Tenorkürt
| Tenorkürt | |
 | |
| Más nyelveken | |
| Besorolás | |
| |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 423.232 |
| Csőhossz | 270 cm |
| Rokon hangszerek | szárnykürt, baritonkürt, eufónium |
| Hangszerjátékos | tenorkürtös; tenorista |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tenorkürt témájú médiaállományokat. | |
A tenorkürt a tölcséres fúvókájú, más néven rézfúvós hangszerek közé tartozik. Hangfekvése megegyezik a tenorharsonáéval, a trombita és a tuba között van. A baritonkürthöz, illetve eufóniumhoz hasonlóan pedálhangja B, ami a szárnykürt alatt egy oktávval szól. Szinte kizárólag fúvósegyüttesekben kap szerepet.
Leírása[szerkesztés]
A tenorkürt egy változó keresztmetszetű, többszörösen meghajlított csőből áll, melynek egyik végén helyezkedik el a fúvóka, a másik vége tölcsérszerűen kiszélesedik. Anyaga sárgaréz, vagy más rézötvözet. Méretezése a szárnykürthöz hasonló, de annál hangolásának arányában nagyobb. A szárnykürthöz hasonlóan a jelzőkürtök családjába tartozik, szemben a baritonkürttel, eufóniummal, amely inkább a tubák közé sorolható. Készülhet a trombitához hasonlóan vízszintes, a tubákhoz hasonlóan függőleges, vagy ovális formában. Három nyomó- vagy forgószeleppel rendelkezik. Ezek más szelepes rézfúvós hangszerhez hasonlóan különböző hosszúságú csődarabokat iktatnak be a csőrezonátorba, ezzel áthangolva azt, hogy minden hang megszólaltatható legyen.
Megszólaltatása[szerkesztés]
A többi tölcséres fúvókájú hangszerhez hasonlóan a tenorkürt elsődleges hangforrása a játékos fúvókához szorított ajkainak rezgése, amely a cső különböző rezonanciáit képes megszólaltatni. Mivel a hangszer furata hossza nagy részében táguló, kónikus, a hangja kerekebb, lágyabb, mint a trombitáé vagy a harsonáé, de mély regisztereiben nem annyira telt, mint a nála is bővebb menzúrájú és hangsúlyozottabban kónikus baritonkürt, eufónium hangja. Szeleprendszere hasonlóan működik, mint a trombitáé vagy a baritonkürté: az első szelep egy egészhanggal, a második félhanggal, a harmadik kisterccel mélyíti a hangot, így válik lehetővé, hogy a hangszer teljes skálákat játszhasson.
Története[szerkesztés]
A szárnykürthöz hasonlóan katonai jelzőkürtökből alakult ki, a 19. század 30-as éveiben látták el az akkor újdonságnak számító szelepekkel.
