Székely Imre (mérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a mérnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Székely Imre (egyértelműsítő lap).
Székely Imre
Székely Imre 1965-ben
Székely Imre 1965-ben
Született1922. augusztus 6.
Alsóbán
Elhunyt1999. június 4.
Kolozsvár
Állampolgárságaromán
Nemzetiségezsidó
HázastársaSzékely Sára (sz. Tabac)
GyermekeiGhiță Andrea-Julika
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
Iskolái
Sablon • Wikidata • Segítség

Székely Imre (románosan Emeric) (Alsóbán, 1922. augusztus 6. – Kolozsvár, 1999. június 4.) mérnök, mechanizmuselméleti és mechatronikai szaktudós, a kolozsvári Műszaki Egyetem (volt Politechnikai Intézet) tanára.

Életrajza[szerkesztés]

Székely Imre 1922. augusztus 6-án született a Szilágy megyei Alsóbán községben, zsidó családban.[1] Édesapja, Székely Mór tisztviselő volt, és részt vett az első világháborúban, édesanyja Székely (sz. Fischman) Margit, háziasszony volt.[2]

Rövidesen a gyermek születése után (még 1922-ben), a család Kolozsvárra költözött. 1936-ban Imre kénytelen volt félbeszakítani középiskolai tanulmányait, és a kolozsvári Dermata gyárban lett géplakatosinas. Ott dolgozott mint géplakatos 1942-ig, amikor a faji törvény hatálya alatt elbocsátották.[3] 1943-ban a Magyar Honvédség különleges zsidó munkaszázadába (munkaszolgálatra)[4] sorolták be, majd 1944 májusában Auschwitzba[5] deportálták családjával együtt. Szülei a haláltáborban pusztultak el.[6] Imre és öccse, Székely László (szül. 1929)[7] túlélték a vészkorszakot, és 1945 áprilisában Buchenwaldban szabadultak fel.

1945-1948 között Székely Imre géplakatosként dolgozott a Dermatában. 1948-ban a leningrádi Kalinyin Műszaki Egyetemre küldték tanulni.[8]

1955-től 1999-ig a Kolozsvári Műszaki Intézet (jelenleg Műszaki Egyetem) tanára volt. Egyetemi tanár, tanszékvezető, doktorátusvezető, a mechanizmuselmélet és a mechatronika területén elismert tudós.[9][10]

1946-ban feleségül vette Tabac (magyar kiejtés szerint Tabák) Sárát (Gyergyószentmiklós, 1930 – Kolozsvár, 2011), 1952-ben megszületett a lányuk, Andrea-Julika (férje után Ghiță).[11]

1999-ben halt meg, és a kolozsvári ortodox zsidó temetőben[12] nyugszik.

Tanulmányai[szerkesztés]

  • A kolozsvári Gh. Barițiu Líceum (1932-1937)
  • A kolozsvári Ipari Tanonciskola (1938-1939)[13]
  • A kolozsvári Zsidó Gimnázium – 1944 (magántanuló)[14]
  • A leningrádi Kalinyin Műszaki Egyetem (jelenleg a Szentpétervári Nagy Péter Egyetem) (1948-1954), az automata és félautomata gépek karán szerzett mérnöki diplomát, díszoklevéllel.
  • A moszkvai Bauman Intézet (1956-1960) – aspiráns (a mai doktorandusznak felel meg)

Tudományos fokozatai[szerkesztés]

1960-ban a moszkvai Bauman Intézetben tudományos kandidátusi fokozatot szerzett a következő disszertációval: Fogaskerekes sebességváltó, ami a sebességváltást működés közben és teher alatt oldja meg.1971 szeptemberében a Bukaresti Politechnikán (ma Bukaresti Műszaki Egyetem) habilitált doktori címet szerzett. Ezt a tudományos titulust a Felsőfokú Diploma Bizottság 1972 februárjában ismerte el.[15]

Oktatói és tudományos kutatói tevékenysége[szerkesztés]

1955–1969 között az egyetem didaktikai hierarchiájának minden lépcsőfokát végigjárta, a tanársegédtől az egyetemi tanárig. 1972-1988 között tanszékvezető (nyugdíjba vonulásáig),[16] és a Mechanikai Kar dékánhelyettese.[17] Nyugdíjazása után konzulens professzorként folytatta tanügyi és kutatói tevékenységét 1999-ben bekövetkezett haláláig.

Mechanikát, mechanizmusok elméletét és gépelemeket tanított az építészeti, agrármechanikai, elektromechanikai, elektrotechnikai, elektronikai, automatizálási és számítástechnikai karokon. Mechanizmusok és gépelemek terén doktorátusi tanulmányokat vezetett. Több tucat cikket tett közzé a mechanizmusok elmélete témakörében (fogaskerekes sebességváltók, logikai vezérlésű és mechanikai elemeket tartalmazó mechanizmusok, bolygóművek stb.) romániai (Construcții de mașini, Studii și cercetări de mecanică aplicată, Buletinul Științific al Institutului Politehnic București, Buletinul Științific al Institutului Politehnic Cluj) és külföldi: Journal of Mechanisms, IFTOMM Proceedings, Fachtagung Getriebethechnik stb.) folyóiratokban.

Tagja volt az IFTOMM[18][19] és a GAMM[20] nemzetközi tudományos szövetségeknek.

Könyvei[szerkesztés]

  • Teoria mecanismelor și organe de mașini [Mechanizmusok és gépelemek elmélete], Ed. Institutului Politehnic Cluj, 1966
  • Teoria mecanismelor și organe de mașini [Mechanizmusok és gépelemek elmélete], Ed. Didactică și Pedagogică, București, 1968
  • Mecanisme [Mechanizmusok], Ed. Institutului Politehnic Cluj, 1974
  • Mecanisme planetare [Bolygóművek], Ed. Institutului Politehnic Cluj, 1977
  • Mecanisme [Mechanizmusok], Editura UT Press, Cluj, 1992 (társszerző Dali András)
  • Raționamente în teoria și practica mecanismelor [Érvelések a mechanizmusok elmélete és gyakorlata terén], UT Press Publishing House, Kolozsvár, 1998. Az utolsó könyv dedikációja: Ajánlom e könyvemet a Kolozsvári Műszaki Egyetem hallgatóinak, végzőseinek, és mindazoknak, akik tiszta szívből örvendenek a mások örömén.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Artemiu Vanca, „Evreii”, în Anuarul Fiilor Satului Bănișor, 2008
  2. ↑ Ghiță, Andrea, Merinde de la Bănișor
  3. ↑ Lőwy, D., Sárga csillag Kolozsváron [„Steaua galbenă la Cluj”], Ed. Koinónia, Cluj-Napoca, 2017, p. 73
  4. ↑ Lőwy, D., Sárga csillag Kolozsváron [„Steaua galbenă la Cluj”], Ed. Koinónia, Cluj, 2017, p. 73
  5. ↑ Lőwy, D., Sárga csillag Kolozsváron [„Steaua galbenă la Cluj”], Ed. Koinónia, Cluj-Napoca, 2017, p. 75
  6. ↑ Székely, S., Surica, fiica Evei, Ed. Hasefer, București, 2008, p. 185
  7. ↑ HŰSÉGES SZOLGÁLAT (SERVICIUL CREDINCIOS) portret SZÉKELY LÁSZLÓ portréfilm. YouTube
  8. ↑ Székely, S., Surica, fiica Evei, Ed. Hasefer, București, 2008, p. 207
  9. ↑ https://baabel.ro/2020/06/imre-szekely-profesorul-curs-de-incheiere-la-disciplina-mecanisme/
  10. ↑ Lőwy, D, A kálváriától a tragédiáig. A kolozsvári zsidóság története [De la Calvaria, la tragedie. Istoria evreimii clujene], Ed. Koinónia 2005, p. 558
  11. ↑ Székely, S., Surica, fiica Evei, Ed. Hasefer, București, 2008
  12. ↑ Gaal, G., A Házsongárdtól a Kismezőig: Kolozsvári sírkertek a XIX‒XX. századból [„De la Házsongárd la Kismező: cimitirele din Cluj în sec. al XIX-lea și al XX-lea”], Ed. EXIT, Cluj-Napoca, 2016, p. 153
  13. ↑ Ghiță, Andrea, La revedere în 1949!
  14. ↑ Tibori Szabó, Z., Zsidlic [„Zsidlic”], monografie istorică a Liceului Evreiesc din Cluj], Ed. Mega, Cluj-Napoca, 2012
  15. ↑ Nistor, Ioan Silviu, Istoria învățământului tehnic din Cluj-Napoca, la jubileul semicentenar, UT Press 1998, p. 231
  16. ↑ Nistor, Ioan Silviu, Istoria învățământului tehnic din Cluj-Napoca, la jubileul semicentenar, UT Press 1998, p. 233
  17. ↑ Nistor, Ioan Silviu, Istoria învățământului tehnic din Cluj-Napoca, la jubileul semicentenar, UT Press 1998, p. 325
  18. ↑ International Federation for the Promotion of Mechanism and Machine Science - IFToMM, <https://iftomm-world.org/>
  19. ↑ Nistor, Ioan Silviu, Istoria învățământului tehnic din Cluj-Napoca, la jubileul semicentenar, UT Press 1998, p. 253
  20. ↑ GAMM e.V. – Gesellschaft für Angewandte Mathematik und Mechanik e.V., <https://www.gamm-ev.de/en/>

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Székely_Imre_(mérnök)&oldid=26708592”