Szojuz TM–34

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Szojuz TM–34 a Szojuz–TM sorozatú orosz háromszemélyes szállító űrhajó űrrepülése volt 2002-ben. A negyedik küldetés a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Csatlakozását követően a mentőűrhajó szerepét látta el.

Küldetés[szerkesztés]

Feladata, hogy az űrhajósokat és az űrturistát az ISS-re szállítsa.

Jellemzői[szerkesztés]

Tervezte a GKB (oroszul: Головное контрукторское бюро (ГКБ)). Gyártotta a ZAO (oroszul: Закрытое акционерное общество). Üzemeltette (oroszul: Центральный научно-исследовательский институт машиностроения (ЦНИИМаш)).

2002. április 25-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U2 juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos súlya 7150kilogramm, teljes hossza 6,98 méter, maximális átmérője 2,72 méter. Két napos önálló repülés után április 27-én dokkolt az ISS-sel. Az orbitális egység pályája 188,6 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 193 kilométer, az apogeuma 247 kilométer volt.

Szolgálati ideje alatt több pályamódosító manővert hajtott végre (megemelte a ISS magasságát). A sorozat utolsó tagja, váltására elkészült a továbbfejlesztett Szojuz TMA típus. A legénység a személyre szabott ülések átrakodása után a Szojuz TM–33 mentőegységgel tért vissza a Földre.

2002. november 10-én Arkalik (oroszul: Арқалық) városától 80 kilométerre, hagyományos – ejtőernyős – leereszkedési technikával ért Földet. Összesen 198 napot, 17 órát, 37 percet és 45 másodpercet töltött a világűrben. Föld körüli fordulatainak száma 3235.

Személyzet[szerkesztés]

Felszálláskor[szerkesztés]

Leszállásnál[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Elődje:
Szojuz TM–33

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TMA–1