Szojuz–31

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–31
Soyuz 31 mission patch.svg
Repülésadatok
Hívójel Jasztreb (Ястреб) (sólyom)
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1978. augusztus 26.
14:51:30 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Leszállás
ideje 1978. november 2.
11:04:17 UTC
helye 1069
Időtartam 67 nap 20 óra 12 perc 47 mp
Űrhajó tömege 6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 196,8 / 259,9 km
Pályahajlás
Föld körül 51,64°
Periódus
Föld körül 88,81 perc

A Szojuz–31 (oroszul: Союз 31) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a Szaljut–6 űrállomásra, az Interkozmosz-program keretében, a harmadik más nemzeti űrhajóst, Sigmund Jähnt.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladat, bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási programba. Berendezkedés után elvégezni a nemzeti kutatási programot. A vendégeknek ügyelniük kellett az űrállomás legénységének pihenésére.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1978. augusztus 26-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,8 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 197 kilométer, az apogeuma 260 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Június 16-án 22 óra 58 perckor kapcsolódott össze az űrállomással, a II-es dokkoló egységnél. A dokkolás automatikus vezérléssel történt. Összesen 67 napot, 20 órát, 12 percet és 47 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 1069 alkalommal kerülte meg a Földet.

Augusztus 27-én Vlagyimir Vasziljevics Kovaljonok és Alekszandr Szergejevics Ivancsenkov fogadta és elhelyezte az űrhajó nemzetközi legénységét, miután összekapcsolódott a Szaljut–6 hátulsó, a II. csatlakozó modulhoz. Jähn az előírt kutatási (Berolina – kristályosodási, öntési kísérletek a Szpalv és a Krisztall kemencében), Audio – orvosi mérések-, (Raduga – MKF-6M – fényképezési), Bioszféra-M erőforrás-kutatási-, Elba zaj hatás vizsgálat-, Vremja szubjektív időérzékelés vizsgálat-, Recs az űrhajósok közérzeti vizsgálata-, Vkusz – ízlelési (a biztosított ételek ízértékelése)-, az Oprosz kísérleteket végezte. Biológiai kísérletek, megfigyelések is része volt kutatási programjának. A program végén a kutatási eredményeket átpakolva, megkezdték a leszállási műveleteket.

November 2-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 180 kilométerre délkeretre értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz–31-gyel együtt)

Indításkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leszálláskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz–31. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–31. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–31. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–31. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–31. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–31. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 15.)

Elődje:
Szojuz–30

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Koszmosz–1074