Szerkesztő:Glikol/Perbromát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
kén-dibromid
IUPAC-név bromo thiohypobromite
Kémiai azonosítók
CAS-szám 14312-20-0
PubChem 139733
SMILES
S(Br)Br
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Br2S
Moláris tömeg 191.873 g mol−1
Megjelenés gáz
Kristályszerkezet
Koordinációs
geometria
C2v
Veszélyek
MSDS ICSC 1661
EU osztályozás korrozív (C)
irritáló (Xi)
veszélyes a környezetre (N)
EU Index 016-013-00-X
R mondatok R14, R34, R37, R50
S mondatok (S1/2), S26, S45, S61
Rokon vegyületek
Rokon dikén-dibromid
tionil-bromid
szulfuril-bromid
Rokon vegyületek kén-difluorid
kén-tetrafluorid
kén-hexafluorid
kén-dijodid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A bromid egy ion vagy egy ligandum. Egyszeresen negatív töltésű brómatom például a cézium-bromidban a cézium kationok (Cs+) elektromosan vonzzák, a bromid anionokat (Br) így elektromosan semleges ionvegyület keletkezik CsBr. A bromid arra is utal a bróm oxidációs száma -1 a kovalens vegyületekben például a kén-dibromidban (SBr2).

Természetes előfordulása[szerkesztés]

A bromid jelen van a tengervízben körülbelül 65 mg / l, ami 0,2% -a az összes oldott sóknak. A tenger gyümölcsei és a mélytengeri növények általában magas a bromid tartalmúak. Az ezüst-bromid AgBr előfordul a természetben.[1]

Orvosi használata[szerkesztés]

A brómvegyületeket főleg a kálium-bromidot gyakran használták nyugtatókban a 19. században és a 20. század elején.[2]

A bromid ion epilepszia ellen hat, és bromid sók még mindig használják különösen az állatgyógyászatban (különösen görcsrohamok kezelésére kutyáknál). A bromid ion a vesén keresztül ürül ki. Felezési ideje az állatoknál 12 nap. Ami miatt az adagolását nehéz beállítani. Befolyásolja a klorid anyagcserét.[3]

Németországban az epilepszia ellen használják.

Krónikus toxicitása bromizmust okozhat. Ami bőrkiütéssel és több neurológiai tünettel is jár.

A lítium-bromidot használták nyugtatóként az 1900-as évek elején, de elavulttá vált az 1940-es években, mivel biztonságosabb és hatékonyabb nyugtatókat fedeztek fel (a barbiturátokat), és mivel néhány szívbeted ember meghalt miatta.[4] És használták bipoláris zavar ellen is.

Biológiai szerepe[szerkesztés]

Esszenciális nyomelem.[5] Az eozinofil sejtek eozinofil peroxidáz enzimmel (ami kloridot is felhasználhat erre a célra, de van bromid azt használja fel), parazitaellenes brómvegyületeket például hipobromitot állítanak elő belőle. Többsejtű paraziták ellen.[6] Szerepe van a kollagén IV előállításban.

Bromidsókat használnak pezsgőfürdőkben és gyógyfürdőkben fertőtlenítőszerként. Ahol oxidálószer hatására hipobromit keletkezik belőlük.

A bromid erős koncentrációban fordul elő néhány algában. Például metil-bromid és brómorganikus vegyületek szintézisénél. Amit a vanádium-bromoperixidáz enzim végez el.

R-H + Br- + H2O2 → R-Br + H2O + OH-

A bromid átlagos koncentrációja az emberi vérben az ausztráliai Queenslandben 5,3 ± 1,4 mg / L.[7] Sokkal magasabb szintet okozhat a brómozott vegyi anyagoknak való kitettség például metil-bromid. A bromid a tengervízben és sok tengeri állatban is előfordul ezért a vér bromid koncentrációját befolyásolja az étrend.

Fontosabb bromidvegyületek[szerkesztés]

Szervetlen bromidok, ionrácsos anyagok és bromid iont tartalmaznak:

A szervetlen bromidok nem sók, bennük a bróm kovalens kötéssel kapcsolódik a szerves részhez. Elő lehet állítani őket: alkoholok és hidrogén-bromid reakciójával,[8] hidrogén-bromid és alkének addíciójával,[9] alkánok brómozásával, és aromás szénhidrogének katalitikos brómozásával vagy Sandmeyer-reakcijóval.[10] A fontosabb szerves bromidok:

A bromid ion jelen van a hidrobromidokban és a tetrametil-ammónium-bromidban is.[11]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Brockhaus ABC Chemie, VEB F. A. Brockhaus Verlag Leipzig 1965, S. 204−205.
  2. The Great American fraud (1905) .
  3. Goodman and Gilman, The Biological Basis of Therapeutics, Fourth Edition, Chapter 10 (Hypnotics and Sedatives), p. 121, The MacMillan Co., London, 1970.
  4. Bipolar disorder
  5. McCall AS, Cummings CF, Bhave G, Vanacore R, Page-McCaw A, Hudson BG (2014). „Bromine Is an Essential Trace Element for Assembly of Collagen IV Scaffolds in Tissue Development and Architecture”. Cell 157 (6), 1380–92. o. DOI:10.1016/j.cell.2014.05.009. PMID 24906154.  
  6. (1989) „Eosinophils preferentially use bromide to generate halogenating agents”. The Journal of Biological Chemistry 264 (10), 5660–8. o. PMID 2538427.  
  7. (1998) „Background levels of bromide in human blood”. Journal of analytical toxicology 22 (3), 225–30. o. DOI:10.1093/jat/22.3.225. PMID 9602940.  
  8. Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 294, ISBN 3-342-00280-8.
  9. Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 293, ISBN 3-342-00280-8.
  10. Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 534, ISBN 3-342-00280-8.
  11. Otto-Albrecht Neumüller (Herausgeber): Römpps Chemie Lexikon, Frank'sche Verlagshandlung, Stuttgart, 1983, 8. Auflage, S. 520−521, ISBN 3-440-04513-7.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromide című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.