Szojuz TM–11

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Szojuz TM–11 orosz háromszemélyes szállító űrhajó, a 11. expedíció a Mir űrállomásra.

Küldetés[szerkesztés]

Az első kereskedelmi űrrepülés, amin az első japán, aki a világűrben, a Mir-űrállomáson járhatott. Összesen 175 napot, 1 órát, 50 percet és 41 másodpercet töltött a világűrben. 2735 fordulatot tett a Föld körül. Felemelkedéskor és visszatérés alkalmával kamerát helyeztek el a felszálló-leszálló egységben, rögzítve az űrhajósok reakcióit az egyes felemelkedési-leereszkedési fokozatokban. Az újságíró összesen 10 óra televíziós, és 20 óra rádióadást közvetített a vevőállomások irányába. A 170 kilogrammos felszerelést előzetesen egy Progressz M űrhajó kézbesítette. A japán újságíró Szojuz TM–10 űrhajóval érkezett vissza a Földre.

Jellemzői[szerkesztés]

1990. december 2-án indították a Bajkonuri űrrepülőtér Gagarin-indítóállásából egy Szojuz–U2 hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 92,2 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 367 kilométer, az apogeuma 400 kilométer volt. Hasznos tömege 7150 kilogramm. Aktív szolgálati idejét befejezve 1991. május 26-án 68 kilométerre Zsezkazgantól ejtőernyővel visszatért a Földre.

Személyzet[szerkesztés]

Felfelé[szerkesztés]

Lefelé[szerkesztés]

  • Viktor Mihajlovics Afanaszjev parancsnok
  • Musza Hiramanovics Manarov kutatásfelelős űrhajós, fedélzeti mérnök,
  • Helen Sharman kutató űrhajós

Tartalék személyzet[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Elődje:
Szojuz TM–10

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TM–12