Suzi Quatro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Suzi Quatro
Suzi Quatro (2007)
Suzi Quatro (2007)
Életrajzi adatok
Születési név Susan Kay Quatro
Született 1950június 3. (67 éves)
Detroit, Michigan, USA
Házastársa Len Tuckey (1976–1992)
Pályafutás
Műfajok rock, hard rock
Aktív évek 1964 - napjainkig
Együttes The Pleasure Seekers, Cradle
Hangszer basszusgitár, ének, zongora, dob, gitár
Tevékenység zeneszerző, énekesnő, basszusgitáros
Kiadók

RAK Records, Dreamland records,

RSO Records, AIP Records EMI
Hangminta

Suzi Quatro weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Suzi Quatro témájú médiaállományokat.

Susan Kay "Suzi" Quatro (Detroit, 1950. június 3.) amerikai énekesnő, zeneszerző, basszusgitáros és színész. Ő az első női basszusgitáros, aki komoly sikereket ért el a rockzenében. Az 1970-es években a kislemezeivel sorozatos sikereket ért el ami megalapozta a még nagyobb sikert Európában és Ausztráliában, de hazájában, Amerikában nem. Visszatérő szerepének, mint női basszusgitáros a Happy Days című népszerű tv-sorozatban, köszönhetően, 1979-ben a Chris Normannal duettben előadott "Stumblin' In" számmal 4. helyre jutott az amerikai toplistákon.

1973 és 1980 között hat Bravo Otto díjat kapott. 2010-ben beválasztották a Michigan Rock and Roll Legends online Hall of Fame-be. Több mint 50 millió nagylemezt adott el és még mindig turnézik a világ minden részén. Legutóbbi albumát (In the Spotlight) 2011-ben adták ki és saját zenei rádióműsort (Suzi Quatro) vezet a BBC-nél.

Magánélete[szerkesztés]

Quatro apai nagyapja olasz bevándorló volt. A családi neve "Quattrocchi", de a hatóságok lerövidítették, mert túl nehéznek tartották a kiejtését. A katolikus család Detroitban élt, és Suzi is ott született. A három nővérén és a bátyján kívül a család több fogadott gyermeket nevelt. Az apja, Art fél-profi dzsessz-zongorista, a General Motorsnál dolgozott. Az anyja magyar származású, Szaniszlay Helén.[1] Az ebben a környezetben nevelkedett Suzi egy "nyílt, de magányos" személyiség lett, aki csak, miután átköltözött Angliába, lett igazán közelálló az anyjához. Suzi és nővére Patti alapították meg a Pleasure Seekers nevű rock zenekart, ami később Cradle néven futott. Egy időben a másik két nővére, Nancy és Arlene is játszott a zenekarban. Arlene nővére, a színésznő Sherilyn Fenn anyja. A másik nővére, Patti átigazolt az első országos sikert elért női együttesbe. a Fanny-ba. A bátyja, Michael, szintén zenész. Suzi 1976-ban összeházasodott a zenekarának gitárosával, Len Tuckey-val, akivel két gyermekük van, Laura (sz. 1982) és Richard Leonard (sz. 1984), s akitől 1992-ben elvált. Gyermekeivel együtt az Essexben vásárolt birtokukon élt 1993-ig, amikor férjhez ment a német koncertszervező Rainer Haashoz. 2006-ban a lányával és unokájával ismét visszaköltözött az essexi uradalmi házba. A gyerekek 2008-ban elköltöztek, Suzi akkor egy ideig hirdette a házat eladásra, mondván hogy "üres fészek szindrómája" van tőle, de továbbra is Essexben él. A férje legtöbbet Hamburgban tartózkodik, van egy nyaralójuk Spanyolországban. Suzi szerint a jó házasságuk titka az, hogy nincsenek túl sokat együtt.

Pályafutása[szerkesztés]

Zenei[szerkesztés]

Kezdeti évek a The Art Quatro Trio-val[szerkesztés]

Quatro azt mondja hogy hatéves korában nagy hatással volt rá Elvis Presley, akit a TV-ben látott. Klasszikus zongora és dob kiképzést kapott, de a gitáron és basszusgitáron autodidakta módon tanult meg játszani. Az első basszusgitárja egy 1957-es Fender Precision volt, amit az apjától kapott 1964-ben, s amit később Hawaii-on elloptak. Egész fiatal korától dobol és tagja volt az apja dzsessz-zenekarának, a The Art Quatro Trio-nak. Különböző forrásoktól függően 7 illetve 8 éves korától zenélt apja zenekarában és a hangszer bongó vagy konga volt.

The Pleasure Seekers és Cradle együttesek[szerkesztés]

Miután a TV-ben látta a The Beatles-t, 1964-ben Patti Quatro és két barátnője megalakította a The Pleasure Seekers lányokból álló együttest. Suzi is csatlakozott a zenekarhoz és felvette a Suzi Soul (Lélek) művésznevet, míg a nővére Patti Pleasure (Gyönyör) néven szerepelt. A zenekarban fellépett még egy nővére, Arlene is. Fellépéseik főleg kabarékban voltak ahol a kinézésük volt a fontosabb, nem a zenéjük. Néha miniszoknyában és parókával szerepeltek, amit Suzi később szükséges rossznak tekintett a siker eléréséhez. Az együttes három kislemezt készített és ebből kettőt kiadott: "Never Thought You’d Leave Me" / "What A Way To Die" (1966) és "Light Of Love" / "Good Kind Of Hurt" (1968). A másodikat a Mercury Records adta ki, amelyikkel egy rövid ideig szerződésük volt, mielőtt véleménykülönbség miatt a jövőjük irányát illetően, kiléptek. 1969-ben nevet változtattak, Cradle-re, s nem sokkal azután egy másik nővére, Nancy csatlakozott a zenekarhoz és Arlene kilépett gyerekszüléssel kapcsolatban.

Együttműködés Mickie Most-tal[szerkesztés]

Quatro és együttese (balról jobbra: Len Tuckey-gitár, Suzi Quatro-basszusgitár, Alastair MacKenzie-billentyűsök, Dave Neal-dobok)

Az első kislemeze csak Portugáliában lett igazi siker, ahol első helyet ért el a toplistákon. Ez a lemez egy szólómunka volt de olyanok működtek közre mint Duncan Brown, Peter Frampton és Alan White (a Yes dobosa). Ezután, Mickie Most beleegyezésével, zenészeket hallgatott meg hogy egy kísérő zenekart állítson össze. Szintén a lemez után mutatta be neki a Nicky Chinn és Mike Chapman zeneszerző-kiadó párost, kik ráillő számokat írtak neki. Suzi egyetértett Most megítélésével ami a saját imázsát illeti, mondván, hogy a befolyása nem volt kreálás és "ha belőlem egy Lulut akart volna faragni, nem hagytam volna". Egyszerűen otthagytam volna. 1973-ban kiadták a második kislemezét a Can the Can-t amivel több helyen Európában az első helyet érte el. Ezután következett még három siker: "48 Crash" (1973), "Daytona Demon" (1973), and "Devil Gate Drive" (1974). A kísérő zenekara ebben az időben a következőkből állott: Alastair McKenzie, Dave Neal és Len Tuckey. Bill Tuckey, a Len fivére, volt a turné menedzsere. Ausztráliát kivéve, nem volt sikere a toplistákon egészen addig míg 1978-ban puhább stílusra nem váltott a "If You Can't Give Me Love" számmal, aminek nagy sikere volt Angliában is. Ugyanabban az évben a Chris Normannal duettben előadott "Stumblin' In" a 4. helyre kapaszkodott az amerikai listákon.

Mike Chapman és a Dreamland records[szerkesztés]

Miután a szerződése Mickie Mosttal lejárt, átigazolt Chapmanhoz. Az 1980-ban kiadott "Rock Hard" címadó dala és az album is platina lemezt ért el Ausztráliában. A számot felhasználták a "Times Square" filmben is. Ugyancsak ebben az évben látott napvilágot a "Suzi Quatro's Greatest Hits" válogatásalbum, ami az angol toplista 4. helyére jutott s ezzel a Suzi legelőkelőbb helyezését érte ott el.

Független művész[szerkesztés]

Amikor a Chapman lemezkiadója, a Dreamland Records bezárt (1981), Quatro kiadó nélkül maradt. A legutóbbi angliai sikere a "Heart of Stone" volt 1982-ben. Egy újabb kislemezét, "Main Attraction", 1983-ban adták ki. Nem került be a toplistákra de jelentős rádiós siker lett. Több zenekarral és zenésszel működött együtt, mint a "Bronski Beat", The Kinks, Eddie and the Hot Rods és Dr. Feelgood, a Mark Cunningham által készített verziójában, a David Bowie "Heroes" dalának. Részt vett a Ferry Aid jótékonysági lemez kiadványán, a Let it Be, amelyik első helyre került Angliában, 13 évvel a Quatro legutóbbi 1. helyezete után. "Naked Under Leather" (Meztelenül a bőrruha alatt) címmel 2005-ben dokumentumfilm készült róla. 2006-ban jelent meg a "Back to the Drive" albuma, amelynek a címadó dalát Chapman írta. 2007-ben lemezre énekelte az Eagles együttes "Desperado" című számát, amit az önéletrajzi kiadványa, az "Unzipped" követett. Lemezeinek eladási száma elérte az 50 milliót. 2010-ben beválasztották a "Michigan Rock and Roll Legends online Hall of Fame"-be. A tizenötödik stúdióalbuma, "In the Spotlight", 2011-ben jelent meg. Több mint harminc év után, 2013-ban lépett fel Amerikában amikor megkapta a Detroit Music Awards, Distinguished Lifetime Achievement Award-ot (Kiváló életmű díj), amit testvére Patti adott át neki.

Színjátszás és rádiós házigazda[szerkesztés]

Amerikában leginkább úgy ismerik mint Leather Tuscadero basszusgitárost, a "Happy Days" tv-sorozatból. A film producere Garry Marshall neki adta a szerepet, anélkül hogy meghallgatta volna, miután a lánya szobájának falán látott egy képet róla. Marshall felajánlott egy spin-off sorozatot Suzinak, de ő nem vállalta, mondván nem akarja hogy beskatulyázzák. Szerepelt a Minder ("Dead Men Do Tell Tales") brit sorozatban, mint Nancy, az énekes Terry (Dennis Waterman) barátnője. A Dempsey and Makepeace angol krimi sorozat "Love you to Death" részében mint Cathy szerepelt 1985-ben. 1994-ben volt egy kámea szerepe az Absolutely Fabulous (Pusszantlak, drágám!), "Hospital" című részében. Hangját kölcsönözte Rowdy Rio Rogers-nak a Bob the Builder, Built to Be Wild animációs filmben, és szerepelt a Gene Simmons Rock School sorozatában. A Midsomer Murders (Kisvárosi gyilkosságok), "The Axeman Cometh" (A rocklegenda (Zuhanó üstökösök)) című részében (2007), a Mimi Clifton szerepét játszotta. Színházban is szerepelt, 1986-ban mint Annie Oakley az "Annie Get Your Gun" londoni előadásán és 1991-ben a címszerepet játszotta a Tallulah Bankhead életéről szóló musicalben. 2008 és 2012 között, Suzi volt a házigazdája a BBC Radio 2, hetenként sugárzott rock and roll programjának.

Zenei munkássága[szerkesztés]

Egyedül kezdett dalokat írni majd együttműködött más dalszerzőkkel (például Len Tuckey és Shirley Roden), és most ismét elsősorban egyedül írja a dalokat. Quatro korai dalszerzése szándékosan az albumokra és a kislemezek B-oldalára korlátozódott. Azt mondta, 1973 végén, hogy "... az albumok egészen másak mint a kislemezek. A két perces "láss csodát" kereskedelmi kislemez nem jön ki az agyamból, de emiatt nem fogok aggódni." Így írja le egy új dal születését: "Ülök a zongoránál az első szobában, leírom a címet (mindig az az első), felveszem a basszusgitárt, s megpróbálom kitalálni a ritmust, vissza a zongorához ... dolgozom a dalszövegen, játszom elektromos gitáron ... és végül kinyomtatom a szöveget. Csak ekkor válik hivatalossá a dal. Következik a bejátszás a nyolc sávos felvevőmbe, amikor minden hangszeren én játszok... ezt a verziót kapják a zenészek hogy megismerjék a dallamot és belejöjjenek a dalba... majd be a stúdióba és akkor mehet."

Állásfoglalása[szerkesztés]

Egy interjúban megkérdezték tőle, mi az amit ő elért a női rockzenészekért, úgy általánosságban. A következőt válaszolta:

Mielőtt megcsináltam amit megcsináltam, nekünk nem volt helyünk a rock 'n' roll-ban. Nem igazán. Volt a Grace Slick meg minden olyan, de én nem azt csináltam.

Én voltam az első akit komolyan vettek mint női rock 'n' roll zenészt és énekest. Ez nem fordult elő korábban. Én a fiúk saját játékát játszottam. Mindenkinek aki azután jött egy kicsivel könnyebb dolga volt, ami persze jó. Büszke vagyok rá. Ha hagyok valami örökséget, akkor ez az. Én ezt nem veszem könnyelműen. Előbb utóbb megtörtént volna. Most 2014-ben lesz 50 éve hogy a munkámat csinálom. Valaki meg kellett csinálja s úgy néz ki nekem jutott mivel én sohasem a nemeket nézem. Soha nem csináltam azt. Meg nem fordult a fejemben hogy ne számoljak le egy 6 láb magas sráccal ha felbosszantott. Én már ilyen vagyok. Ha én szólót akartam játszani a basszusgitáron akkor azt játszottam. Amikor Elvist először láttam, 5 éves lehettem, elhatároztam olyan akarok lenni mint ő, s eszembe sem jutott hogy ő férfi. Ezért kellett valaki olyannak jusson mint én. 1973-ban egy riportban, Quatro sok nézettel, amiket a női felszabadítási mozgalom hirdet, egyetért, miközben tartózkodik is tőlük mivel azt tartja hogy a résztvevők

... teljesen álszenteskedők. A vezetőik odaállnak és azt mondják, "Mi egyének vagyunk bla, bla, bla", s közben a többiek mint a birkák, csoportba tömörülve követik őket.

A kettő nekem nem fér össze. A nagy tömegekről van szó akik követik a mozgalom vezetőit, s akiknek nincs semmi mondanivalójuk. Az egészre rossz fényt vet. Remélem megtalálják a módját hogy a saját életükre alkalmazzák, mert így a csoportosulással elvesztik a női felszabadítás alap eszméjét.

A riporter, Charles Shaar Murray, úgy tartotta hogy a Quatro nézetei

"...kissé fonákok, mivel ha a szóban forgó nő nem egy jól ismert személy, nincs semmi esélye arra hogy meghallgassák ha csak nem társul több nővel és választanak egy szóvívőt." Azt is megjegyezte hogy nyilvánvaló ellentmondás van abban hogy Quatro büszke arra hogy a lányok azt írják, utánozzák őt kinézésre és viselkedésben.

1974-ben Quatro úgy vélte hogy a férfiakkal ellentétben, a nők érzelmektől vannak terhelve s hogy nehezebben érvényesülnek a zenei területen mivel sokkal hajlamosabbak a féltékenységre és a női közönség hajlik afelé hogy ne vásároljanak női művészek lemezeiből. A káromkodások szokatlanul gyakori használata miatt sokszor csipkedték az 1970-es évek riporterei, pont úgy mint az alacsony növése és a fiús természete miatt. Philip Norman azt mondta

Az összes női rockénekes közül, ő tűnik a legfelvilágosultabbnak: egy kicsi lány, egy férfi együttes élén, amelyikben ő a basszusgitáros. A kép amit látunk egy fiús-lány, sima-hajú, lapos-fenekű és duplán tetovált; egy rockozó, egy kotló, egy magányos, egy kést-hordó, pokol-macskája, vadmacska, vihar gyermek, egy menekült a megrémült Detroit városából.

A Penthouse 1973 októberi számának középoldalát ő díszítette. Nem szokva az ilyen szerephez, teljes öltözékben jelent meg, de egy pár sikamlós viccet elhelyeztek mellette. Simon Frith gúnyosan megjegyezte, bár minden reklám egy bónusz, "A mell-tehetségkutatók nem sok lemezt vásárolnak, és a lemezvásárlók még nem annyira kétségbeesettek."

Quatro hatása másokra[szerkesztés]

Quatro több női zenészre volt hatással. Chrissie Hynde, a Pretenders alapító tagja, énekes /gitáros Suzit említette mint aki nagy befolyással volt rá. Tina Weymouth a Talking Heads alapító tagja és basszusgitárosa elmondja, hogy amikor Chris Frantz nem kapott egy basszusgitárost akit érdekelt volna az ő zenéjük, bátorította őt hogy tanuljon meg basszusgitáron játszani és a Quatro lemezeit hallgattatta vele. Direkt hatással volt a Runaways együttesre és Joan Jett-re. A skót énekes-zeneszerző és gitáros Kate Victoria "KT" Tunstall egy interjúban elmondta hogy a Drastic Fantastic (2007) lemezborítójának fényképe Quatro-ról ihletődött.

Humor[szerkesztés]

  • A spanyol Suzy & Los Quattro négy albumot adott ki: Ready To Go, The Singles, Stick With It és Hank. A Ramones stílusában a tagok, Suzy Chain kivételével, a Quattro vezetéknevet használják.
  • A dán Suzi & Quadratrødderne (Suzi és a Négyzetgyökök) zenekarnak két albuma jelent meg: Glimrende (Kiváló) és Absolut Nødvendigt ..! (Feltétlenül szükséges ..!). Ellentétben Quatro-val, ők "glam rock" öltözetben lépnek fel.

Zenei stílus[szerkesztés]

Quatro zenéje több műfajra kiterjed, íme egy pár:

  • Rock
  • Glam rock
  • Hard rock
  • Pop rock
  • Garázs rock
  • Country rock
  • Pszichedelikus rock
  • Motown-hangzás
  • Musical

Diszkográfia[szerkesztés]

Stúdióalbumok[szerkesztés]

Suzi Quatro (1973)
Quatro (1974)
Your Mamma Won't Like Me (1975)
Aggro-Phobia (1976)
If You Knew Suzi... (1978)
Suzi...and Other Four Letter Words (1979)
Rock Hard (1980)
Main Attraction (1982)
Annie Get Your Gun - 1986 London Cast (1986)
Oh Suzi Q. (1990)
What Goes Around (1996)
Unreleased Emotion (1998)
Free the Butterfly (1998)
Back to the Drive (2006)
In the Spotlight (2011)

Koncertalbumok[szerkesztés]

Live and Kickin' (1977)

Válogatásalbumok[szerkesztés]

The Suzi Quatro Story – 12 Golden Hits (1975)
Suzi Quatro's Greatest Hits (1980)
The Best of... (1984)
Highs in the Mid-Sixties, Volume 6 (1984) (The Pleasure Seekers)
The Wild One – the Greatest Hits (1990)
The Gold Collection (1996)
Greatest Hits (1999)
The History (2010) (Cradle)
What a Way to Die (2011) (The Pleasure Seekers)
The Essential (2012)
The Girl From Detroit City (2014) (4CD/Book Deluxe Box Set Edition)

Kislemezek[szerkesztés]

Év A-oldal B-oldal
1966 Never Thought You’d Leave Me (The Pleasure Seekers) What A Way To Die
1968 Light of Love (The Pleasure Seekers) Good Kind of Hurt
1972 Rolling Stone Brain Confusion
1973 Can the Can Ain't Ya Something Honey / Don't Mess Around (US)
1973 48 Crash Little Bitch Blue
1973 Daytona Demon Roman Fingers
1974 All Shook Up Glycerine Queen
1974 Devil Gate Drive In The Morning
1974 Too Big I Wanna Be Free
1974 The Wild One Shake My Sugar
1975 Your Mamma Won't Like Me Peter, Peter
1975 I Bit Off More Than I Could Chew Red Hot Rosie
1975 Michael Savage Silk
1975 I May Be Too Young Don't Mess Around
1977 Tear Me Apart Close Enough to Rock 'n' Roll
1977 Make Me Smile (Come Up and See Me) Same As I Do
1977 Roxy Roller I'll Grow on You
1978 If You Can't Give Me Love Cream Dream / Non-Citizen (US)
1978 The Race Is On Non-Citizen
1978 Stumblin' In (Chris Normannal) A Stranger with You
1979 Don't Change My Luck Wiser Than You
1979 She's in Love with You Space Cadets / Starlight Lady (US)
1980 Mama's Boy Mind Demons
1980 I've Never Been in Love Starlight Lady / Space Cadets (US)
1980 Rock Hard State of Mind
1981 Glad All Over Ego in the Night
1981 Lipstick Woman Cry
1982 Heart of Stone Remote Control
1983 Down at the Superstore Half Day Closing (Down at the Superstore)
1983 Main Attraction Transparent
1984 Can the Can (újra kiadás) Devil Gate Drive
1984 I Go Wild I'm A Rocker
1985 Tonight I Could Fall in Love Good Girl (Looking for a Bad Time)
1986 Heroes (David Bowie) A Long Way To Go / The County Line
1986 I Got Lost in His Arms You Can't Get a Man with a Gun
1986 Wild Thing I Don't Want You
1987 Can the Can (újra kiadás) Devil Gate Drive
1987 Let It Be (Ferry Aid) Let It Be (Gospel Jam Mix)
1988 We Found Love We Found Love (zenekari)
1989 Baby You're A Star Baby You're A Star (zenekari)
1991 Kiss Me Goodbye Kiss Me Goodbye (zenekari)
1991 The Great Midnight Rock 'n' Roll House Party Intimate Strangers
1992 Love Touch (single verzió) We Found Love
1992 Hey Charly
1992 I Need Your Love The Growing Years
1993 Fear of the Unknown (rádió verzió) And so to Bed
1994 If I Get Lucky (rádió verzió) If I Get Lucky (hosszú verzió)
1994 Peace on Earth (Rádió verzió) Frosty the Snowman
1995 What Goes Round (rádió verzió) Four Letter Words (remix)
1996 If You Can't Give Me Love (remix) Empty Rooms
2006 I'll Walk Through the Fire with You
2009 Singing with Angels
2011 Whatever Love Is

Filmográfia[szerkesztés]

Televízió[szerkesztés]

Happy Days (hét rész, 1977–1979)
Minder (egy rész, 1982)
Dempsey and Makepeace (egy rész, 1985)
Absolutely Fabulous (egy rész, 1994)
Kisvárosi gyilkosságok (Midsomer Murders) (X. évad, 4. rész, 2007)
Vendégszereplések:
Countdown (hat rész, 1997)
Gene Simmons' Rock School (egy rész, 2006)
Trust Me – I'm a Beauty Therapist (2006)
Australian Idol (egy rész, 2009)
RocKwiz (egy rész, 2011)
Spicks and Specks (egy rész, 2014)

Film[szerkesztés]

Bob the Builder – Built to Be Wild (Rio Rogers hangja, 2006)

Könyvek[szerkesztés]

Unzipped (2007)
Through My Eyes (2014)

Díjak és kitüntetések[szerkesztés]

Bravo Otto[szerkesztés]

Bravo a legnagyobb tini lányokhoz szóló németnyelvű magazin Európában. Az olvasók szavazzák meg minden évben a Bravo Otto díj nyerteseit. Suzi Quatro az alábbi díjakat kapta:

1973 - Arany, női énekes
1974 - Arany, női énekes
1975 - Bronz, női énekes
1978 - Bronz, női énekes
1979 - Bronz, női énekes
1980 - Ezüst, női énekes

A Brit Pop királynője[szerkesztés]

2009-ben Quatro az egyike lett a tizenkét "Queens of British Pop"-nak (brit pop királynői) akiket a BBC TV választ.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Suzi Quatro című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.