„Bunsen-égő” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Robot: következő hozzáadása: ca:Bec Bunsen |
a [[Image: --> [[Kép: |
||
9. sor: | 9. sor: | ||
Az égőbe juttatható gáz mennyisége (ezzel az égő [[Teljesítmény|teljesítménye]]) – bizonyos határok között – a fúvóka méretének a változtatásával, és a gázáram útjában elhelyezett tűszelep nyitásával vagy zárásával lehetséges. |
Az égőbe juttatható gáz mennyisége (ezzel az égő [[Teljesítmény|teljesítménye]]) – bizonyos határok között – a fúvóka méretének a változtatásával, és a gázáram útjában elhelyezett tűszelep nyitásával vagy zárásával lehetséges. |
||
[[ |
[[Kép:!Robertbunsen.jpg|thumb|left|80px|Robert Wilhelm Bunsen]] |
||
[[ |
[[Kép:Faraday.jpg|thumb|left|80px|Michael Faraday]] |
||
[[Kép:Bunsen_burner_flame_types_.jpg|thumb|right|300px|Bunsen-égő lángtípusai]] |
[[Kép:Bunsen_burner_flame_types_.jpg|thumb|right|300px|Bunsen-égő lángtípusai]] |
A lap 2008. április 28., 04:21-kori változata
A Bunsen-égő a Teclu-égővel együtt a leggyakrabban használt laboratóriumi gázégő. Az éghető gáz (földgáz, propán-bután gáz) bevezetése a tengelyvonalban elhelyezett furaton keresztül történik, amelynek a végén néhány tized mm átmérőjű lyuk (fúvóka) található. Erre épül rá a jó hővezető fémből – általában rézből – készült keverőcső, amelynek alsó részén, a fúvóka magasságában szemközt két ovális nyílás található a szükséges levegő bevezetéséhez.
[[1]]
A levegő mennyiségének a szabályozása a két nyílás szabad keresztmetszetének a változtatásával lehetséges. E céljából a keverőcső alsó részére egy másik, rövidebb, szintén két nyílást tartalmazó csövecske illeszkedik, amely a keverőcsövön szabadon körbeforgatható, miáltal a beömlő szabad keresztmetszet változik.
Az égőbe juttatható gáz mennyisége (ezzel az égő teljesítménye) – bizonyos határok között – a fúvóka méretének a változtatásával, és a gázáram útjában elhelyezett tűszelep nyitásával vagy zárásával lehetséges.
[[2]]
Adott gázáram esetén a levegő mennyiségének a változtatásával a láng minősége változtatatható. A levegőbeömlő zárt állásánál a keverőcsőbe csak gáz jut, nincs előkeveredés, sárgás-vörös színű, ún. diffúzós láng alakul ki, amely redukáló – kormozó – láng (1). A levegőnyílás nyitásával a gáz-levegő elegy előkeveredése miatt az égés tökéletesebbé válik, a láng rövidül, színe világosodik (2). A kb. sztöchiometriai levegő/gáz arány esetén a láng alakja határozottá válik, világoskék színű lesz. Ilyen viszonyok között érhető el a maximális lánghőmérséklet (3). További levegő adagolás hatására a láng erélyesen oxidáló tulajdonságúvá válik (4), sőt a láng leszakadhat a keverőcső végéről, ha túlzottan megnő a gázban szegény keverék áramlási sebessége.
Az égő neve a német Robert Wilhelm Bunsen kémikus emlékét őrzi, bár az eredeti ötlet állítólag Michael Faradaytől származik.