Ugrás a tartalomhoz

Szent Sanz Péter

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Sanz Péter O.P.
Szent Sanz Péter domonkos szerzetes, püspök
Szent Sanz Péter domonkos szerzetes, püspök
misszionárius, püspök, vértanú
Születése
1680. szeptember 3.
Ascó, Spanyolország
Halála
1747. május 26. (66 évesen)
Fucsou (福州市), Kína
Tisztelete
EgyházaRómai katolikus egyház
TisztelikRómai katolikus egyház
Boldoggá avatásaRóma, 1893. május 14.
Boldoggá avatta: XIII. Leó pápa
Szentté avatása2000. október 1., Róma
Szentté avatta: II. János Pál pápa
Ünnepnapja- a magyar egyházi naptárban:
június 3.
- a világegyházban: Zhao Rong Szent Ágoston és 120 kínai vértanúval együtt:
július 9.
[https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bsanpt.html sanpt.html Szent Sanz Péter O.P. a Catholic Hierarchy-n]
A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:Pedro Sans y Jordá|Szent Sanz Péter O.P.]] témájú médiaállományokat.

Szent Sanz Péter O.P (katalánul: Pedro Sans i Jordá, kínaiul: 白多祿) (Ascó, 1680. szeptember 3. – Fucsou (kínaiul: 福州, Pinjin átírással: Fúzhōu), 1747. május 26.) szentté avatott katalán származású domonkos rendi szerzetes misszionárius, püspök és vértanú.

Élete

[szerkesztés]

José Sanz néven született a katalán tartományhoz tartozó Asco-ban, 1680. szeptember 3-án. 17 éves korában, 1697-ben lépett be a Domonkos-rend Leridaban található kolostorába, ahol Veronai Szent Péter vértanúról a Péter nevet kapta. 1704. szeptember 22-én szentelték pappá. Ezután a zaragózai kolostorban a Szentírás oktatásával és lelkipásztorkodással foglalkozott.

A rend Spanyolországban elterjedt szokásai alapján 32 éves korában 1712-ben jelentkezett misszionáriusnak. Elöljárói a Fülöp-szigeteki a Szent Rózsafüzérről nevezett kolostorba küldték, ahol két évig kínaiul tanult. 1715. június 29-én érkezett meg a kínai Fujian (福建) városába. Itt megkísérelte a domonkos harmadrend és a rózsafüzér társulat újjáélesztését. Sanz megbecsülését mutatja az a tény is, hogy a Fülöp-szigetek provinciálisa már 1716-ban a hithirdetők elöljárójává és helyettes provinciálissá nevezte ki. A kereszténység békés fejlődése Fujianban csak rövid ideig tartott. 1723-ban, egy évvel a nagy és kereszténybarát Hszüan Je (玄燁) császár halála után heves keresztényüldözés tört ki, s ez arra kényszerítette Sanzot, hogy hat éven át rejtekhelyéről irányítsa a keresztényeket.

Püspökként

[szerkesztés]

1728. januárban a Népek Evangelizációjának Kongregációja javaslatára XIII. Benedek pápa, aki szintén a domonkos rend tagja volt kinevezte fucsieni koadjutor segédpüspöknek, egyben a maurocastrumi címzetes széket adományozta neki. Ez számára komoly lelkiismereti válságot okozott. Csak a pápa és a domonkos rend vezetőjének kifejezett parancsára fogadta el a püspöki rendet. 1730. február 22-én szentelték püspökké. 1732-ben Magino Ventallol O.P. püspök halála után a Fucsieni apostoli vikariátus vezetője lett.

1735-ben, bár Csien-lung (弘曆) császár támogatta a kereszténységet, mégis hamarosan keresztényüldözés kezdődött, ami miatt Sanz Péternek a portugál Makaóba kellett menekülniök, és Sanz püspök 1738-ig ott maradt. Sanz püspök 1738-ban néhány hithirdetővel együtt visszatérhetett Fucsienbe. Ismét teljesen a missziós tevékenységnek szentelte magát, de megsejtette, hogy ez a békés időszak nem tart sokáig. Leveleiben a Fucsienben uralkodó "fél békéről" szól, amely éppen csak arra elég, hogy állandó életveszély nélkül meglátogathassa közösségeit.

Vértanúsága

[szerkesztés]
A Szent Domonkos templom Manilában

A tartomány keresztényellenes erői teljes csendben szervezkedtek a püspök, hithirdetői és a keresztények nagy része ellen. Árulás folytán kitudódott valamennyi európai misszionárius tartózkodási helye. 1741-ben Sanz püspököt rendtársaival: Boldog Serrano Ferenccel, Royo Joachimmal, Alcober Jánossal és Diaz Ferenccel együtt őrizetbe vették és Fujianban börtönbe vetették. Amikor Csien-lung kínai császár értesült az európai hittérítők fogságáról, kiadta a parancsot, hogy rögtön utasítsák ki őket Makaóba. A helyi alkirály azonban a per után négy héttel hosszú vádiratot terjesztett a császár elé, és ebben az európai misszionáriusokra mint különösen veszedelmes bűnözőkre halálbüntetést kért. Ezután hosszú börtönévek vártak rájuk.

1747. április 19-én a pekingi legfőbb törvényszék jóvá is hagyta a halálbüntetést, és Sanz püspököt azonnali lefejezésre, a többieket pedig későbbi megfojtásra ítélte. Az ítélet megerősítése május 25-én érkezett meg, és azt a kínai törvényeknek megfelelően tüstént végre kellett volna hajtani. Viszont egy kínai ünnep miatt a végrehajtást áttették május 26-ra, a többiek kivégzését pedig egy egész évvel későbbre halasztották. A kínai nemzetiségű keresztényeket - ha nem ölték meg őket a börtön szenvedései - életfogytig tartó száműzetésre ítélték a kínai nagy falon túlra. Sanz Pétert 1747. május 26-án lefejezték.

Kanonizációja

[szerkesztés]

XIV. Benedek pápa 1748. szeptember 16-án nyilvános beszédben emlékezett meg a hős vértanúról, és méltónak jelentette ki arra, hogy megillesse a vértanúk tisztelete; ugyanebben az évben a domonkos rend főnöke, Antonin Bremond körlevélben dicsérte benne pogány missziós területen kifejtett buzgóságát, és felhasználta az alkalmat arra, hogy új buzgóságra serkentse őket. Sanz püspököt 1893-ban avatta boldoggá XIII. Leó pápa. A 120 kínai mártírral együtt II. János Pál pápa 2000. október 1-jén avatta szentté. A magyar katolikus egyházban ünnepe június 3-án van. A világegyházban a 120 kínai mártírral együtt július 9-én ünneplik.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Peter Sanz című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szent_Sanz_Péter&oldid=26362388”