„Náray-Szabó Gábor” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
évszámok delinkelése, apró formai igazítások
1. sor: 1. sor:
'''Náray-Szabó Gábor''' ([[Budapest]], [[1943]]. [[március 11.]]) magyar kémikus, egyetemi tanár, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagja, [[1996]] és [[1999]] között annak főtitkár-helyettese. [[2006]]-ban az MTA Könyvtárának főigazgatója lett. [[Náray-Szabó István]] kémikus, egyetemi tanár fia.
'''Náray-Szabó Gábor''' ([[Budapest]], [[1943]]. [[március 11.]]) magyar kémikus, egyetemi tanár, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagja, 1996 és 1999 között annak főtitkár-helyettese. 2006-ban az MTA Könyvtárának főigazgatója lett. [[Náray-Szabó István]] kémikus, egyetemi tanár fia.


== Tanulmányai ==
== Tanulmányai ==


Egyetemi tanulmányait a [[Veszprémi Vegyipari Egyetem]]en kezdte [[1961]]-ben, majd [[1963]]-ban átkerült az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]] Természettudományi Karának vegyész szakára, ahol [[1967]]-ben szerzett diplomát.
Egyetemi tanulmányait a [[Pannon Egyetem|Veszprémi Vegyipari Egyetem]]en kezdte 1961-ben, majd 1963-ban átkerült az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]] Természettudományi Karának vegyész szakára, ahol 1967-ben szerzett diplomát.


== Tudományos pályafutása ==
== Tudományos pályafutása ==


Diplomájának megszerzése után a [[Chinoin]] gyógyszergyárban kezdett el dolgozni, majd [[1968]] és [[1970]] között a [[Budapesti Műszaki Egyetem]] Fizikai Intézetében volt aspiráns. [[1971]]-ben és [[1973]]-ban [[Göttingen]]ben volt Humboldt-ösztöndíjjal vendégkutató.
Diplomájának megszerzése után a [[Chinoin]] gyógyszergyárban kezdett el dolgozni, majd 1968 és 1970 között a [[Budapesti Műszaki Egyetem]] Fizikai Intézetében volt aspiráns. 1971-ben és 1973-ban [[Göttingen]]ben volt Humboldt-ösztöndíjjal vendégkutató.


[[1972]]-ben visszatért a Chinoinba, ill. a BME Fizikai Intézetébe, utóbbiba vendégkutatóként. [[1977]]-ben az ELTE-n volt vendégkutató. [[1978]]-ban a Chinoin tudományos információs osztályának vezetőjévé nevezték ki, amely osztályt [[1990]]-ig igazgatott. A [[rendszerváltás]] után a Bionavion [[Biokémia]]i Kutatás-Fejlesztési Kft. ügyvezető igazgatója volt [[1991]]-ig. Ezután az ELTE Természettudományi Karának elméleti kémia laboratóriumába került, ahol [[1992]]-től [[egyetemi tanár]].
1972-ben visszatért a Chinoinba, ill. a BME Fizikai Intézetébe, utóbbiba vendégkutatóként. 1977-ben az ELTE-n volt vendégkutató. 1978-ban a Chinoin tudományos információs osztályának vezetőjévé nevezték ki, amely osztályt1990]]ig igazgatott. A [[rendszerváltás]] után a Bionavion [[Biokémia]]i Kutatás-Fejlesztési Kft. ügyvezető igazgatója volt 1991-ig. Ezután az ELTE Természettudományi Karának elméleti kémia laboratóriumába került, ahol 1992-ben kapott [[egyetemi tanár]]i megbízást.


[[1981]]-ben választották a Magyar Kémikusok Egyesületének elnökségi tagjává és titkárává. [[1983]]-ban az [[egyesület]] főtitkára, [[1990]]-ben elnöke lett. Ezt a pozícióját [[1997]]-ig töltötte be. [[1990]] és [[1994]] között a [[Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége]] (MTESZ) elnöke volt. [[1994]] és [[1998]] között annak elnökségének tagja volt, amelybe [[2002]]-ben tért vissza.
1981-ben választották a [[Magyar Kémikusok Egyesülete|Magyar Kémikusok Egyesületének]] elnökségi tagjává és titkárává. 1983-ban az [[egyesület]] főtitkára, 1990-ben elnöke lett. Ezt a pozícióját 1997-ig töltötte be. Ezen kívül 1990 és 1994 között a [[Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége]] (MTESZ) elnöke volt. 1994 és 1998 között az MTESZ elnökségének tagja volt, amelybe 2002-ben tért vissza.


[[1987]] és [[1990]] között az Európai Kémikus Egyesületek Szövetségének főtitkára, [[2002]]-től [[2005]]-ig annak elnöke volt, valamint [[1982]] és [[1999]] között az Elméleti Szerveskémikusok Világszövetsége elnökségi tagjaként is dolgozott.
1987 és 1990 között az Európai Kémikus Egyesületek Szövetségének főtitkára, 2002-től 2005-ig annak elnöke volt, valamint 1982 és 1999 között az Elméleti Szerveskémikusok Világszövetsége elnökségi tagjaként is dolgozott.


[[1973]]-ban védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, [[1983]]-ban a kémiai tudományok doktori értekezését. [[1990]]-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező, [[1998]]-ban rendes tagjává választotta. [[1996]] és [[1999]] között a [[köztestület]] főtitkár-helyetteseként dolgozott. A Fizikai-Kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottság tagja lett. [[2006]]-ban kinevezték az MTA Könyvtára főigazgatójává.
1973-ban védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1983-ban a kémiai tudományok doktori értekezését. 1990-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező, 1998-ban rendes tagjává választotta. 1996 és 1999 között a tudományos [[köztestület]] főtitkár-helyetteseként dolgozott. A Fizikai-Kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottság tagja lett. 2006-ban kinevezték az MTA Könyvtára főigazgatójává. Emellett 1994-ben a [[párizs]]i Művészeti és Tudományok Akadémia, 2002-ben a Szent István Akadémia rendes tagjává is megválasztották.


Kutatási területe: elméleti kémia, számítógépes molekulatervezés, szerkezeti biológia és az elektrosztatikus enzimkatalízis elmélete (amelynek egyik kidolgozója volt).
Kutatási területe: elméleti kémia, számítógépes [[molekulatervezés]], [[szerkezeti biológia]] és az elektrosztatikus enzimkatalízis elmélete (amelynek egyik kidolgozója volt).


== Közéleti pályafutása ==
== Közéleti pályafutása ==


[[2000]]-ben az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője lett, majd [[2001]] és [[2002]] között a minisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkáraként dolgozott.
2000-ben az [[Oktatási és Kulturális Minisztérium|Oktatási Minisztérium]] főosztályvezetője lett, majd 2001 és 2002 között a minisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes [[államtitkár]]aként dolgozott.


A konzervatív [[Professzorok Batthyány Köre|Professzorok Batthyány Körének]] tagja, majd [[2003]]-ban elnöke lett. Elődje a tisztségben az akkor a [[Fidesz]] kulturális tagozatának elnökévé választott [[Pálinkás József]], későbbi MTA-elnök volt. [[2005]]-ben az [[Orbán Viktor]] által létrehozott Nemzeti Konzultációs Testület tagja volt annak feloszlásáig. 2008-ban a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tagja lett.
A konzervatív [[Professzorok Batthyány Köre|Professzorok Batthyány Körének]] alapító tagja, majd 2003-ban elnöke lett. Elődje a tisztségben az akkor a [[Fidesz]] kulturális tagozatának elnökévé választott [[Pálinkás József]], későbbi MTA-elnök volt. 2005-ben az [[Orbán Viktor]] által létrehozott Nemzeti Konzultációs Testület tagja volt annak feloszlásáig. 2008-ban a [[Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács]] tagja lett.


== Díjai, elismerései ==
== Díjai, elismerései ==


*MTESZ díj (1990)
*MTESZ díj (1990)
*Académie des Arts, des Sciences et des Lettres (Párizs) tagja (1994)
*Universitatea de Vest Timisoara (Temesvár) tiszteletbeli doktora (1996)
*Universitatea de Vest Timisoara (Temesvár) tiszteletbeli doktora (1996)
*Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (1998)
*Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (1998)
*Máltai Lovagrend ezüstérme (1999)
*[[Máltai lovagrend|Máltai Lovagrend]] ezüstérme (1999)
*Szent István Akadémia rendes tagja (2002)


== Főbb publikációi ==
== Főbb publikációi ==

*''Electrostatic Isopotential Maps for Large Biomolecules, Int. J. Quant. Chem. 16, 265-272'' (1979)
*''Electrostatic Isopotential Maps for Large Biomolecules, Int. J. Quant. Chem. 16, 265-272'' (1979)
*''Applied Quantum Chemistry (társszerzők: Surján P.G., Ángyán, J.G.)'' (1987)
*''Applied Quantum Chemistry (társszerzők: Surján P.G., Ángyán, J.G.)'' (1987)

A lap 2009. július 7., 17:22-kori változata

Náray-Szabó Gábor (Budapest, 1943. március 11.) magyar kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 1996 és 1999 között annak főtitkár-helyettese. 2006-ban az MTA Könyvtárának főigazgatója lett. Náray-Szabó István kémikus, egyetemi tanár fia.

Tanulmányai

Egyetemi tanulmányait a Veszprémi Vegyipari Egyetemen kezdte 1961-ben, majd 1963-ban átkerült az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának vegyész szakára, ahol 1967-ben szerzett diplomát.

Tudományos pályafutása

Diplomájának megszerzése után a Chinoin gyógyszergyárban kezdett el dolgozni, majd 1968 és 1970 között a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézetében volt aspiráns. 1971-ben és 1973-ban Göttingenben volt Humboldt-ösztöndíjjal vendégkutató.

1972-ben visszatért a Chinoinba, ill. a BME Fizikai Intézetébe, utóbbiba vendégkutatóként. 1977-ben az ELTE-n volt vendégkutató. 1978-ban a Chinoin tudományos információs osztályának vezetőjévé nevezték ki, amely osztályt1990]]ig igazgatott. A rendszerváltás után a Bionavion Biokémiai Kutatás-Fejlesztési Kft. ügyvezető igazgatója volt 1991-ig. Ezután az ELTE Természettudományi Karának elméleti kémia laboratóriumába került, ahol 1992-ben kapott egyetemi tanári megbízást.

1981-ben választották a Magyar Kémikusok Egyesületének elnökségi tagjává és titkárává. 1983-ban az egyesület főtitkára, 1990-ben elnöke lett. Ezt a pozícióját 1997-ig töltötte be. Ezen kívül 1990 és 1994 között a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége (MTESZ) elnöke volt. 1994 és 1998 között az MTESZ elnökségének tagja volt, amelybe 2002-ben tért vissza.

1987 és 1990 között az Európai Kémikus Egyesületek Szövetségének főtitkára, 2002-től 2005-ig annak elnöke volt, valamint 1982 és 1999 között az Elméleti Szerveskémikusok Világszövetsége elnökségi tagjaként is dolgozott.

1973-ban védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1983-ban a kémiai tudományok doktori értekezését. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává választotta. 1996 és 1999 között a tudományos köztestület főtitkár-helyetteseként dolgozott. A Fizikai-Kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottság tagja lett. 2006-ban kinevezték az MTA Könyvtára főigazgatójává. Emellett 1994-ben a párizsi Művészeti és Tudományok Akadémia, 2002-ben a Szent István Akadémia rendes tagjává is megválasztották.

Kutatási területe: elméleti kémia, számítógépes molekulatervezés, szerkezeti biológia és az elektrosztatikus enzimkatalízis elmélete (amelynek egyik kidolgozója volt).

Közéleti pályafutása

2000-ben az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője lett, majd 2001 és 2002 között a minisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkáraként dolgozott.

A konzervatív Professzorok Batthyány Körének alapító tagja, majd 2003-ban elnöke lett. Elődje a tisztségben az akkor a Fidesz kulturális tagozatának elnökévé választott Pálinkás József, későbbi MTA-elnök volt. 2005-ben az Orbán Viktor által létrehozott Nemzeti Konzultációs Testület tagja volt annak feloszlásáig. 2008-ban a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tagja lett.

Díjai, elismerései

  • MTESZ díj (1990)
  • Universitatea de Vest Timisoara (Temesvár) tiszteletbeli doktora (1996)
  • Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (1998)
  • Máltai Lovagrend ezüstérme (1999)

Főbb publikációi

  • Electrostatic Isopotential Maps for Large Biomolecules, Int. J. Quant. Chem. 16, 265-272 (1979)
  • Applied Quantum Chemistry (társszerzők: Surján P.G., Ángyán, J.G.) (1987)
  • How Do Serine Proteases Really Work? (társszerzők: A. Warshel, F. Sussman, J.K. Hwang) Biochemistry 28, 3629-3637 (1989)
  • Molecular Electrostatics (társszerző: Ferenczy G.G.) Chem. Rev. 95, 829-847 (1995)
  • Role of Electrostatics at the Catalytic Metal Binding Site in Xylose Isomerase Action: Ca2+ Inhibition and Metal Competence in the Double Mutant D254E/D256E (társszerzők: Fuxreiter M., Böcskei Z., Szeibert A., Szabó E., Dallmann G., Asbóth B.) Proteins: Struct. Funct. Gen. 28, 183-193 (1997)
  • Fenntartható a fejlődés? (2003)
  • Kémia (főszerkesztő) (2006)

Források