Columbia űrrepülőgép

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Columbia
STS-107 launch.jpg
A Columbia utolsó felszállása (STS–107)
Általános adatok
Orbiter jelzés OV-102
Ország  USA
Pályázat elnyerése 1972. július 26.
Elnevezés USS Columbia után
Első repülés STS–1
1981. április 12.1981. április 14.
Utolsó repülés STS–107
2003. január 16.2003. február 1.
Küldetések száma 28
Űrhajósok 160
Űrben eltöltött idő 300,74 nap
Keringések 4 808
Megtett távolság 201 497 772 km
Indított űreszközök 8
Helyzet megsemmisült

A Columbia (NASA Orbiter jelzése: OV-102) az első amerikai űrrepülőgép, és az első újra felhasználható űreszköz, amelyet a világűrben kipróbáltak.

Első repülésére 1981. április 12-én (éppen Gagarin űrrepülésének huszadik évfordulóján) került sor, két űrhajóssal a fedélzetén. Nevét a Boston alapú Columbia Rediviva (közismert nevén: a Columbia) naszádról kapta amelynek kapitánya Robert Gray volt aki az 1790-es években fedezte fel a Csendes-óceáni Északnyugat régió között elterülő államokat, az első amerikai hajó amely körülhajózta a világot. Ezzel az űrrepülőgéppel indították 1999 nyarán a Chandra röntgentávcsövet. A Columbia vitte fel először a Spacelab laboratórium modult 1983 novemberében (STS–9), 1996 novembere és decembere között hajtotta végre a Space Shuttle történetének leghosszabb repülését, amely 17 napig és 15 óráig tartott.(STS–80). Valamint a Hubble űrtávcső negyedik javítását végezte el 2002 márciusában (STS–109).

2003. február 1-jén a Földre való visszatérés közben, (STS–107) hét űrhajóssal a fedélzetén megsemmisült. (Lásd Columbia-katasztrófa).

A baleset független kivizsgálása után, a NASA úgy döntött, hogy visszavonul az űrrepülőgép flottával. 2010-ben támogatták a Constellation programot és az emberes űrrepülésre tervezett Orion űrhajót, azonban Obama elnök 2010. október 11-én aláírta a NASA törvény engedélyezését, amely hivatalosan is Constellation program végét jelentette.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Columbiát 1975-ben kezdték el építeni a Rockwell International (korábban a North American Aviation amely ma a Boeing Észak-Amerikában) vállalatnál. A fő összeszerelő létesítmény Los Angeles külvárosában Palmdale-ben volt. Az űrrepülőgép 1979. március 25-én érkezett meg a Kennedy Űrközpontba, hogy felkészítsék az első indítására. 1981. március 19-én a Columbia földi teszt előkészítése során két munkás halt meg. Első útjának a (STS–1) parancsnoka John Young, aki korábban részt vett Gemini és az Apollo programban, valamint a kilencedik ember, aki 1972-ben a Holdon járt. A másik űrhajós Robert Crippen, akit eredetileg az Amerikai Légierő Emberes Földkörüli Laboratórium (Manned Orbiting Laboratory (MOL) űrhajó repüléséhez választottak ki.

A Columbia sikeresen elindult 1981. április 12-én az első emberes űrrepülés 20. évforduló alkalmából (Vosztok–1). 1981. április 14-én tért vissza miután 37-szer kerülte meg a földet, a lészállást a kiszáradt tavak mellett található Edwards légitámaszponton hajtotta végre. A Columbia további három tesztrepülést hajtott végre amiben az űrrepülőgép teljesítményét vizsgálták. 1982. november 11-én hajtották végre az első operatív küldetést melyben először volt négy tagú legénység (STS–5). Ez után csatlakozott a Challenger amely a következő három űrsikló küldetést hajtotta végre míg a Columbiát módosították az első Spacelab küldetésre. 1983-ban a Columbia parancsnoka John Young vállalta a második operatív küldetést (STS–9), amelyben a Spacelab tudományos laboratórium és hatfős legénység volt, valamint először repült nem amerikai űrhajós Ulf Merbold. A repülés után a Columbia a következő három évet a Rockwell Palmdale létesítményben töltötte ahol módosításokat végeztek rajta. Időközben az űrsikló flotta is bővült a Discoveryvel és az Atlantisszal.

A Columbia legközelebbi indítására 1986. január 12-én került sor az STS–61–C küldetésen. A küldetés legénységében szerepelt Dr. Franklin Chang Diaz, valamint a képviselőház első ülés tagja Bill Nelson.

A következő űrsikló misszióra a Challenger indult 1986. január 28-án, tíz nappal az STS–61–C landolását követően. A Challenger az indítást követő 73 másodpercében megsemmisült. A katasztrófa utóhatása a NASA űrsiklóinak menetrendjét megzavarta, és a Columbia 1989-ig (STS–28) ismét nem repült. Később újra indult az űrrepülőgép flotta.

1999. július 23-án az STS–93 küldetésen Eileen Collins alezredes volt az első női parancsnoka egy amerikai űrhajónak.

Repülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Columbia űrrepülőgép 28 repülést, 300,74 napot töltött az űrben, 4808 befejezett keringéssel, összesen 125 204 911 mérföldet (201 497 772 km) repült, beleértve a végső küldetést is.

A Columbia volt az egyetlen űrrepülőgép amely nem vett részt a Shuttle–Mir és Nemzetközi Űrállomás programokban, és soha nem járt a Mir és a Nemzetközi Űrállomáson. Ezzel szemben, a Discovery, Atlantis, Endeavour mindkét űrállomást meglátogatta legalább egyszer, a Columbia nem volt alkalmas a nagy hajlandóságú missziók elvégzésére. A Challenger megsemmisült mielőtt a Shuttle–Mir program elkezdődött volna, és az Enterprise soha nem járt a világűrben.

Repülések: STS–1, STS–2, STS–3, STS–4, STS–5, STS–9, STS–61–C, STS–28, STS–32, STS–35, STS–40, STS–50, STS–52, STS–55, STS–58, STS–62, STS–65, STS–73, STS–75, STS–78, STS–80, STS–83, STS–94, STS–87, STS–90, STS–93, STS–109, STS–107

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Columbia űrrepülőgép témájú médiaállományokat.

Magyar oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Columbia űrrepülőgép témájú médiaállományokat.