Szerkesztő:Glikol/Perbromát
kén-dibromid | |||
IUPAC-név | bromo thiohypobromite | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 14312-20-0 | ||
PubChem | 139733 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | Br2S | ||
Moláris tömeg | 191.873 g mol−1 | ||
Megjelenés | gáz | ||
Kristályszerkezet | |||
Koordinációs geometria |
C2v | ||
Veszélyek | |||
MSDS | ICSC 1661 | ||
EU osztályozás | korrozív (C) irritáló (Xi) veszélyes a környezetre (N) | ||
EU Index | 016-013-00-X | ||
R mondatok | R14, R34, R37, R50 | ||
S mondatok | (S1/2), S26, S45, S61 | ||
Rokon vegyületek | |||
Rokon | dikén-dibromid tionil-bromid szulfuril-bromid | ||
Rokon vegyületek | kén-difluorid kén-tetrafluorid kén-hexafluorid kén-dijodid | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A bromid egy ion vagy egy ligandum. Egyszeresen negatív töltésű brómatom például a cézium-bromidban a cézium kationok (Cs+) elektromosan vonzzák, a bromid anionokat (Br−) így elektromosan semleges ionvegyület keletkezik CsBr. A bromid arra is utal a bróm oxidációs száma -1 a kovalens vegyületekben például a kén-dibromidban (SBr2).
Természetes előfordulása[szerkesztés]
A bromid jelen van a tengervízben körülbelül 65 mg / l, ami 0,2% -a az összes oldott sóknak. A tenger gyümölcsei és a mélytengeri növények általában magas a bromid tartalmúak. Az ezüst-bromid AgBr előfordul a természetben.[1]
Orvosi használata[szerkesztés]
A brómvegyületeket főleg a kálium-bromidot gyakran használták nyugtatókban a 19. században és a 20. század elején.[2]
A bromid ion epilepszia ellen hat, és bromid sók még mindig használják különösen az állatgyógyászatban (különösen görcsrohamok kezelésére kutyáknál). A bromid ion a vesén keresztül ürül ki. Felezési ideje az állatoknál 12 nap. Ami miatt az adagolását nehéz beállítani. Befolyásolja a klorid anyagcserét.[3]
Németországban az epilepszia ellen használják.
Krónikus toxicitása bromizmust okozhat. Ami bőrkiütéssel és több neurológiai tünettel is jár.
A lítium-bromidot használták nyugtatóként az 1900-as évek elején, de elavulttá vált az 1940-es években, mivel biztonságosabb és hatékonyabb nyugtatókat fedeztek fel (a barbiturátokat), és mivel néhány szívbeted ember meghalt miatta.[4] És használták bipoláris zavar ellen is.
Biológiai szerepe[szerkesztés]
Esszenciális nyomelem.[5] Az eozinofil sejtek eozinofil peroxidáz enzimmel (ami kloridot is felhasználhat erre a célra, de van bromid azt használja fel), parazitaellenes brómvegyületeket például hipobromitot állítanak elő belőle. Többsejtű paraziták ellen.[6] Szerepe van a kollagén IV előállításban.
Bromidsókat használnak pezsgőfürdőkben és gyógyfürdőkben fertőtlenítőszerként. Ahol oxidálószer hatására hipobromit keletkezik belőlük.
A bromid erős koncentrációban fordul elő néhány algában. Például metil-bromid és brómorganikus vegyületek szintézisénél. Amit a vanádium-bromoperixidáz enzim végez el.
- R-H + Br- + H2O2 → R-Br + H2O + OH-
A bromid átlagos koncentrációja az emberi vérben az ausztráliai Queenslandben 5,3 ± 1,4 mg / L.[7] Sokkal magasabb szintet okozhat a brómozott vegyi anyagoknak való kitettség például metil-bromid. A bromid a tengervízben és sok tengeri állatban is előfordul ezért a vér bromid koncentrációját befolyásolja az étrend.
Fontosabb bromidvegyületek[szerkesztés]
Szervetlen bromidok, ionrácsos anyagok és bromid iont tartalmaznak:
- Vas(III)-bromid (FeBr3)
- Kálium-bromid (KBr)
- Lítium-bromid (LiBr)
- Magnézium-bromid (MgBr2)
- Nátrium-bromid (NaBr)
- Rubídium-bromid
- Ezüst-bromid (AgBr)
A szervetlen bromidok nem sók, bennük a bróm kovalens kötéssel kapcsolódik a szerves részhez. Elő lehet állítani őket: alkoholok és hidrogén-bromid reakciójával,[8] hidrogén-bromid és alkének addíciójával,[9] alkánok brómozásával, és aromás szénhidrogének katalitikos brómozásával vagy Sandmeyer-reakcijóval.[10] A fontosabb szerves bromidok:
- Metil-bromid (brómmetán)
- metilén-bromid (Dibrómmetán)
- Benzil-bromid (α-Brómtoluol, Brómmetilbenzol)
- Acetil-bromid
- Brómbenzol
A bromid ion jelen van a hidrobromidokban és a tetrametil-ammónium-bromidban is.[11]
Lásd még[szerkesztés]
- Hipobromit: BrO−
- Bromit: BrO2−
- Bromát: BrO3−
- Perbromát: BrO4−
Források[szerkesztés]
- ↑ Brockhaus ABC Chemie, VEB F. A. Brockhaus Verlag Leipzig 1965, S. 204−205.
- ↑ The Great American fraud (1905).
- ↑ Goodman and Gilman, The Biological Basis of Therapeutics, Fourth Edition, Chapter 10 (Hypnotics and Sedatives), p. 121, The MacMillan Co., London, 1970.
- ↑ Bipolar disorder
- ↑ McCall AS, Cummings CF, Bhave G, Vanacore R, Page-McCaw A, Hudson BG (2014). „Bromine Is an Essential Trace Element for Assembly of Collagen IV Scaffolds in Tissue Development and Architecture”. Cell 157 (6), 1380–92. o. DOI:10.1016/j.cell.2014.05.009. PMID 24906154.
- ↑ (1989) „Eosinophils preferentially use bromide to generate halogenating agents”. The Journal of Biological Chemistry 264 (10), 5660–8. o. PMID 2538427.
- ↑ (1998) „Background levels of bromide in human blood”. Journal of analytical toxicology 22 (3), 225–30. o. DOI:10.1093/jat/22.3.225. PMID 9602940.
- ↑ Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 294, ISBN 3-342-00280-8.
- ↑ Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 293, ISBN 3-342-00280-8.
- ↑ Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 534, ISBN 3-342-00280-8.
- ↑ Otto-Albrecht Neumüller (Herausgeber): Römpps Chemie Lexikon, Frank'sche Verlagshandlung, Stuttgart, 1983, 8. Auflage, S. 520−521, ISBN 3-440-04513-7.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromide című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.