Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!(2006 augusztusából)
Főtér: egyetlen ide látogató turista sem hagyja ki. Itt található az emlékkereszt, amely, mint a tér is, háromszögű. 1763-ban emeltette a Szerb Privilégiális Szentendrei Kereskedő Társaság. Azóta kétszer újították fel.
Díszkapu: tabakosok, azaz tímárok emeltették a Bogdányi utcai Preobrazsenszkát. Az épülethez tartozó kerítésfal copf stílusú díszkapujának kovácsoltvas kapuszárnyait Olhauser József szentendrei kovácsmester készítette 1803 és 1806 között. A messze földön híres szerb búcsút emberemlékezet óta a templomban és udvarán tartják.
Dalmát ház: a Szamárhegy ékessége az úgynevezett dalmát ház.
Városháza: a 18. század óta a városi önkormányzat székháza. Az eredeti épület földszintes volt. 1924-ben Lessner Manó tervei alapján emeletet építettek rá. Oszlopos erkélyével, neobarokk homlokzatával ma is a város egyik szimbóluma.
Skanzen: a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (1967-ben alapították) Magyarország legjellegzetesebb tájainak népi építészetét, lakáskultúráját, életmódját mutatja be eredeti épületekkel és tárgyakkal a 18. század végétől a 20. század közepéig.
