Ferae
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő kréta – jelen | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Rendek és alrendek | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ferae témájú kategóriát. |
A Ferae csoport az emlősök osztályának (Mammalia) egyik kládja, mely a Laurasiatheria öregrenden belül helyezkedik el. A csoportot két rendre osztják fel, ahová nagyon eltérő életmódú és morfológiájú állatok tartoznak, közös sajátosságuk nem sok akad. A Ferae két rendje a következő:
- Ragadozók (Carnivora): ez a nagyobb fajszámú (több mint 260 faj) és elterjedtebb rend. Életmódjukat nevük is tükrözi, többnyire valóban ragadozók, mindenevők alig (pl. egyes medvék), növényevők (pl. óriáspanda) pedig kivételesen ritkán akadnak közöttük. Az egész világon (mind az Ó-, mind az Újvilágban) elterjedtek. Két fő fejlődési irányuk a kutya- és macskaalakúak (mint alrendek), ahová sok családot sorolunk.
- Tobzoskaalakúak (Pholidota): kis fajszámú rend (csak 8 faj), és elterjedési területek is csekélyebb. Életmódjuk az újvilági hangyászokéra emlékeztet, hasonlóan hangyákkal és termeszekkel táplálkoznak. Csak az Óvilágban elterjedtek, Amerikában nincsenek képviselőik; afrikaiak és ázsiaiak. Csak egyetlen családjuk van.
A Ferae nevet korábban is használták az emlősök rendszerezésében, méghozzá a ragadozók, mint öregrend megnevezésére. Most kibővítve, a ragadozók és a tobzoskák rokonsági, rendszertani egységére értendő. A tobzoskákat korábban teljesen máshova helyezték a rendszerezők. A 20. század elején még a foghíjasok rendjébe (Edentata) szerepeltek, mint óvilági foghíjasok. (Az óvilági foghíjasok között szerepeltek még a csövesfogúak vagy földimalacok, Tubulidentata.) A tobzoskákat a vendégízületesek (akkor még újvilági foghíjasok, Xenarthra) legközelebbi rokonainak vélték. Később, az 1900-as évek közepén már felvetődött, hogy valójában nincs is rokonság a tobzoskák és a vendégízületesek között, így két önálló rendbe sorolták őket, bár gyakran a két rend egymás mellett szerepelt a morfologikus taxonómiai munkákban (pl. Dudich Endre−Loksa Imre: Állatrendszertan, Tankönyvkiadó). Újabb keletű DNS-vizsgálatok igazolták a tobzoskáknak a ragadozókkal való rokonságát.
A Ferae csoportba sorolható több más kihalt rend, a tobzoskák (Pholidota) rokonai. Egyesek ezeket a rendeket a Pholidotával együtt összevonják egyetlen, nagyobb rendbe Cimolesta néven. Mások az Ostentoria nevet javasolták a Carnivora és a Pholidota csoportok összevonására.[1]
Egy új keletű kutatás szerint a Ferae legközelebbi rokonai a páratlanujjú patások (Perissodactyla) – lovak, tapírok és rinocéroszok – és a ceteket (Cetacea) – bálnák és delfinek – és a párosujjú patásokat (Artiodactyla) – tevék, sertések, kérődzők és vízilovak – kombináló Cetartiodactyla.[2]
Egy másik, az alábbi kladogrammal egyetértő tanulmány szerint a Ferae csoport legközelebbi rokonai a páratlanujjú patások (Perissodactyla) mellett nem a Cetartiodactyla, hanem a denevérek (Chiroptera).[3] A Ferae és a Perissodactyla közös neve Zooamata. A Ferae, Perissodactyla, és Chiroptera közös kládba összevonva: Pegasoferae.
Kladogram[szerkesztés]
A Ferae a Laurasitheria öregrend törzsfáján utoljára, mintegy 75 millió évvel ezelőtt (a földtörténeti középidő korszakban) kettévált csoport.
| Laurasiatheria |
| ||||||||||||||||||||||||||||||
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Amrine-madsen, H., Koepfli, K.P.; Wayne, R.K.; Springer, M.S. (2003). „A new phylogenetic marker, apolipoprotein B, provides compelling evidence for eutherian relationships”. Molecular Phylogenetics and Evolution 28 (2), 225–240. o. DOI:10.1016/S1055-7903(03)00118-0. (Hozzáférés: 2008. április 19.)
- ↑ BioMed Central: A higher-level MRP supertree of placental mammals
- ↑ „Pegasoferae, an unexpected mammalian clade revealed by tracking ancient retroposon insertions”. DOI:10.1073/pnas.0603797103.
Források és ajánlott irodalom[szerkesztés]
- Richard Dawkins: Az Ős meséje – Zarándoklat az élet hajnalához, Partvonal kiadó, Bp., 2006
- Dudich Endre−Loksa Imre: Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1978
- Hans Petzsch: Urania Állatvilág V. – Emlősök, Gondolat Kiadó, Bp., 1969
