Szekund

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A szekund (latin secunda = 'második') a zenében a diatonikus hangsor második fokát jelenti, illetve azt a hangközt, amely az első fokot a másodiktól elválasztja. Létezik nagyszekund, vagyis egészhang és kisszekund, azaz félhang. A többi hangközhöz hasonlóan mindkettő lehet bővített és szűkített is. A diatonikus hangsor nagy- és kisszekundok egymásutánjából építhető fel.

A püthagoraszi egészhang frekvenciája 9/8 arányban van az alaphanggal, ezt nagy egészhangnak nevezzük, nagysága 204 cent, szemben a 10/9 arányt képviselő kis egészhanggal, ami 182 centnek felel meg. A kétféle egészhang különbsége a szintonikus komma. A diatonikus hangsor ún. tiszta hangolásában mindkét egészhang szerepet kap. A kiegyenlített hangolású egészhang az oktáv 1/6-a, azaz 200 cent.

A Püthagoraszi hangolásból kétféle félhang adódik (apotomé és dieszisz), a tiszta hangolás a természetes harmonikus félhang mellett, amely a 16/15 arányon alapul, még további kétfélét használ (nagy és kis chroma). Kiegyenlített hangolás esetén a félhang az egészhang fele, ez az oktáv 1/12 része, 100 cent.

A szekund a szeptim fordított, inverz hangköze, tehát az a hangköz, amely azt oktávra egészíti ki.

Példa[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon I–III. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983–1985. ISBN 963-330-540-3  
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap