamint az abba való behatolás. A mátrix (M) protein a lipidburok alatt helyezkedik el, belőle van a legtöbb a virionban és alapvető szerepet játszik a vírus összeszerelődésében, valamint a nukleokapszid és a külső burok összekapcsolásában. Belül található a nukleokapszid mag (core), amely a 15-19 ezer bázis hosszú, egyszálú RNS genomból és a hozzá tapadó nukleokapszid proteinből (N) áll. Ehhez kapcsolódik még a nagy polimerázfehérje (L) és a foszfoproteinek (P). A nukleokapszid helikális (csavarvonalszerű) felépítésű, átmérője 13-18 nanométer.

A genom egy darab, egyszálú, negatív-szenz (fehérjeátírásra nem alkalmas) RNS, amelyen fajtól függően 6-10 gén található. A P gén egymást átfedő leolvasási keretei miatt 12 fehérje is készülhet róla. A genom egy kb. 50 bázisos vezérszakasszal indul, majd pl. a rubulavírusok esetén a génsorrend: N-V/P-M-F-SH-HN-L; végül egy 12-161 "trailer" szakasszal végződik.

Életciklusa[szerkesztés]

A sejtfelszíni receptorhoz kötődő fehérjéket a funkciója szerint HN, H vagy G betűkkel jelölik. A HN-fehérje (pl. a mumpsz vagy a baromfipestis vírusának van ilyen) képes megkötni a felszíni sziálsavat, valamint a már megfertőzött sejt felszínéről le is vagdossa a többit. A H-protein (kanyaró) megköti a sziálsavat, de vágófunkciója nincs. Érdekes módon ezen vírusok fő receptora nem a sziálsav, hanem a CD46 és SLAM ("szignál limfocita aktiváló molekula") proteinek. A G-proteinek (Hendra-vírus, Nipah-vírus) pedig se nem kötik vagy vágják a sziálsavat, hanem a ephrin B2 sejtfelszíni fehérjéhez kapcsolódnak.

A gazdasejthez való kapcsolódás után a paramyxovírus a trimer fúziós (F) protein segítségével fuzionálja saját és a sejt lipidmembránját. Az F-protein a környező sejtek külső hártyáit is összeolvaszthatja, hatalmas, sokmagvú szincíciumokat hozva létre. A vírusreplikáció teljes egészében a citoplazmában megy végbe. A vírus L-proteinje először kétszálúvá egészíti ki az egyszálú vírusgenomot, majd az új pozitív-szenz szálról a sejt fehérjeszintetizáló berendezésével megkezdődik a vírusfehérjék átírása. A genom sok példányban történő másolását is az L-protein végzi. A kész HN (H vagy G) fehérjék a sejtmembránba ágyazódnak, ahol a hozzájuk kapcsolódó mátrixprotein segítségével elkezdődik az új vírusrészecskék kialakulása, a bimbózás.

Epidemiológia[szerkesztés]

A paramyxovírusok szinte valamennyi gerincest megfertőzhetik. Közülük többen humán patogének, mint a kanyaró, mumpsz vagy a parainfluenza vírusai. A baromfipestis (Newcastle-kór) a házi- és vadmadarak körében pusztít, míg a szopornyica a kutyák, a keleti marhavész pedig a patások rettegett betegsége. Halakat vagy hüllőket megbetegítő paramyxovírusfajok is léteznek. Többségük légzőszervi megbetegedést okoz és cseppfertőzéssel vagy a beteg testnedveivel terjed. A baromfipestis ürülékkel is átadódik.

A még ma is évente kb. 70 ezer áldozatot szedő kanyaróvírus szisztémás megbetegedést okoz, amely lázzal és kiütésekkel jár, de szövődményei közé tartozik az agyvelő- és a tüdőgyulladás.

A Nipah-vírus 1999-ben terjedt át Délkelet-Ázsiában a gyümölcsevő denevérekről a sertésekre, majd az emberre. A járványban 257-en betegedtek meg és 105 halálozás történt. Eközben csak Szingapúrban egymillió sertést pusztítottak el.

Taxonómia[szerkesztés]

A Paramyxoviridae víruscsalád[3]
Nemzetség Hivatalos fajnév Általánosan használt fajnév
(angol rövidítés)
Aquaparamyxovirus Lazac aquaparamyxovírus Lazac paramyxovírus (AsaPV)]]
Avulavirus Madár avulavírus 1 madár paramyxovírus 1 (APMV-1)
Madár avulavírus 2 Madár paramyxovírus 2 (APMV-2)
Madár avulavírus 3 Madár paramyxovírus 3 (APMV-3)
Madár avulavírus 4 Madár paramyxovírus 4 (APMV-4)
Madár avulavírus 5 Madár paramyxovírus 5
Madár avulavírus 7 Madár paramyxovírus 6 (APMV-6)
Madár avulavírus 7 Madár paramyxovírus 7 (APMV-7)
Madár avulavírus 8 Madár paramyxovírus 8 (APMV-8)
Madár avulavírus 9 Madár paramyxovírus 9 (APMV-9)
Madár avulavírus 10 Madár paramyxovírus 10 (APMV-10)
Madár avulavírus 11 Madár paramyxovírus 11 (APMV-11)
Madár avulavírus 12 Madár paramyxovírus 12 (APMV-12)
Madár avulavírus 13 Madár paramyxovírus 13 (APMV-13)
Ferlavirus Hüllő ferlavírus Fer-de-Lance vírus (FDLV)
Henipavirus Cedar-henipavírus Cedar-vírus (CedV)
Ghánai denevér-henipavírus Kumasi-vírus (KV)
Hendra-henipavírus Hendra-vírus (HeV)
Mojiang-henipavírus Mojiang-vírus (MojV)
Nipah-henipavírus Nipah-vírus (NiV)
Morbillivirus Kutya morbillivírus Szopornyicavírus (CDV)
Cet morbillivírus Cet morbillivírus (CeMV)
Macska morbillivírus Macska morbillivírus (FeMV)
Kanyaró morbillivírus Kanyaróvírus (MeV)
Kiskérődző-morbillivírus Kiskérődzővész-vírus (PPRV)
Fóka morbillivírus Fókaszopornyica-vírus (PDV)
Keleti marhavész-morbillivírus Keleti marhavész-vírus (RPV)
Respirovirus Marha respirovírus 3 Marha parainfluenzavírus 3 (BPIV-3)
Humán respirovírus 1 Humán parainfluenzavírus 1 (HPIV-1)
Humán respirovírus 3 Humán parainfluenzavírus 3 (HPIV-3)
Egér respirovírus Sendai-vírus (SeV)
Sertés respirovírus 1 Sertés parainfluenzavírus 1 (PPIV-1)
Rubulavirus Achimota-rubulavírus 1 Achimota-vírus 1 (AchPV-1)]]
Achimota-rubulavírus 2 Achimota-vírus 2 (AchPV-2)
Denevérmumpsz-rubulavírus Denevérmumpsz-vírus
Kutya rubulavírus Parainfluenzavírus 5 (PIV-5)
Humán rubulavírus 2 Humán parainfluenzavírus 2 (HPIV-2)]]
Humán rubulavírus 4 Humán parainfluenzavírus 4a (HPIV-4a)
Humán parainfluenzavírus 4b (HPIV-4b)
Mapuera-rubulavírus Mapuera-vírus (MapV)
Menangle-rubulavírus Menangle-vírus (MenPV)
Mumpsz-rubulavírus Mumpszvírus (MuV)
Sertés rubulavírus La Piedad Michoacán Mexico-vírus (LPMV)
Majom rubulavírus Majomvírus 41 (SV-41)
Sosuga-rubulavírus Sosuga-vírus
Teviot-rubulavírus Teviot-vírus (TevPV)
Tioman-rubulavírus Tioman-vírus (TioPV)
Tuhoko-rubulavírus 1 Tuhoko-virus 1 (ThkPV-1)
Tuhoko-rubulavirus 2 Tuhoko-vírus 2 (ThkPV-2)
Tuhoko-rubulavírus 3 Tuhoko-vírus 3 (ThkPV-3)

Források[szerkesztés]

  1. Viral Zone. ExPASy. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
  2. Virus Taxonomy: 2014 Release. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
  3. Amarasinghe, Gaya K. (2017. április 7.). „Taxonomy of the order Mononegavirales: update 2017”. Archives of Virology. DOI:10.1007/s00705-017-3311-7. ISSN 1432-8798. PMID 28389807.  
  • B.W.J. Mahy&M.H.V Van Regenmortel: Encyclopedia of Virology 3rd edition. Academic Press, 2008
  • paramyxovirus ViralZone