Szegi József (talajbiológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szegi József
Született1928. január 14.
Aba[1]
Elhunyt2009. szeptember 16. (81 évesen)[1]
Aba[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaagrármérnök
SablonWikidataSegítség

Szegi József (Aba, 1928. január 14. - Aba, 2009. szeptember 16.) agrármérnök, talajbiológus.

Élete[szerkesztés]

Szegény, többgyermekes család legkisebb fiaként született Abán, a Mezőföldön fekvő, akkor még faluban. Kezdetben református lelkésznek készült, de Veres Péterrel való találkozásának élménye meghatározta pályaválasztását.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetemet kitüntetéssel végezte el, majd ugyanitt a Mikrobiológiai Tanszék tanársegédeként állt alkalmazásban. 1955–1958 között a moszkvai Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia Mikrobiológiai Tanszékén ösztöndíjasként dolgozott. „Azotobacter és a talajban élő sugárgombák kölcsönhatása” című értekezésével a biológiai tudományok kandidátusa fokozatot nyerte el. Ezután az MTA Soproni Talajbiológiai Kutató Laboratóriumában dolgozott Fehér Dániel vezetésével. 1960-ban a laboratórium Budapestre költözése után az MTA TAKI Talajmikrobiológiai, később Talajbiológiai és Talajbiokémiai Osztályának, illetve Intézetének vezetője volt nyugdíjazásáig, 1994-ig. Az ELTE Természettudományi Karának címzetes egyetemi tanára volt.

Kreybig Lajos tudományos tevékenységének folytatójaként hangsúlyozta, hogy a termésnövelés egyik hatékony eszköze a talajbiológiai kutatások eredményeinek hasznosítása. Munkásságának egyik jelentős vonulata a szervesanyag-lebomlás és a talajlégzés vizsgálata és eredményeinek gyakorlati alkalmazása, valamint az enzimaktivitások mérésének bevezetése voltak. 1964 és 1965 között a Kubai Tudományos Akadémia Talajtani Kutató Intézetében végzett összehasonlító tanulmányokat a trópusi és a mérsékelt égövi (különösen a magyarországi klíma) talajviszonyait illetően. 1972 és 1973 között a Szovjet Tudományos Akadémia Mikrobiológiai Intézetében végzett ösztöndíjas kutatói munkája eredményeként a „Talajtermékenység és a cellulózbontás” című értekezése alapján akadémiai doktori fokozatot nyert. Ekkori kutatásaiban a rekultiváció kérdése került előtérbe, így a külszíni fejtésű szénbányák melletti meddőhányók talajegyensúlyának megteremtése. Aktív kutatómunkájának utolsó tíz évében az AM (Arbuszkuláris mikorrhiza) gombák, a talajenzimológia, a mikrobiális biomassza és nitrogénkötő mikroorganizmusok, a biológiai nitrogénkötés korszerű vizsgáló módszereivel foglalkozott.

81 éves koráig teljes aktivitását megőrizte.[2] 2009 szeptemberében hunyt el. Az abai református temetőben helyezték örök nyugalomra.

Díjai[szerkesztés]

  • 1980 – A Magyar Népköztársaság Állami Díja (szénbányák meddőhányóinak helyreállítási munkáiért, megosztva.)
  • 1982 – Treitz Péter-emlékérem (a mikrobiális oltóanyagok – pl. a Baktoleg – hazai alkalmazásáért és a nemzetközi Talajbiológiai Szimpóziumok rendszeres, tíz alkalommal történő megszervezéséért, valamint kiadványainak szerkesztéséért).

Testületi tagságai[szerkesztés]

  • MTA Talajtani és Agrokémiai Bizottságának nyugdíjba vonulásáig rendes, majd tiszteletbeli tagja.
  • MAE Talajtani Társaság Talajbiológiai Szakosztályának rendes, majd tiszteletbeli elnöke.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Tudományos munkássága eredményét több száz eredeti közlemény, konferenciakiadvány és ismeretterjesztő közlemény, valamint szakkönyv jelzi. Az Agrokémia és Talajtan[3] Szerkesztőbizottságának tagja volt.

Máig használt könyve:

  • Talajbiológiai vizsgálati módszerek. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1979. 310 oldal.[4]

Tanulmányok:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c https://www.researchgate.net/publication/250979460_Szegi_Jozsef_1928-2009
  2. Nekrológja szerint 2009 tavaszán még kifestette Abán lévő családi házát.
  3. A magyar és angol nyelven megjelenő, lektorált tudományos folyóiratot 1951-ben alapították, mindvégig a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet (MTA TAKI) kiadványaként jelenik meg.
  4. Tóth Benedek: Ismertetés.

Források[szerkesztés]