„Tuba (hangszer)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
32. sor: | 32. sor: | ||
Ehhez hasonló jelzőhangszer a [[középkor]]ban is használatban maradt. Általában állat[[szarv]]ból készült, és katonák, vadászok, illetve őrök használták. Ebből következik, hogy általában csak egy hangot lehetett vele fújni. Ezekről a bő menzúrájú ''tubakürtökről'' az [[aachen]]i dóm szószékének egyik fafaragványa ([[6. század]]), illetve a [[canterbury]] zsoltárkönyv képei ([[8. század]]) adnak hiteles forrást. |
Ehhez hasonló jelzőhangszer a [[középkor]]ban is használatban maradt. Általában állat[[szarv]]ból készült, és katonák, vadászok, illetve őrök használták. Ebből következik, hogy általában csak egy hangot lehetett vele fújni. Ezekről a bő menzúrájú ''tubakürtökről'' az [[aachen]]i dóm szószékének egyik fafaragványa ([[6. század]]), illetve a [[canterbury]] zsoltárkönyv képei ([[8. század]]) adnak hiteles forrást. |
||
* |
|||
== Művek tubára == |
|||
* {{VanDerMeer}} |
|||
* {{DarvasHangszer}} |
|||
== További információk == |
== További információk == |
A lap 2020. január 19., 12:14-kori változata
Tuba | |
Más nyelveken | |
Besorolás | |
| |
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 423.232 |
Csőhossz |
|
Rokon hangszerek | eufónium, ophikleid, szerpent |
Hangminta | |
Hangszerjátékos | tubás |
Hangterjedelem | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tuba témájú médiaállományokat. |
A tuba a tölcséres fúvókájú, más néven rézfúvós hangszerek közül a legmélyebb hangú.
Története
Már a Római Birodalomban létezett egy tuba nevű hangszer, amely a görög szalpinx rokona volt. Ez bronzból készült, egy-másfél méter hosszú, egyenes, kúpos furattal rendelkező hangszer volt. Nagy súlya miatt a korabeli ábrázolások szerint a játékos egyik kezével a fúvókát szorította ajkaihoz, a feje fölé emelt másikkal egy lánc segítségével a tölcséres végét tartotta.
Ehhez hasonló jelzőhangszer a középkorban is használatban maradt. Általában állatszarvból készült, és katonák, vadászok, illetve őrök használták. Ebből következik, hogy általában csak egy hangot lehetett vele fújni. Ezekről a bő menzúrájú tubakürtökről az aacheni dóm szószékének egyik fafaragványa (6. század), illetve a canterbury zsoltárkönyv képei (8. század) adnak hiteles forrást.