Szojuz TMA–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Szojuz TMA–1 a Szojuz TMA orosz háromszemélyes szállító/mentőűrhajó űrrepülése volt 2002-től 2003-ig. A 20. emberes repülés a Nemzetközi Űrállomásra (ISS).

Küldetés[szerkesztés]

Hosszú távú cserelegénységet szállított a ISS fedélzetére. A tudományos és kísérleti feladatokon túl az űrhajók cseréje volt szükségszerű.

Jellemzői[szerkesztés]

Tervezte a (oroszul: Головное контрукторское бюро (ГКБ)). Gyártotta a (oroszul: Закрытое акционерное общество). Üzemeltette az Orosz Légügyi és Űrügynökség (Roszaviakoszmosz).

2002. október 30-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–FG hordozórakéta juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos súlya 7220 kilogramm, teljes hossza 6,98 méter, maximális átmérője 2,72 méter. Önálló repüléssel 14 napra, az űrállomáshoz csatolva 6 hónapra (200 nap) tervezték szolgálatát. Több pályamódosítást követően november 1-jén az ISS-t automatikus vezérléssel megközelítette, majd sikeresen dokkolt. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 193 kilométer, az apogeuma 235 kilométer volt.

Tervek szerint Lance Bass amerikai zenész indult volna 4. űrturistaként. Felkészülési hiányosságok (fizetési késedelem) miatt nem kapott engedélyt a repülésre, ezért Loncsakov lépett elő a tartalék személyzetből. A Columbia űrrepülőgép katasztrófája megváltoztatta az ISS legénységi cserék (felszállás/visszatérés) folyamatát. Teljesítették az előírt (orosz, belga) kutatási, kísérleti programot.

2003. május 4-én műszaki hiba miatt (a leszállást segítő giroszkóp téves adatot szolgáltatott) keményebb leszállás következett, az űrhajósok erőteljes gravitációs (8,1g) terhelést kaptak. Arkalik (oroszul: Арқалық) városától hagyományos visszatéréssel, a tervezett leszállási körzettől mintegy 405 kilométerre nyugatra ért Földet. A mentőcsapatok csak a leszállás után adott vészjelzések (az összeköttetés, az antennák sérülése miatt megszakad) alapján tudták behatárolni az űrhajó pozícióját. Felvetődött a legénység műholdas telefonnal történő ellátása (összeköttetés folyamatossága). Összesen 185 napot, 22 órát, 53 percet és 14 másodpercet töltött a világűrben. 2901 alkalommal kerülte meg a Földet.

Személyzet[szerkesztés]

Felszállásnál[szerkesztés]

Leszálláskor[szerkesztés]

Tartalék személyzet[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Elődje:
Szojuz TM–34

Szojuz-program
2003–2010

Utódja:
Szojuz TMA–2