„Tódzsó Hideki” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Kategória hozzáadása |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
22. sor: | 22. sor: | ||
|}} |
|}} |
||
'''Tódzsó Hideki''' ([[japán nyelv|japánul]]: 東條 英機, nyugaton: ''Hideki Tōjō'', {{kiejtés|Ja-tojo_hideki.ogg}}) ([[1884]]. [[december 30.]] – [[1948]]. [[december 23.]]) a [[Japán Császári Hadsereg]] tábornoka, [[nacionalizmus|nacionalista]] politikus, [[Japán miniszterelnöke]] a második világháború éveiben. |
'''Tódzsó Hideki''' ([[japán nyelv|japánul]]: 東條 英機, nyugaton: ''Hideki Tōjō'', {{kiejtés|Ja-tojo_hideki.ogg}}) ([[1884]]. [[december 30.]] – [[1948]]. [[december 23.]]) a [[Japán Birodalmi Hadsereg|Japán Császári Hadsereg]] tábornoka, [[nacionalizmus|nacionalista]] politikus, [[Japán miniszterelnöke]] a második világháború éveiben. |
||
== Kormányzati pozíciókban == |
== Kormányzati pozíciókban == |
||
28. sor: | 28. sor: | ||
1940. július 22-én Tódzsó hadügyminiszter lett [[Konoe Fumimaro]] kormányában. Tisztségében a Japán, a [[Harmadik Birodalom|náci Németország]] és a fasiszta [[Olaszország]] közötti [[háromhatalmi egyezmény]] elkötelezett híve volt és tovább folytatta a háborút Kínában. |
1940. július 22-én Tódzsó hadügyminiszter lett [[Konoe Fumimaro]] kormányában. Tisztségében a Japán, a [[Harmadik Birodalom|náci Németország]] és a fasiszta [[Olaszország]] közötti [[háromhatalmi egyezmény]] elkötelezett híve volt és tovább folytatta a háborút Kínában. |
||
Egy évvel később Japán megszállta az Indokínai-félsziget egy részét, amire válaszul a nyugati hatalmak olajembargót rendeltek el. Konoe miniszterelnök folytatni kívánta a tárgyalásokat, azok azonban októberre kudarcba fulladtak. A többi, háborúpárti vezető jelentősen korlátozta Konoe döntési lehetőségeit, ezért az október 16-án lemondott. Két nappal később Hirohito császár Tódzsót választotta utódául. Tódzsó kijelentette, hogy Japán nem lehet tétlen, mivel előbb-utóbb elfogy az olaj és így a hadigépezet le fog állni.<ref>{{cite book |last=Totman |first=Conrad |title=Japán története |origyear=2005 |year=2006 |publisher=Osiris Kiadó |location=Budapest |isbn=963-389-840-4 |pages=592}}</ref> December 7-én a kormány jóváhagyásával a Japán flotta [[Pearl Harbor-i |
Egy évvel később Japán megszállta az Indokínai-félsziget egy részét, amire válaszul a nyugati hatalmak olajembargót rendeltek el. Konoe miniszterelnök folytatni kívánta a tárgyalásokat, azok azonban októberre kudarcba fulladtak. A többi, háborúpárti vezető jelentősen korlátozta Konoe döntési lehetőségeit, ezért az október 16-án lemondott. Két nappal később Hirohito császár Tódzsót választotta utódául. Tódzsó kijelentette, hogy Japán nem lehet tétlen, mivel előbb-utóbb elfogy az olaj és így a hadigépezet le fog állni.<ref>{{cite book |last=Totman |first=Conrad |title=Japán története |origyear=2005 |year=2006 |publisher=Osiris Kiadó |location=Budapest |isbn=963-389-840-4 |pages=592}}</ref> December 7-én a kormány jóváhagyásával a Japán flotta [[Pearl Harbor-i támadás|csapást mért a Pearl Harborban]] állomásozó amerikai csapatokra, így az Egyesült Államok belépett a háborúba. Tódzsó népszerűsége nagyban függött a japán sikerektől, a katonai vereségek sorának hatására Tódzsó kénytelen volt sorban lemondani címeiről. Végül 1944-ben [[Hirohito japán császár|Hirohito császár]] lemondatta. Hirohito [[Koiszo Kuniaki]]t nevezte ki utódjának. |
||
== A tokiói per == |
== A tokiói per == |
A lap 2019. december 25., 02:33-kori változata
Tódzsó Hideki 東條 英機 | |
Japán 40. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1941. október 18. – 1944. július 22. | |
Császár | Hirohito |
Előd | Konoe Fumimaro |
Utód | Koiszo Kuniaki |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Született | 1884. december 30. Tokió, Japán |
Elhunyt | 1948. december 23. (63 évesen) Tokió, Japán |
Sírhely |
|
Párt | pártnélküli |
Szülei | Tódzsó Csitosze Tōjō Hidenori |
Házastársa | Katsuko Tōjō |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Halál oka | akasztás |
Vallás | |
Díjak |
|
Tódzsó Hideki 東條 英機 aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tódzsó Hideki 東條 英機 témájú médiaállományokat. |
Tódzsó Hideki (japánul: 東條 英機, nyugaton: Hideki Tōjō, ⓘ) (1884. december 30. – 1948. december 23.) a Japán Császári Hadsereg tábornoka, nacionalista politikus, Japán miniszterelnöke a második világháború éveiben.
Kormányzati pozíciókban
1940. július 22-én Tódzsó hadügyminiszter lett Konoe Fumimaro kormányában. Tisztségében a Japán, a náci Németország és a fasiszta Olaszország közötti háromhatalmi egyezmény elkötelezett híve volt és tovább folytatta a háborút Kínában.
Egy évvel később Japán megszállta az Indokínai-félsziget egy részét, amire válaszul a nyugati hatalmak olajembargót rendeltek el. Konoe miniszterelnök folytatni kívánta a tárgyalásokat, azok azonban októberre kudarcba fulladtak. A többi, háborúpárti vezető jelentősen korlátozta Konoe döntési lehetőségeit, ezért az október 16-án lemondott. Két nappal később Hirohito császár Tódzsót választotta utódául. Tódzsó kijelentette, hogy Japán nem lehet tétlen, mivel előbb-utóbb elfogy az olaj és így a hadigépezet le fog állni.[1] December 7-én a kormány jóváhagyásával a Japán flotta csapást mért a Pearl Harborban állomásozó amerikai csapatokra, így az Egyesült Államok belépett a háborúba. Tódzsó népszerűsége nagyban függött a japán sikerektől, a katonai vereségek sorának hatására Tódzsó kénytelen volt sorban lemondani címeiről. Végül 1944-ben Hirohito császár lemondatta. Hirohito Koiszo Kuniakit nevezte ki utódjának.
A tokiói per
Japán feltétel nélküli megadása után Douglas MacArthur tábornok elfogatóparancsot adott ki több japán politikai és katonai vezető, köztük Tódzsó ellen is. 1945. szeptember 11-én, amikor az amerikai katonai rendészet körülzárta Tódzsó szetagajai házát, ő öngyilkossági kísérletet hajtott végre, pisztollyal mellbe lőtte magát. Azonban a lövedék nem találta el a szívét, gellert kapott és a gyomrát sértette fel. Orvosi segítséggel stabilizálták az állapotát, majd a sikertelen öngyilkossági kísérletet követően, letartóztatták és kórházba vitték. Felépülése után börtönbe szállították. A tokiói per során bűnösnek találták több vádpontban, 1948. november 12-én halálra ítélték, majd december 23-án felakasztották.
Jegyzetek
- ↑ Totman, Conrad. Japán története. Budapest: Osiris Kiadó, 592. o. [2005] (2006). ISBN 963-389-840-4
Források
- A második világháború teljes története, 3. kötet
- John Davison: A csendes-óceáni hadszíntér napról napra
Elődje: Konoe Fumimaro |
|
Utódja: Kuniaki Koiszó |