„Rétyi Nyír természetvédelmi terület” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
→Látnivalók: duplázás ki |
|||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
==Fekvése== |
==Fekvése== |
||
A [[Sepsiszentgyörgy]]-[[Kovászna]] útvonalon található. [[Réty]] falut elhagyva közvetlenül, jobbkézfelől látható a Rétyi Nyír természetvédelmi terület. A 15 négyzetkilométernyi futóhomokos területet a gyakorlatban alig védik. A kimondottan védett terület csupán 2,5 km², mely tavirózsáiról és különleges flórájáról híres. |
A [[Sepsiszentgyörgy]]-[[Kovászna]] útvonalon található. [[Réty]] falut elhagyva közvetlenül, jobbkézfelől látható a Rétyi Nyír természetvédelmi terület. A terület tengerszint feletti magassága 513 és 545 m között váltakozik. Magasabb homokhátak főleg az egerpataki részen alakultak ki. Az egységes felépítésű táj a peremeken sok faluval határos. Rétyen kívűl [[Komolló]], [[Szentivánlaborfalva]], [[Sepsimagyarós]], [[Szacsva]] és [[Egerpatak]] határa érinti a területet. A környék lakói megkülönböztetnek külön-külön Komollói-, Szentiváni-, Egerpataki Nyíret. A 15 négyzetkilométernyi futóhomokos területet a gyakorlatban alig védik. A kimondottan védett terület csupán 2,5 km², mely tavirózsáiról és különleges flórájáról híres. |
||
==Keletkezése== |
==Keletkezése== |
||
A lap 2009. november 16., 15:44-kori változata
A Rétyi Nyír (románul: Rezervaţia naturală de la Reci) természetvédelmi terület Erdélyben.
Fekvése
A Sepsiszentgyörgy-Kovászna útvonalon található. Réty falut elhagyva közvetlenül, jobbkézfelől látható a Rétyi Nyír természetvédelmi terület. A terület tengerszint feletti magassága 513 és 545 m között váltakozik. Magasabb homokhátak főleg az egerpataki részen alakultak ki. Az egységes felépítésű táj a peremeken sok faluval határos. Rétyen kívűl Komolló, Szentivánlaborfalva, Sepsimagyarós, Szacsva és Egerpatak határa érinti a területet. A környék lakói megkülönböztetnek külön-külön Komollói-, Szentiváni-, Egerpataki Nyíret. A 15 négyzetkilométernyi futóhomokos területet a gyakorlatban alig védik. A kimondottan védett terület csupán 2,5 km², mely tavirózsáiról és különleges flórájáról híres.
Keletkezése
Homokját a Feketeügy folyó hordta össze, valamikor a jégkorszak végén. Ezt aztán a szélerózió formálta, alakította buckás, szélbarázdás felszínné.
Látnivalók
Homokbuckái között, még ma is, de különösen amikor a freátikus réteg talajvízszint a felszínhez közel van, közel 100 kisméretű tó vize csillog. Legtöbbjét azonban már megtámadta és lassan meghódítja a mocsári növényzet. A műút nyíres felőli oldalán egy tulipános obeliszk található, melyet a volt brassói 24-es gyalogezred emlékére Pál Ferenc építtetett 1941-ben.
Élővilága
A tájnak nevet adó nyírfa (Betula verruccosa) boreális reliktum, akárcsak a hely növényritkaságai: a vidrafű (Menyanthes trifoliata) és a tőzegeper (Comarum palustre). A Nyír jellegzetes szárazságtűrő növénye a homoktövis (Hippophae rhamnoides). A buckák között kéklő tavak víztükreit békalencse, a békatutaj, békaszőlő és a tócsagaz szövedéke fedi. Ritka növényfaj is él itt: a rovarevő aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa) és a tenyérnyi fehér virágait egész nyáron nyitogató fehér tündérrózsa (Nymphaea alba). A tőzegesek mohagyepében él a szintén ritka kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), a tőzegpimpó és a lizinka társaságában.
Itt találnak otthonra a böjti récék, tavaszi madárvonulás idején pedig a bíbicek, csérek, szerkők ütnek tanyát. Szívesen időzik itt a vöcsök, és a szárcsa. Népesebb az éneklőmadarak hada, a nádasok apró madárvilága. 1970-ben fácánokat telepítettek a Nyírbe. A természetvédelmi terület állandó lakója az őz, a szarvas. Gyakori a vörös róka, a borz, a mókus, a vadmacska, mezei nyúl és a vaddisznó. A tavak-lápok kedveznek a kétéltű fajoknak: a tarajos és a pettyes gőtéknek. A sok-sok békafaj között reliktum fajnak is tekinthető a mocsári béka (Rana arvalis arvalis Nilss). Ez a hely ennek a fajnak az egyetlen biztos – és egyben legdélibb – előfordulási helye.
A Nyíren áthalad egy széles és magas homoktöltés az úgynevezett Homárka. A környékbeliek „Hun árka” néven is emlegetik. Eredetéről végleges következtetés nem született.
Nagy Elek: Háromszék megye Emlékkönyve (1890)
„Az a sajátos, vöröses fényű homok, mely ennek a lapálynak talaja, az a csudálatos szépségű flóra, kivált pedig a több százra menő tócsoport, és azok természete, mind arra utal, hogy itt valaha egy óriási vízmedence volt, tehát az egész terület egyetlen tó lehetett. Lassanként kiszáradt a nagy tó, s a helyén ott maradt a homok. Idők folytával új talaj képződött, ami most dúsan termi a nyír és égerfákat, amelyek ma már mérföldnyi területet lepnek el. Azoknak az árnyékában gazdagon nő a fű, és buján tenyészik a virág. A csudálatos természeti ritkaságnak lépten-nyomon újabb meg újabb szépsége bűvöl el. S a természeti erő, szeszélyeiben is esztétikai formák szerint dolgozik itt. Több százra rúg a tócsoportok száma. Ezek az óriási vízmedencének mélyebben fekvő helyein maradtak vissza. Negyven-ötven lépésnyire egymástól ott terülnek ezek a szép, szabályos formájú tószemek karcsú nyírektől, és sötét lombozatú égerfáktól övezve….. Hanem a legszebb ékessége a tó tavainak, amit egész Erdélyben talán itt lehet találni a fehér tavirózsa, a Nymphea alba. Több méter hosszú, ujjnyi vastag szárán felnyúlik a tó fenekéről a víz színére. Ott elterülnek a tányérnagyságú, szív alakú sötétzöld levelek, s azok közül vidáman mosolyog ki a Nymphea vakító fehér szirmaival. A Nympheák százával lepik el a tószemeket, július és augusztus hónapokban. Mintha viaszból volnának a virágszirmok, kövér, húsos mindenik, s azok az alabástrom fehér szirmok néha gyöngén szegélyezve vannak rózsaszínnel. Némelyik ökölnyi nagyságban, mások kisebb tojás idomaikkal ott ragyognak a tó csendes, tiszta tükrén.”