Szojuz–26

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–26
Repülésadatok
Hívójel Tajmir (Таймыр)
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1977. december 10.
01:18:40 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 1522
Leszállás
ideje 1978. január 16.
11:24:58 UTC
helye Celinográdtól 265 km-re nyugatra
Időtartam 37 nap 10 óra 6 perc 18 mp
Űrhajó tömege 6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 193 / 356 km
Pályahajlás
Föld körül 51,65°
Periódus
Föld körül 88,67 perc

A Szojuz–26 (oroszul: Союз 26) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. A 32. ember irányította szovjet űrhajó. Az űrhajó vitte az első űrhajósokat a Szaljut–6 űrállomásra, husszútávú űrrepülésre, tudományos programok végzésére.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladatuk az űrállomás üzembe helyezése, berepülése, illetve üzembe állították az űrállomás Delta autonom navigációs rendszerét. Megkezdődött a váltott legénységgel működő űrállomás hosszú távú szolgálata. Az előírt napirendi programok között szerepelt többek között navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1977. december 10-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.67 perces, 51.65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 193 kilométer, az apogeuma 365 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tatzrottak üzemkész állapotban. Összesen 37 napot, 10 órát, 6 percet és 18 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 1522 alkalommal kerülte meg a Földet.

December 14-én 4 óra 2 perckor sikeresen összekapcsolódott az űrállomással, annak 2., hátulsó dokkoló szerkezeténél. December 19-én Grecsko kilépett a zsilipajtón és 1 óra 28 percig tartó űrséta során ellenőrizte, nem sérült-e meg az összekapcsoló szerkezet a Szojuz–25 űrhajó többszöri, sikertelen kapcsolódási kísérlete során. Mindent rendbe találtak, így az űrállomásra épített több mint hároméves program folytatódhatott. 1978. január 5-én kipróbálják a beépített zuhanyzófülkét. Január 11-én megérkezik a Szojuz–27 űrhajó. Az űrhajósok kicserélték a személyre szabott berendezéseket (ülések, szkafanderek, saját holmik), kipróbálták az új típusú űrruhákat. Az 5 napos programot követően a látogató legénység a Szojuz–26 – mentő űrhajó – fedélzetén megkezdi a visszatérést.

1978. január 16-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Celinográdtól 265 kilométerre nyugatra értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz–26-tal együtt)

Indításkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leszálláskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz–26. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–26. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–26. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–26. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–26. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–26. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 15.)

Elődje:
Szojuz–25

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–27