Szalontai Barnabás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szalontai Barnabás
Dr. Szalontai Barnabás
Dr. Szalontai Barnabás
Született 1919. január 8.
Ilosva
Elhunyt 1984. március 5. (65 évesen)
Nyírbátor
Nemzetisége magyar
Foglalkozása néprajzkutató, történész

Szalontai Barnabás, 1947-ig Stiglitz (Ilosva, 1919. január 8.Nyírbátor, 1984. március 5.) magyar néprajzkutató, történész, a nyírbátori Báthori István Múzeum alapító igazgatója.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja Szalontai Lajos (Stiglitz Lajos) községi jegyző volt Ilosván, Polgáron, Szilágynagyfaluban és Újtikoson. Édesanyja Szabó Anna.

Szalontai Barnabás Iskoláit a mezőkövesdi, hajdúböszörményi gimnáziumokban végezte, ez utóbbiban érettségizett. 1938 őszén a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem jogi fakultására iratkozott be, tanulmányait 1941-től a pécsi egyetemen folytatta, itt szerzett  jogi abszolutóriumot 1943-ban.

1945 és 1947 között Nyíregyházán alispáni jegyző volt. 1948 tavaszán megnősült, felesége Lelik Ibolya (1921–1986) magyar-történelem szakos tanár, általános iskolai igazgató. Két gyermekük született: Szalontai Barnabás László (1949) villamosmérnök, Szalontai Judit (1953) könyvtár-népművelő szakos tanár.

Nyírbátori munkássága[szerkesztés]

1947-ben Nyírbátorban lett járási jegyző. 1950-től a helybéli Dohánybeváltó Üzemben könyvelőként dolgozott. Nyíregyházán és Nyírbátorban a Bessenyei György Kör szervezője volt, fúvószenekart is alapított.

1950-es években bőrintarziás könyvborítókat készített, az eljárást szabadalmaztatta.

1952-ben a Nyírbátori Általános Iskolában pedagógusként működött, és még ez év decemberében megszerezte Nyíregyházán a rajztanári oklevelet. Tanárként bekapcsolódott Nyírbátor kulturális életébe, ez idő tájt merült fel benne a gondolat egy helytörténeti–néprajz gyűjtemény létrehozásáról. A városban folyó építkezések, főleg az 1953 nyarán a város főterének földmunkálatai során felszínre került, rendkívül gazdag régészeti leletanyagok lelkesítették őt és tanítványait is, akikkel aztán utcáról-utcára járva gyűjtötték a paraszti élet, a hagyományos paraszti kultúra tárgyi emlékeit.

1955-ben megalapította a Báthori István Múzeumot. A létrejött helytörténeti múzeum céljára sikerül megszereznie a volt minorita rendház épületét, majd az műemléki szempontból is helyreállítva lett a Báthori István Múzeum anyagának méltó helyet adó kiállítási tér: mára közel 40 ezer muzeális tárggyal rendelkezik, és 20 helyiségből áll. 1963. február 1-jétől főhivatású múzeumigazgatónak nevezte ki Dr. Csallány Dezső megyei múzeumigazgató. Vezetése alatt az intézmény az 1970-es évekre nemzetközileg is elismert tájmúzeummá vált.

Közben, 1964-ben, az Egri Tanárképző Főiskolán történelem és rajz szakos tanári diplomát kapott. 1967-ben a debreceni egyetem Néprajzi Tanszékén bölcsészettudományi doktorátust szerezett, lektora Gunda Béla Herder-díjas professzor volt.

1960-ban megalakította a Múzeumi Baráti Kört, 1965-ben a város elé terjesztette a két templomot összekötő sétány terveit. 1966-ban létrehozta a Lengyel–Magyar Baráti Kört. 1967-ben a Zenei Napok egyik szervezője, az ünnepség alatt programokat szervezett a múzeumban.

A várkastélyt feltáró ásatások az 1970-es évekig tartottak, sikerült a magtár épület lebontását megakadályoznia. Ez lett az alapja a mára felújított Báthori Várkastélynak és panoptikumnak.

Szalontai Barnabás fáradhatatlanul dolgozott az általa létrehozott múzeum fejlesztésén, népszerűsítésén, hatalmas energiával és akarattal küzdött a város kulturális felemeléséért.

Díjai[szerkesztés]

  • 1970: Állami Díj.
  • 1973: Nyírbátor várossá válása alkalmából Pro Urbe díj.
  • 1981: Még életében díszpolgári címmel ismerték el kimagasló lokálpatrióta munkásságát.

Emlékezete[szerkesztés]

2015-ben a Báthori István Múzeumban emlékszobát rendeztek be a tiszteletére.[1]

2016-ban, születésének 97. évfordulóján, a város Római Katolikus Templom előtti terét róla nevezték el.[2]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Nyírbátor barokk emlékei (Nyírbátor, 1957)
  • Entz Géza–Szalontai Barnabás: Nyírbátor (Budapest, 1959)
  • Kalmár János–Szalontai Barnabás: A Báthoriak címeres kőemlékei (Nyíregyháza, 1963)
  • M. Keresztes György nyírbátori fazekasmester munkássága (Nyírbátor, 1967)
  • Kerámia a nyírbátori paraszti háztartásban (Debrecen, 1970)
  • Báthori István Múzeum (Nyírbátor, 1973)
  • Viaszöntő népszokás Máriapócson (Nyírbátor, 1977)
  • Nyírbátor – Minorita templom (Nyírbátor, 1980)
  • Máriapócs – Kegytemplom (Nyírbátor, 1983)
  • Nyírbátor népi építészete (Debrecen, 1984)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Báthori Múzeum 60 éve szolgálja a várost (magyar nyelven). szon.hu, 2018. január 17. [2019. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 31.)
  2. Teret neveztek el róla születésének 97. évfordulóján Nyírbátorban (hu-HU nyelven). szon.hu, 2016. január 9. [2018. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 31.)

Források[szerkesztés]