Énekbeszéd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az énekbeszéd (recitáció) átmenet a beszéd, a szavalat és az ének között. Hangszeres kísérettel vagy anélkül adható elő. Alkalomtól függően több fajtáját különböztetik meg, úgymint: hirdető, felolvasó, könyörgő, szónokló stb. énekbeszéd.

Már az ősi kultúrák ünnepi, kultikus tevékenységeinek is része volt. A közösségi vagy egyéni, ünnepélyes vagy stilizált szövegmondás zeneibbé válásával fejlődött ki az énekbeszéd, amelyben azonban továbbra is a szöveg a meghatározó: a zenei formának és dallamnak követnie kell a szöveg tagolódását.[1] A liturgiában a szent szöveg, a kinyilatkoztatott szó hordozója.

Az 1600-as évektől az operákban is feltűnik; az olasz operában akkor kialakult formája a recitativo. Arnold Schönberg által kifejlesztett formája a Sprechgesang.

A népdalokban és a tánczenében is gyakran feltűnik, de különösen a sanzonnak jellemző eleme.

A stilizált afroamerikai ritmikus énekbeszéd az afrikai néger folklórból származik, európai behatással, és mára átszö­vi mind az afroamerikai népzenét, mind a népszerű műfajokat. Ma divatos, populáris zenei változata a rap.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Magyar zenetörténet. [2010. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 19.)
  • Afro-amerikai folklór. [2016. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 19.)
  • Források[szerkesztés]