Szojuz TM–13

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szojuz TM–13 háromszemélyes orosz szállító űrhajó.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kibővített Interkozmosz program keretében a 13. expedíció a Mir űrállomásra.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1991. október 2-án a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szojuz–U2 típusú hordozórakétával juttatták (LEO = Low-Earth Orbit) alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 92,4perces, 51,7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 195 kilométer, az apogeuma 232 kilométer volt. Tömege 7150 kilogramm.

A program érdekessége, első alkalommal nem vitt repülőmérnököt. Parancsnokon kívül kettő kutató-űrhajóst (osztrák, kazah) szállított. Két napos önálló repülés után Október -én dokkot a Mir űrállomáson. Az osztrákok az expedícióhoz 7 millió dollárral járultak hozzá. A kutatási program teljesítése érdekében teherűrhajók (Progressz M–10, Progressz M–11) szállították a felszerelések, anyagokat. A Progressz M–10 a 350 kilogrammos visszatérő kapszulájában 150 kilogramm kutatási anyagot helyeztek el, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. Összesen 175 napot, 2 órát, 51 percet és 44 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 2730fordulatot tett a Föld körül.

1992. március 25-én a Szojuz TM–13 belépett a légkörbe és Arkalik (oroszul: Арқалық) városától 85 kilométerrel hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Induláskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszatérésnél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Szojuz TM–12

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TM–14