Szemej

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szemej (Семей)
Szemej látképe
Szemej látképe
Szemej címere
Szemej címere
Közigazgatás
Ország  Kazahsztán
Terület Kelet-kazahsztáni
Alapítás éve 1718
Irányítószám 071400
Körzethívószám +7 7222
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 340 000 fő (2013)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 206 m
Terület 210 km²
Időzóna
Elhelyezkedése
Szemej (Kazahsztán)
Szemej
Szemej
Pozíció Kazahsztán térképén
é. sz. 50° 24′ 40″, k. h. 80° 13′ 39″Koordináták: é. sz. 50° 24′ 40″, k. h. 80° 13′ 39″
Semej p.svg
Szemej weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemej témájú médiaállományokat.

Szemej (kazahul Семей; 2007-ig Szemipalatyinszk) kazahsztáni város a Kelet-kazahsztáni területen, az Irtis partján. Lakossága 2012-ben 331 500 fő volt. Leginkább a tőle 150 km-re elhelyezkedő Szemipalatyinszki kísérleti telepről ismert, ahol a Szovjetunió atomfegyvereit tesztelte.

Története[szerkesztés]

Szemipalatyinszk 1878-as címere

1718-ban I. Péter cár parancsára, a szibériai határvidék megerősítése céljából Vaszilij Cseredovij és csapata erődöt épített az Irtis partján, a mai várostól 18 km-rel lejjebb a folyón, amelyet az ottani hét buddhista templomról Szemipalatyinszki erődnek (Hétpalotás erőd) neveztek el.[2]. Az erőd később kereskedelmi központtá nőtte ki magát, ahol dzsungáriai kalmük, kokandi, buharai, taskenti áruk cseréltek gazdát; ezért 1728-ban vámállomást is telepítettek ide.[2]. A 18. század végén és a 19 század elején átépítették az erődöt, hidak készültek és megalakult a városi tanács. 1854-ben az akkor megszervezett Szemipalatyinszki terület közigazgatási központjává vált. A terület lakossága 1858-ban 260 ezer fő volt. 1873-ban a várost bekötötték a távíróhálózatba, 1910-ben pedig megépült Kazahsztán első városi vízvezetéke és megérkezett a telefon is.[2].

A 19. században politikai száműzötteket küldtek a városba. 1854-1859 között itt élt Dosztojevszkij, aki több művét itt írta meg (pl. A nagybácsi álma és a Sztyepancsikovo falu és lakói kisregényeket). Ebben az időben Szemipalatyinszkban tanult Abaj Kunanbajuli kazah költő.[2]. A 20. század kezdetén a városnak egy fiú- és egy lánygimnáziuma, valamint egy tanítóképző szemináriuma volt. A gazdaság a sajtkészítésre, gyapjú- és bőrfeldolgozásra épült és volt egy hadseregnek termelő szemipalatyiszki posztóüzem is.[2].

A bolsevik forradalom után a városban 1918 februárjában alapozták meg a szovjethatalmat. A polgárháború idején 1918-1918-ben a régió a fehérek uralma alá került. Szemipalatyinszk a helyi közigazgatási egység központja maradt, amelyet 1928-ig kormányzóságnak, 1932-ig körzetnek, utána pedig területnek hívtak. 1930-ban a városon átvezették a Közép-Ázsiát Szibériával összekötő Turkesztáni-szibériai vasútvonalat. Az első ötéves terv keretében felépült az akkori Szovjetunió egyik legnagyobb húsfeldogozó kombinátja. A második világháborúban 56 szemipalatyinszki kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

Kurcsatov, a kísérleti telep központja

1949. augusztus 29-én a várostól 150 km-re nyugatra fekvő Szemipalatyinszki kísérleti telepen felrobbantották az első szovjet atombombát, az RDSZ–1-t. A telepet két évvel korábban kezdték építeni Gulag-foglyok; a hadseregen belül kódneve 2. sz. gyakorló telep volt.[3]. 1949—1989 között a telepen 456 kísérletet hajtottak végre, amelyek során 616 nukleáris fegyvert robbantottak fel, ebből legalább 30-at a földfelszínen, 86-ot pedig a levegőben. Szemipalatyinszk városában a legtöbb ipari létesítmény a védelmi minisztérium számára dolgozott.

1991-ben az Olzsasz Szulejmenov költő kezdeményezte lakossági tiltakozás hatására bezárták a kísérleti telepet.[4] A légköri teszteket követő nukleáris csapadék miatt a környék lakói között az átlagosnál jóval magasabb a rák, a születési rendellenességek és az impotencia aránya.[5]

1997-ben a Szemipalatyinszki területet beolvasztották a Kelet-kazahsztáni területbe és Szemipalatyinszk elvesztette közigazgatási központi státuszát (az egyesített terület székhelye Öszkemen), de megyei jogú várossá vált.

2007-ben a város neve Szemejre változott, mert a városi tanács attól tartott, hogy a Szemipalatyinszki kísérleti telep neve miatt a befektetők és látogatók elkerülik a települést.[6].

Földrajza[szerkesztés]

Szemej műholdas képe

Szemej a Kelet-kazahsztáni terület északi részén található és annak második legnagyobb városa. Az Irtis folyó mindkét partján fekszik. A bal parti városrész neve Zsana-Szemej (Új-Szemej). A város területe 210 km2, de a városi tanácshoz tartozó 14 vidéki körzettel együtt eléri a 27 500 km2-t. Ezekhez a körzetekhez 15, ezer főnél népesebb település tartozik.

Éghajlata szélsőségesen kontinentális, amit a világtengerektől való nagy távolsága magyaráz. A nyarak forrók és szárazak, a telek igen hidegek. A régió az arktikus medence felé nyitott, az Indiai-óceán felől érkező légmozgásokat viszont a közép-ázsiai hegyrendszerek megfogják.[7].

Az éves átlaghőmérséklet 4,3 °C, de igen nagy a hőingadozás. Télen a hőmérséklet −48,6 °C-ig is süllyedhet, míg nyáron 42,5 °C-ot is mutatott már a hőmérő. Az éves csapadékmennyiség 275 mm.

Lakosság[szerkesztés]

A nukleáris kísérleti telep felépítése és számos honvédelmi létesítmény Szemipalatyinszkba telepítése után a város lakossága dinamikusan növekedett, 1959 és 1989 között több mint duplájára nőtt és elérte a 334 ezret. Kazahsztán függetlenné válása után sokan elköltöztek, 1999-re 270 ezer alá esett a népesség. Az utóbbi időben ismét egyre többen költöznek a városba 2012-ben lakosainak száma 331 500 volt.

Év 1881 1897 1910 1926 1939 1959 1979 1989 1999 2009 2012
Lakosság 17 820 26 353 34 400 56 100 109 700 149 800 270 400 334 402 269 574 299 264 331 500

A lakosok nemzetiség szerinti összetétele 2010-ben:[8][9]

  • kazah 200 386 (63,23%)
  • orosz 94 868 (29,93%)
  • tatár 11 645 (3,67%)
  • német 3 136 (0,99%)
  • ukrán 2 425 (0,77%)
  • belorusz 675 (0,21%)
  • ujgur 467 (0,15%)
  • koreai 392 (0,12%)
  • üzbég 358 (0,11%)
  • egyéb 2 587 (0,82%)
  • összesen 316 939 (100,00%)

Gazdaság[szerkesztés]

Az új híd

Miután elvesztette területi székhelyi státuszát, a város gazdasági élete visszaesett. 2011-ben az ipari termelés volumene 83,9 milliárd tenge volt. A legnagyobb iparágak a cement-, élelmiszer-, bőr- és szőrme-, építőanyag-, gép- (Szemipalatyinszki autóbuszgyár), vasárugyártás és a harckocsijavítás. Szemejben készítik a kazah fegyveres erők és a rendőrség egyenruháit. A városban található az ország egyik legnagyobb gabonafeldolgozó üzeme.

A város fontos autó- és vasutak mentén fekszik. Két vasútállomása van. A szemeji repülőtér belföldi, és egy moszkvai járatot szolgál ki. Az Irtis folyón három híd ível át. A vasúti híd a 20. század elején épült; a két közúti híd közül az újabb 2001-ben készült el. A városi tömegközlekedést több mint 60 autóbusz és mikrobuszjárat szolgálja.

Oktatás, kultúra[szerkesztés]

A Szemeji Tanárképző Intézet épülete

Szemejben 73 általános és 29 közép- és szakközépiskola működik. A felsőoktatási intézményeket a Szemeji Állami Egyetem, a Szemeji Állami Orvostudományi Egyetem és a Szemeji Állami Tanárképző Intézet, valamint a magánkézben lévő Kazahsztáni Innovációs Egyetem, a Kazah Humanitárius-Jogi Innovációs Egyetem és a Kajnar Egyetem képviseli.

A múzeumok közé az Abaj Kunanbajuli Irodalmi Emlékmúzeum, a Dosztojevszkij Irodalmi Emlékház, a Helytörténeti Múzeum és a Kelet-kazahsztáni Szépművészeti Területi Múzeuma tartozik. A városnak két színháza van, az Abaj Kunanbajuli Kazah Zenei-Drámai Színház és az F. M. Dosztojevszkij Kelet-kazahsztáni Területi Drámai Színház.

Látnivalók[szerkesztés]

A kétminaretes mecset
  • A 19. század első felében épült egyminaretes mecset
  • A 19. századi kétminaretes mecset
  • Az 1773-ban épült jamisevói kapu, az eredeti szemipalatyinszki erőd maradványa
  • A 19. századi polgárépületben elhelyezett Szépművészeti Múzeum
  • A volt fiúgimnázium épülete
  • A Tinibaj-mecset (19. század első fele)
  • Az 1903-ban épült kínai konzulátus
  • A kormányzói palota (ma helytörténeti múzeum)
  • A pravoszláv Feltámadás-templom (1856)

A város híres lakói[szerkesztés]

Testvérvárosok[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. http://www.stat.kz/publishing/2015/%D0%94%D0%B5%D0%BC%D0%BE%D0%B3%D1%80%D0%B0%D1%84%D0%B8%D1%8F/%D0%B0%D0%B2%D0%B3%D1%83%D1%81%D1%82/2_2015_%D0%91-14-07-%D0%9A.rar
  2. ^ a b c d e История города Семей. Администрация города. [2008. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008)
  3. Владимир Верховцев: Здесь атомом крепили оборону…
  4. Указ Президента Казахстана № 409 от 29 августа 1991 года «О закрытии Семипалатинского испытательного ядерного полигона»
  5. [ http://edition.cnn.com/2007/WORLD/asiapcf/08/30/btsc.chance.nukes/index.html Inside the nuclear underworld: Deformity and fear] CNN 2007.08.30.
  6. Семипалатинск исчезнет с карты Казахстана. Lenta.ru. [2011. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008)
  7. Администрация города: Паспорт города. [2011. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008)
  8. Численность населения Республики Казахстан по областям, городам и районам, полу и отдельным возрастным группам, отдельным этносам на начало 2010 года. [2012. június 27-i dátummal az Республики Казахстан по статистике eredetiből archiválva].
  9. Национальный состав населения Казахстана по переписи 2009

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Семей című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.