Pálinkás József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pálinkás József
Pálinkás József.jpg
Életrajzi adatok
Született
1952. szeptember 18. (61 éves)
magyar 1949-1956 Galvács
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
József Attila Tudományegyetem (ma: Szegedi Tudományegyetem)
Pályafutása
Szakterület fizika
Kutatási terület atomi ütközések fizikája
Tudományos fokozat akadémiai doktor (1989)
Aktivitási típus egyetemi tanár
Munkahelyek
Debreceni Egyetem egyetemi tanár
Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézete kutatóprofesszor
Szakmai kitüntetések
Akadémiai Díj (1986)
Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1997)
Akadémiai tagság levelező tag (1995), rendes tag (2004)

Pálinkás József (Galvács, 1952. szeptember 18.) magyar atomfizikus, politikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 2008-ban annak elnökévé választották. Az atomi ütközések fizikájának neves kutatója. 1991 és 1996 között az MTA Atommagkutató Intézete igazgatója, 2001 és 2002 között oktatási miniszter.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait Galvácson a helyi általános iskolában kezdte és a kecskeméti Piarista Gimnáziumban folytatta.[1] 1972-ben felvették a szegedi József Attila Tudományegyetem (ma: Szegedi Tudományegyetem) fizikus szakára, ahol 1977-ben szerzett diplomát. Diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia debreceni Atommagkutató Intézetének ösztöndíjasa lett, majd 1980-ban tudományos munkatársi kinevezést kapott. 1990 és 1991 között az intézet igazgatóhelyettese volt, majd átvette igazgatói megbízását. Az intézetet 1996-ig vezette, utána kutatóprofesszori megbízást kapott. 1983 és 1985 között a texasi A. & M. Egyetemen, 1988–1989-ben a stockholmi Manne Siegbahn Intézetben volt vendégkutató. 1992-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) Fizikai Intézetének címzetes egyetemi tanára lett. 1994-ben az egyetem kísérleti fizika tanszékén kapott egyetemi tanári, később tanszékvezetői kinevezést. 1997 és 1998 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

1989-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. A Debreceni Akadémiai Bizottságnak és az Atom- és Molekulafizikai Bizottságnak lett tagja. 1995-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben rendes tagjává. 2008. május 6-án Roska Tamás és Somlyódy László ellenében a tudományos köztestület elnöke lett. Közben 1994 és 2000 között az Országos, illetve Magyar Akkreditációs Bizottság tagja volt. 2009-ben a londoni Európai Akadémia felvette tagjai sorába.

Közéleti pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pályafutása a rendszerváltás után kezdődött. 1991-ben lépett be a Magyar Demokrata Fórumba, majd az 1996-os pártszakadást követően a Magyar Demokrata Néppárt alapító tagja lett. 1998-ban kilépett a pártból, majd egy évre rá belépett a Fideszbe. 2003-ban, a párt újjászerveződését követően a kulturális tagozat elnökévé választották, amelyben több tudós, művész és sportoló is részt vett (például: Jankovics Marcell rajzfilmrendező vagy Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó).

1998-ban az Orbán-kormányban az Oktatási Minisztérium politikai államtitkárává nevezték ki. 2001-ben, Pokorni Zoltán lemondását követően Pálinkás vette át az Oktatási Minisztérium vezetését, amely tisztséget a 2002-es kormányváltásig viselt. 2002-ben a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja és a Professzorok Batthyány Körének elnöke lett, amiről a Fidesz kulturális tagozatának elnökévé történt megválasztása után mondott le.

A 2006-os országgyűlési választáson a Fidesz Hajdú-Bihar megyei területi listájáról mandátumot szerezve jutott be az Országgyűlésbe. Az oktatási és tudományos bizottság tagja volt. A Magyar Tudományos Akadémia elnökévé történt megválasztása után lemondott mandátumáról és a Fidesz kulturális tagozatának elnöki posztjáról, illetve kilépett a pártból.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő kutatási területe az atomi ütközések fizikája. Tudományos pályájának kezdetén az elektronbombázás során létrejövő belsőhéj-ionizáció kísérleti kutatásával foglalkozott, majd az aranyatomok L-alhéjának könnyűion-lövedékkel történő ütköztetése során létrejövő végállapotok elektroneloszlásának aszimmetriáját vizsgálta. Kutatásai kiterjedtek az elektronbefogással létrehozott, úgynevezett belsőhéj-vakanciák (kihagyások) aszimmetriájának kérdéskörére.

Jelentős eredményeket ért el a nemesgáz-ütközések, elsősorban a neon és proton-hélium ütközések egyidejű ionizációja és töltéscserével járó folyamata tekintetében. Dolgozott a proton-hélium ütközésben az elektron-elektron szóródás révén létrejövő elektronbefogási jelenségek kísérleti jellegű kutatásaiban is.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, három felnőtt gyermek (egy lány és két fiú) édesapja.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Experimental Investigation of the Angular Distribution of Characteristic X-Radiation Following Electron Impact Ionisation (társszerző, 1979)
  • L3-Subshell Alignment in Gold Following Low-Velocity Proton and He+ Impact Ionisation (társszerző, 1980)
  • L3-Subshell Aligment of Gold by C+ and N+ Impact Ionisation (társszerző, 1982)
  • Alignment of He- and H-Like P-States of 48-MeV Foil-Excited Mg Ions (társszerző, 1985)
  • Observation of the Electron Capture into the Continuum States of Neutral Projectiles (társszerző, 1989)
  • Egzotikus elektronbefogási folyamatok (1996)
  • Status of CMS and B-physics with CMS (társszerző, 2000)
  • The CMS Experiment at the CERN LHC (társszerző, 2008)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]