„Olt Károly” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
1946-56 KV-tag volt |
a Dátumkékítés és dátumtoldalékolás javítása |
||
4. sor: | 4. sor: | ||
[[Evangélikus]] felekezetű köztisztviselői-értelmiségi családba született. Családjával a [[trianoni béke|trianoni döntést]] követően, [[1920]]-ban települtek át Zágrábból Magyarországra. Tanulmányait Zágrábban, majd Budapesten végezte, azonban sosem fejezte be. [[1929]]-től [[1944]]-ig magántisztviselőként dolgozott. [[1924]] és [[1927]] között a Pro Christo protestáns diákegyesület tagja volt. [[1928]]-ban került kapcsolatba a Bartha Miklós Társasággal, pontosabban annak balszárnyával. A rajtuk keresztül megismert marxista irodalom hatására egyre inkább baloldali gondolkodásúvá vált, [[1929]]-ben már marxista szemináriumot szervezett. [[1930]]-ban csatlakozott a [[Kommunisták Magyarországi Pártja|KMP]]-hez, amiért (pontosabban illegális kommunista propagandatevékenységért) [[1932]]-[[1933]]-ban összesen hét és fél hónapot ült. Szabadulása után rendőri felügyelet alatt maradt, ennek ellenére folytatni tudta illegális propagandatevékenységét különböző legális (szak)szervezeteken belül. Belépett a legális [[Szociáldemokrata Párt]]ba is, majd az újjászervezett KMP-n belül kezdett munkálkodni, egyebek mellett részt vett az ellenállásban is. |
[[Evangélikus]] felekezetű köztisztviselői-értelmiségi családba született. Családjával a [[trianoni béke|trianoni döntést]] követően, [[1920]]-ban települtek át Zágrábból Magyarországra. Tanulmányait Zágrábban, majd Budapesten végezte, azonban sosem fejezte be. [[1929]]-től [[1944]]-ig magántisztviselőként dolgozott. [[1924]] és [[1927]] között a Pro Christo protestáns diákegyesület tagja volt. [[1928]]-ban került kapcsolatba a Bartha Miklós Társasággal, pontosabban annak balszárnyával. A rajtuk keresztül megismert marxista irodalom hatására egyre inkább baloldali gondolkodásúvá vált, [[1929]]-ben már marxista szemináriumot szervezett. [[1930]]-ban csatlakozott a [[Kommunisták Magyarországi Pártja|KMP]]-hez, amiért (pontosabban illegális kommunista propagandatevékenységért) [[1932]]-[[1933]]-ban összesen hét és fél hónapot ült. Szabadulása után rendőri felügyelet alatt maradt, ennek ellenére folytatni tudta illegális propagandatevékenységét különböző legális (szak)szervezeteken belül. Belépett a legális [[Szociáldemokrata Párt]]ba is, majd az újjászervezett KMP-n belül kezdett munkálkodni, egyebek mellett részt vett az ellenállásban is. |
||
[[1945]]. [[január 20]] |
[[1945]]. [[január 20.|január 20-ától]] [[február 15.|február 15-éig]] a [[Magyar Kommunista Párt]] belvárosi pártbizottságának és a helyi nemzeti bizottságnak volt a tagja. 1945 után is részt vett a szakszervezeti mozgalomban. [[1945]]. [[június 24.|június 24-én]] a Dunántúlról beválasztották az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]]be. Az [[1945-ös választások]]on bejutott a [[Budapest|Budapest fővárosi]] [[törvényhatósági bizottság]]ba is, aminek 1947-ig alelnöke volt. |
||
1946 és 1956 között tagja volt az MKP illetve az MDP [[Központi Vezetőség]]ének (KV). |
1946 és 1956 között tagja volt az MKP illetve az MDP [[Központi Vezetőség]]ének (KV). |
||
Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választások]]on a Magyar Kommunista Párt országos listájáról jutott a parlamentbe. [[1947]]. [[szeptember 24 |
Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választások]]on a Magyar Kommunista Párt országos listájáról jutott a parlamentbe. [[1947]]. [[szeptember 24.|szeptember 24-én]] kinevezték a [[Dinnyés-kormány]] népjóléti miniszterévé, amit [[1949]]. [[június 11.|június 11-éig]] látott el. [[1947]]. [[június 8.|június 8-án]] megválasztották az [[A magyar Országgyűlés elnökeinek listája|Országgyűlés elnökévé]], ahonnét alig több, mint két hónappal később, [[augusztus 23.|augusztus 23-án]] távozott, mivel az újonnan létrehozott [[Elnöki Tanács]] titkárává választották. Rövid hivatali ideje ellenére az ő országgyűlési elnöksége alatt fogadták el a [[A Magyar Népköztársaság Alkotmánya|Magyar Népköztársaság Alkotmányát]], a [[Népgazdasági Tanács]] felállításáról szóló, illetve a földreform befejezéséről szóló törvényt. Az Elnöki Tanács titkári tisztét 1950. február 25-éig töltötte be. |
||
1950. február 25-étől - a korszakban példátlanul - több mint hat és fél éven át, [[1956]]. [[október 27 |
1950. február 25-étől - a korszakban példátlanul - több mint hat és fél éven át, [[1956]]. [[október 27.|október 27-éig]] pénzügyminiszter volt. Az [[1956-os forradalom]] során ő is „oldalt cserélt”. A [[Munkásőrség]] alapító tagja, [[november 12.|november 12-étől]] pedig a [[Első Kádár-kormány|Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány]] titkárságvezetője, e posztot [[1959]]. június 2-áig töltötte be. Ezután az [[Állami Egyházügyi Hivatal]] elnöke lett, és onnan vonult nyugdíjba [[1961]]. október 20-án. Emellett 1957. május 9. és 1961. október 7. között ismét tagja volt az Elnöki Tanácsnak. Országgyűlési mandátumát az [[1967-es választások|1967-es választásokig]] tartotta meg, ahol 1953 óta [[Fejér megye|Fejér megyét]] képviselte. |
||
==Források== |
==Források== |
A lap 2010. július 25., 17:32-kori változata
Olt Károly (Zágráb, 1904. május 24. – Budapest, 1985. március 22.) magyar politikus (MKP, MDP majd MSZMP), az Országgyűlés elnöke, az Elnöki Tanács titkára, miniszter.
Életrajza
Evangélikus felekezetű köztisztviselői-értelmiségi családba született. Családjával a trianoni döntést követően, 1920-ban települtek át Zágrábból Magyarországra. Tanulmányait Zágrábban, majd Budapesten végezte, azonban sosem fejezte be. 1929-től 1944-ig magántisztviselőként dolgozott. 1924 és 1927 között a Pro Christo protestáns diákegyesület tagja volt. 1928-ban került kapcsolatba a Bartha Miklós Társasággal, pontosabban annak balszárnyával. A rajtuk keresztül megismert marxista irodalom hatására egyre inkább baloldali gondolkodásúvá vált, 1929-ben már marxista szemináriumot szervezett. 1930-ban csatlakozott a KMP-hez, amiért (pontosabban illegális kommunista propagandatevékenységért) 1932-1933-ban összesen hét és fél hónapot ült. Szabadulása után rendőri felügyelet alatt maradt, ennek ellenére folytatni tudta illegális propagandatevékenységét különböző legális (szak)szervezeteken belül. Belépett a legális Szociáldemokrata Pártba is, majd az újjászervezett KMP-n belül kezdett munkálkodni, egyebek mellett részt vett az ellenállásban is.
1945. január 20-ától február 15-éig a Magyar Kommunista Párt belvárosi pártbizottságának és a helyi nemzeti bizottságnak volt a tagja. 1945 után is részt vett a szakszervezeti mozgalomban. 1945. június 24-én a Dunántúlról beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az 1945-ös választásokon bejutott a Budapest fővárosi törvényhatósági bizottságba is, aminek 1947-ig alelnöke volt.
1946 és 1956 között tagja volt az MKP illetve az MDP Központi Vezetőségének (KV).
Az 1947-es választásokon a Magyar Kommunista Párt országos listájáról jutott a parlamentbe. 1947. szeptember 24-én kinevezték a Dinnyés-kormány népjóléti miniszterévé, amit 1949. június 11-éig látott el. 1947. június 8-án megválasztották az Országgyűlés elnökévé, ahonnét alig több, mint két hónappal később, augusztus 23-án távozott, mivel az újonnan létrehozott Elnöki Tanács titkárává választották. Rövid hivatali ideje ellenére az ő országgyűlési elnöksége alatt fogadták el a Magyar Népköztársaság Alkotmányát, a Népgazdasági Tanács felállításáról szóló, illetve a földreform befejezéséről szóló törvényt. Az Elnöki Tanács titkári tisztét 1950. február 25-éig töltötte be.
1950. február 25-étől - a korszakban példátlanul - több mint hat és fél éven át, 1956. október 27-éig pénzügyminiszter volt. Az 1956-os forradalom során ő is „oldalt cserélt”. A Munkásőrség alapító tagja, november 12-étől pedig a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány titkárságvezetője, e posztot 1959. június 2-áig töltötte be. Ezután az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke lett, és onnan vonult nyugdíjba 1961. október 20-án. Emellett 1957. május 9. és 1961. október 7. között ismét tagja volt az Elnöki Tanácsnak. Országgyűlési mandátumát az 1967-es választásokig tartotta meg, ahol 1953 óta Fejér megyét képviselte.
Források
- Bölöny József, Hubai László. Magyarország kormányai 1848–2004, 5. kiadás, Budapest: Akadémiai (2004). ISBN 963058106X
- Elhunyt Olt Károly, Népszabadság, 1985. március 27.
- Életrajza In: Országgyűlési Almanach 1947–1949, Budapest, 2005
Elődje: {{{előző}}} |
|
Utódja: {{{következő}}} |
Elődje: {{{előző}}} |
|
Utódja: {{{következő}}} |
- Magyarország népjóléti miniszterei
- KMP-tagok
- MSZDP-tagok
- MKP-tagok
- MDP-tagok
- MSZMP-tagok
- Országgyűlési képviselők (MKP)
- Országgyűlési képviselők (MDP)
- Országgyűlési képviselők (MSZMP)
- Országgyűlési képviselők (Ideiglenes Nemzetgyűlés)
- Országgyűlési képviselők (1945–1947)
- Országgyűlési képviselők (1947–1949)
- Országgyűlési képviselők (1949–1953)
- Országgyűlési képviselők (1953–1958)
- Országgyűlési képviselők (1958–1963)
- Országgyűlési képviselők (1963–1967)