Szabó Jenő (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szabó Jenő
Élete
Született 1867. április 17.
Kolozsvár
Elhunyt 1934. november 18. (67 évesen)
Kézdivásárhely
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Szabó Jenő (Kolozsvár, 1867. április 17.Kézdivásárhely, 1934. november 18.) erdélyi magyar református lelkész, költő, Szabó Dezső bátyja.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban, a teológiát Nagyenyeden végezte (1890). Papi pályáját Nagyenyeden kezdte, majd Békésgyulán, Barátoson, Illyefalván, 1901-től nyugdíjazásáig (1915) Kézdi­vásárhelyen volt lelkész. Nyugdíjasként 1923–34 között a Bereck központú szórvány egyházi teendőit látta el. Öccse, Szabó Dezső valószínűleg róla mintázta Az elsodort falu (1919) Farczády Jenőjét, s a megsértődött költő Sz. Farczády leveleit. (Intimitások Szabó Dezső életéből. Az elsodort falu kritikája Kézdivásárhely, 1925–26 c. művével reagált a regényben írottakra.) Az első világháború és a forradalmak alatt, de később is nyomasztó anyagi gondok között élt, könyöradományokból temették el.

Költői munkássága[szerkesztés]

Verseit 1891-től az Ellenzék, Arad és Vidéke, Fővárosi Lapok, Erdélyi Lapok, Jó Pajtás közölte; a Székelyföldi Néplap és e lap elődjeinek, utódjainak állandó munkatársa volt; jeles szónok, „aranyszájú pap”-nak nevezték. Tagja volt az Erdélyi Irodalmi Társaságnak, a Kemény Zsigmond Társaságnak, a temesvári Arany János Társaságnak.

Szoros barátság fűzte Szabolcska Mihályhoz, akinek költészete hatott is rá. A nép-nemzeti irányzat késői követőjeként főleg Arany lírájának az utánzója. Felesége korai halála után ihlető forrása többnyire a bánat, de elsiratta az első világháború áldozatait is, Trianon után pedig hirdette és vallotta az ittmaradást. A modern líra szele alig érintette. Legismertebb költeménye a Barackfa virága c., amely a költő sorsának metaforikus képe is, s amelynek korabeli népszerűségét Dávid István zenéje növelte.

Verskötetei[szerkesztés]

  • Versek. 1882–1892 (Nagyenyed 1893);
  • Újabb versek. 1892–1896 (Nagyenyed, 1896);
  • Magyar szívvel (Kézdivásárhely, 1906);
  • A mélységből (Brassó, 1920);
  • Virágok a Golgotáról (Kézdivásárhely, 1923);
  • Sóhajok hídján (Kézdivásárhely, 1923).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Reményik Sándor: Virágok a Golgotáról. Pásztortűz, 1923/33/III.
  • Ikafalvi Diénes Jenő: Szabó Jenő. Vasárnapi Újság, 1923/16 = Erdélyi írók otthon.
  • Szabó Jenő (Nekrológ). Erdélyi Napló, 1934. november 25.