Szegedi Ernő (zongoraművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szegedi Ernő
Született Ketter Ernő
1911. április 29.[1]
Szeged
Elhunyt 1992. január 31. (80 évesen)
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Házastársa Vásárhelyi Magda (1937–1951)
Gyermekei három gyermek:
Foglalkozása
  • zongoraművész
  • zongoratanár
Iskolái Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1930–1939)

Szegedi Ernő, 1937-ig Ketter (Szeged, 1911. április 29.[3]Budapest, 1992. január 31.) zongoraművész, főiskolai tanár. Szegedi Anikó zongoraművésznő édesapja.

Élete[szerkesztés]

Ketter Gyula államvasúti hivatalnok és Juhász Eszter fia. Tanulmányait Budapesten, a Zeneművészeti Főiskolán végezte kitüntetéssel: 1936-ban Stefániai Imre keze alatt tanári, 1939-ben Dohnányi Ernőnél művészi oklevelet szerzett. Kétízben nyertese a Budapest székesfőváros által alapított Liszt Ferenc-ösztöndíjnak.

1925-től Európa-szerte hangversenyezett. Emlékezetes hangversenyt adott pl. Liszt Ferenc emlékére Jászberényben, 1961 nyarán, a nagy mester halálának 75. évfordulóján.[4] Külföldi sikereinek állomásai: Varsó, Riga, Helsinki, Stockholm, Berlin és Bécs. 1938-tól 1942-ig a Nemzeti Zenede, 1939-től a Zeneművészeti Főiskolának megbízott, majd 1942 júliusától rendes tanára volt 1981-es nyugdíjazásáig.

Magánélete[szerkesztés]

Házastársa Vásárhelyi Magda zongoraművésznő, zenetanár volt, akit 1937. február 18-án Budapesten vett nőül. 1951-ben elváltak.[5]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • 1971 – Szocialista Kultúráért
  • 1975 – Szocialista Kultúráért
  • 1981 – Munka Érdemrend, ezüst fokozat
  • 1985 – Munka Érdemrend, arany fokozat

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon. Szerk. Carl Dahlhaus és Hans Heinrich Eggebrecht. A magyar kiad. szerk. Boronkai Antal. Budapest, 1985. Zeneműkiadó. III. köt. 436. l. ISBN 9633305403
  • Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerk. Székely András. 2. kiad. Budapest, 1988. Zeneműkiadó. 434. l. ISBN 9633306728
  • A magyar muzsika hőskora és jelene…, Budapest: Pintér Jenőné, 1944, 390. o.