Lumnitzer-szegfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lumnitzer-szegfű
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Szegfűfélék (Caryophyllaceae)
Nemzetség-
csoport
:
Caryophylleae
Nemzetség: Szegfű (Dianthus)
Faj: Dianthus plumarius
Tudományos név
Dianthus plumarius subsp. lumnitzeri
(Wiesb.) Domin
Szinonimák
  • Dianthus hungaricus subsp. lumnitzeri (Wiesb.) Holub
  • Dianthus lumnitzeri Wiesb.
  • Dianthus lumnitzeri subsp. palaviensis (Novák) Dostál
  • Dianthus moravicus Kovanda
  • Dianthus plumarius f. palaviensis Novák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lumnitzer-szegfű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lumnitzer-szegfű témájú médiaállományokat és Lumnitzer-szegfű témájú kategóriát.

A Lumnitzer-szegfű (Dianthus plumarius subsp. lumnitzeri) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, ezen belül a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó Dianthus plumarius egyik alfaja.

Magyarországon védelem alatt áll.

Élőhelye[szerkesztés]

Mészkedvelő mészkő-, dolomit-, bazaltsziklagyepek faja. Előfordulása a Budai-hegység, Pilis, Bakony, Balaton-felvidék, valamint a Keszthelyi-fennsík.[2]

Leírása[szerkesztés]

Lazán gyepes, 15-20 centiméter magas, illatos virágú évelő. A meddő hajtások levelei 2-3 centiméter hosszúak, 1-2 milliméter szélesek, szürkészöldek vagy szürkék. A levelek szálasak, puha tapintásúak, hirtelen csúcsba keskenyedők, élük érdes. A szár négyszögletes, 3-5 (néha több) pár levelű, 1-3 virágú. A szirom fehér, körülbelül a feléig sallangos, hosszú rojtú. A csésze 20-30 milliméter hosszú és körülbelül 4 milliméter széles. A csésze pikkelyei zöldek vagy piroslók, a csésze harmadáig vagy negyedéig érnek. Július-szeptember között virágzik.

A hazai fehér szegfüvek meghatározása sokszor nem könnyű feladat, rendszertani helyük, morfológiájuk további kutatásokat igényel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]