„Recitativo” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 84.225.211.87 (vita) szerkesztéséről Petej szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
a Bot: Felhasznált irodalom és Felhasznált források szakaszcímek cseréje erre: Források (WP:BÜ#Források) |
||
7. sor: | 7. sor: | ||
*''recitativo accompagnato'' (azaz ''kíséretes''), amikor már zenekar kíséri. Énekszólama dallamosabb, kísérete kidolgozott, motivikusan szőtt zenei anyag, általában zenekarra. A 17. század óta alkalmazzák, a drámai kifejezés árnyaltabb eszközeként. |
*''recitativo accompagnato'' (azaz ''kíséretes''), amikor már zenekar kíséri. Énekszólama dallamosabb, kísérete kidolgozott, motivikusan szőtt zenei anyag, általában zenekarra. A 17. század óta alkalmazzák, a drámai kifejezés árnyaltabb eszközeként. |
||
== Források == |
|||
==Felhasznált irodalom== |
|||
*{{ZeneLex|23}} |
*{{ZeneLex|23}} |
||
*{{ZeneLex|3}} |
*{{ZeneLex|3}} |
A lap 2020. június 30., 21:27-kori változata
A recitativo (olasz nyelven jelentése énekbeszéd) zenei fogalom. Szólisztikus hangszerkíséretes énekbeszédet jelöl, amely a 17. században, az olasz operával összefüggésben alakult ki. Olyan kötetlen éneklési módot jelent, amelyet a kottában zenei hangok jeleznek, de időbeli beosztását – tempóját, ritmusát, hangsúlyait – kizárólag az adott szöveg határozza meg. Ennek megfelelően kötetlen ritmus, szillabikus szövegkezelés és gondos prozódia jellemzi. Elsődleges funkciója volt, hogy a zenei részek között meggyorsítsa a cselekmény folyamatát. Amint az opera fejlődése során kialakulnak az áriaformák, dramaturgiailag is szétvált a kettő. A recitativo vált a cselekmény hordozójává, míg az ária ennek érzelmi reflexiójává.
Típusai
Két alapvető típusa létezik:
- recitativo secco (azaz száraz), vagyis csupán csembaló, később csembaló és gordonka, a 19. századtól néha zongora és nagybőgő kíséretével. A 17-18. század opera- és oratóriumirodalmára jellemző.
- recitativo accompagnato (azaz kíséretes), amikor már zenekar kíséri. Énekszólama dallamosabb, kísérete kidolgozott, motivikusan szőtt zenei anyag, általában zenekarra. A 17. század óta alkalmazzák, a drámai kifejezés árnyaltabb eszközeként.
Források
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
- Balázs István: Zenei lexikon. Budapest: Corvina. 2005. ISBN 963-13-5453-9