„Heckenast Gusztáv (nyomdász)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Bajza József –> Bajza József (költő)
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások,
1. sor: 1. sor:
{{egyért2|Heckenast Gusztáv könyvkiadóról|Heckenast Gusztáv (egyértelműsítő lap)}}
{{egyért2|Heckenast Gusztáv könyvkiadóról|Heckenast Gusztáv (egyértelműsítő lap)}}
[[Fájl:Heckenast_Gusztáv.jpg|bélyegkép|230px|Heckenast Gusztáv]]
[[Fájl:Heckenast Gusztáv.jpg|bélyegkép|230px|Heckenast Gusztáv]]
[[Fájl:Pesti_Hírlap_első_száma.jpg|bélyegkép|230px|Kiadó-tulajdonos Heckenast Gusztáv. – Nyomtatja Landerer és Heckenast, egyetem-utcza 4. szám alatt Pesten.]]
[[Fájl:Pesti Hírlap első száma.jpg|bélyegkép|230px|Kiadó-tulajdonos Heckenast Gusztáv. – Nyomtatja Landerer és Heckenast, egyetem-utcza 4. szám alatt Pesten.]]
'''Heckenast Gusztáv''' ([[Kassa]], [[1811]]. [[szeptember 2.]] – [[Pozsony]], [[1878]]. [[április 10.]]) nyomdász, könyvkereskedő, könyvkiadó.
'''Heckenast Gusztáv''' ([[Kassa]], [[1811]]. [[szeptember 2.]] – [[Pozsony]], [[1878]]. [[április 10.]]) nyomdász, könyvkereskedő, könyvkiadó.


13. sor: 13. sor:


[[1848]]. [[március 15.|március 15-én]] az ő nyomdájában nyomtatták ki a [[Nemzeti dal]]t és a [[Tizenkét pont]]ot. Már előző este értesült arról, hogy mire készülnek Petőfiék. Heckenast nem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés, vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott mögötte. Landerernek 1849-ben bújdosnia kellett, és visszatérte után sem vehetett részt a cég irányításában, Heckenast egyedül vezette. Landerer 1854-ben meghalt, a nyomda Heckenast tulajdonába ment át. 1854-ben házasságot kötött [[Bajza Lenke]] írónővel, [[Bajza József (költő)|Bajza József]] költő lányával, akitől később elvált.
[[1848]]. [[március 15.|március 15-én]] az ő nyomdájában nyomtatták ki a [[Nemzeti dal]]t és a [[Tizenkét pont]]ot. Már előző este értesült arról, hogy mire készülnek Petőfiék. Heckenast nem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés, vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott mögötte. Landerernek 1849-ben bújdosnia kellett, és visszatérte után sem vehetett részt a cég irányításában, Heckenast egyedül vezette. Landerer 1854-ben meghalt, a nyomda Heckenast tulajdonába ment át. 1854-ben házasságot kötött [[Bajza Lenke]] írónővel, [[Bajza József (költő)|Bajza József]] költő lányával, akitől később elvált.




Kiadványainak nagy része magyar írók, költők műve volt, az ő nyomdájában jelentek meg többek között [[Berzsenyi Dániel]], [[Csokonai Vitéz Mihály]], [[Kisfaludy Károly]], [[Kölcsey Ferenc]], [[Vajda János]], [[Jókai Mór]], [[Jósika Miklós]] írásai. Elsőként adott ki gyűjteményes sorozatot ([[Magyar Remekírók]]). Alapítója volt a [[Vasárnapi újság]]-nak. [[1873]]-ban a cégét eladta a [[Franklin Társulatnak]], majd [[Pozsony]]ban telepedett le, ahol haláláig élt.
Kiadványainak nagy része magyar írók, költők műve volt, az ő nyomdájában jelentek meg többek között [[Berzsenyi Dániel]], [[Csokonai Vitéz Mihály]], [[Kisfaludy Károly]], [[Kölcsey Ferenc]], [[Vajda János]], [[Jókai Mór]], [[Jósika Miklós]] írásai. Elsőként adott ki gyűjteményes sorozatot ([[Magyar Remekírók]]). Alapítója volt a [[Vasárnapi újság]]-nak. [[1873]]-ban a cégét eladta a [[Franklin Társulatnak]], majd [[Pozsony]]ban telepedett le, ahol haláláig élt.


==Külső hivatkozások==
==Külső hivatkozások==

*[http://www.hunbook.hu/index.php?op=news&id=542 Heckenast, a besúgó]
*[http://www.hunbook.hu/index.php?op=news&id=542 Heckenast, a besúgó]



A lap 2010. január 13., 15:40-kori változata

Heckenast Gusztáv
Kiadó-tulajdonos Heckenast Gusztáv. – Nyomtatja Landerer és Heckenast, egyetem-utcza 4. szám alatt Pesten.

Heckenast Gusztáv (Kassa, 1811. szeptember 2.Pozsony, 1878. április 10.) nyomdász, könyvkereskedő, könyvkiadó.

Apja a kassai német evangélikusok lelkésze volt. Iskolai tanulmányait Eperjesen végezte, de a család rossz anyagi helyzete miatt tanulmányait félbe kellett szakítania. Ezután fűszerkereskedelemmel foglalkozott. 1826-ban Pestre ment, és Wigand Ottó könyvkereskedőnél helyezkedett el. 1832-ben, miután Wigand Ottó Lipcsébe költözött, az üzletet megvásárolta. Váci utcai üzletét az 1838-as nagy pesti árvíz szinte teljesen elpusztította. Az újranyitást magyar írók segítették, a Budapesti árvízkönyv című kiadvány jövedelmével. Külföldi kollégái is elengedték a tartozásait. 1838-ban nyitotta meg kölcsönkönyvtárát 8000 kötettel. 1840-ben társult Landerer Lajos nyomdásszal (a cég nevét ezzel Landerer és Heckenast-ra változtatva), megindította Bibliographiai Értesítő-t, az első havonta megjelenő, magyar nyelvű könyvvel foglalkozó folyóiratot. A lap 1842-ben megszűnt.

"Landerer és Heckenast uraknak minden mértéket meghaladó szennyes piszkosságát tovább tűrnöm lehetetlen. Dolgozom, mint a barom, kérkedés nélkül mondhatom, lelke, fenntartója vagyok a Pesti Hírlapnak… Sok ember mondotta már, hogy valósággal bolond vagyok az ő igavonó marhájuk lenni, s az örökös munkával, örökös bosszúsággal életemet, egészségemet érettük felemészteni…" - Kossuth Lajos

1848. március 15-én az ő nyomdájában nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Már előző este értesült arról, hogy mire készülnek Petőfiék. Heckenast nem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés, vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott mögötte. Landerernek 1849-ben bújdosnia kellett, és visszatérte után sem vehetett részt a cég irányításában, Heckenast egyedül vezette. Landerer 1854-ben meghalt, a nyomda Heckenast tulajdonába ment át. 1854-ben házasságot kötött Bajza Lenke írónővel, Bajza József költő lányával, akitől később elvált.

Kiadványainak nagy része magyar írók, költők műve volt, az ő nyomdájában jelentek meg többek között Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Vajda János, Jókai Mór, Jósika Miklós írásai. Elsőként adott ki gyűjteményes sorozatot (Magyar Remekírók). Alapítója volt a Vasárnapi újság-nak. 1873-ban a cégét eladta a Franklin Társulatnak, majd Pozsonyban telepedett le, ahol haláláig élt.

Külső hivatkozások