„Román Győző” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Munkássága: jav. |
a →Életútja: – |
||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
==Életútja== |
==Életútja== |
||
Középiskoláit a kolozsvári [[Brassai Sámuel Elméleti Líceum|Brassai Sámuel Líceumban]] végezte (1961), majd a [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem|Babeș-Bolyai Egyetemen]] szerzett közgazdasági diplomát (1968). Később elvégezte a [[bukarest]]i Ștefan Gheorghiu Akadémián az újságíró szakot (1981). |
Középiskoláit a kolozsvári [[Brassai Sámuel Elméleti Líceum|Brassai Sámuel Líceumban]] végezte (1961), majd a [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem|Babeș-Bolyai Egyetemen]] szerzett közgazdasági diplomát (1968). Később elvégezte a [[bukarest]]i Ștefan Gheorghiu Akadémián az újságíró szakot (1981). 1968–89 között a bukaresti ''Előre'' szerkesztője, 1984-től a közügyi, majd a mezőgazdasági rovat vezetője. 1989. december 22-én a diktatúra bukása utáni ''[[Romániai Magyar Szó]]'' egyik újraindítója; 1992-ig szerkesztőbizottságának tagja. 1993–1996 között a Bukarestben megjelenő ''[[Orient Express (hetilap)|Orient Express]]'' főszerkesztője. Közben átmenetileg szerkesztette 1992-ben a ''Változó Valóságot'', 1993-ban a rövid életű ''Üzleti Ötletek'' című közgazdasági lapot. 1996 nyarától főmunkatársa a nagyváradi ''[[Erdélyi Napló]]nak'' és a [[Székelyudvarhely]]en megjelenő ''[[Pulzus (folyóirat)|Pulzus]]'' című közgazdasági hetilapnak. 2008-tól kezdve nyugdíjasként a Székely hírmondó külmunkatársa. 1990–1992 között a [[Magyar Újságírók Romániai Egyesülete]] (MÚRE) alelnöke, 1992–1996 között pedig a MÚRE szociális bizottságának elnöke. 1997-ben nyugdíjba vonult. |
||
==Munkássága== |
==Munkássága== |
||
A lap 2019. december 8., 14:34-kori változata
| Román Győző | |
| Született | 1943. szeptember 10. (80 éves) Abafája |
| Elhunyt | 2022. július 24. (78 évesen)[1] |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Lázár Edit |
| Foglalkozása | újságíró, szerkesztő |
| Sírhelye | Házsongárdi temető[2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Román Győző (Abafája, 1943. szeptember 10. –) újságíró, szerkesztő, Lázár Edit férje.
Életútja
Középiskoláit a kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban végezte (1961), majd a Babeș-Bolyai Egyetemen szerzett közgazdasági diplomát (1968). Később elvégezte a bukaresti Ștefan Gheorghiu Akadémián az újságíró szakot (1981). 1968–89 között a bukaresti Előre szerkesztője, 1984-től a közügyi, majd a mezőgazdasági rovat vezetője. 1989. december 22-én a diktatúra bukása utáni Romániai Magyar Szó egyik újraindítója; 1992-ig szerkesztőbizottságának tagja. 1993–1996 között a Bukarestben megjelenő Orient Express főszerkesztője. Közben átmenetileg szerkesztette 1992-ben a Változó Valóságot, 1993-ban a rövid életű Üzleti Ötletek című közgazdasági lapot. 1996 nyarától főmunkatársa a nagyváradi Erdélyi Naplónak és a Székelyudvarhelyen megjelenő Pulzus című közgazdasági hetilapnak. 2008-tól kezdve nyugdíjasként a Székely hírmondó külmunkatársa. 1990–1992 között a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) alelnöke, 1992–1996 között pedig a MÚRE szociális bizottságának elnöke. 1997-ben nyugdíjba vonult.
Munkássága
Első írásaival (mesékkel) még egyetemi hallgató korában, a Napsugárban jelentkezett (1963), később saját lapjain kívül riportokat közölt a Falvak Dolgozó Népében és az Új Életben is: beszámolt az 1970-es árvízről Szatmárról, az 1977-es bukaresti földrengésről, a nyolcvanas évek árvizeiről az Al-Duna mentén, az 1989. december 21-ével kezdődő bukaresti eseményekről, amelyeknek résztvevője is volt. Tudósítást írt az 1990-es marosvásárhelyi pogrom után a súlyosan bántalmazott Sütő András betegágyától (Sütő András: Naplójegyzetek. 1990. RMSZ-zsebkönyvek), interjút készített Király Károllyal (újraközölve Király Károly: Nyílt kártyákkal. Budapest 1995). 1990 után az Orient Express című lapban rendszeresen tudósított a román parlamentben folyó munkáról, az ottani eseményekről.
Szerkesztője volt az Előre Kiskönyvtárának, valamint az 1990-ben indított RMSZ-zsebkönyveknek. E sorozatok, valamint a Kriterion Könyvkiadó számára több riportkötetet szerkesztett; ezekben saját írásai is megjelentek: Ide besüt a nap, 1975; Hazánk új arculata, 1986; Jövőépítők, 1987; Augusztusi képek, 1989; Szeretni a földet, 1989; Húsvéti ajándék, 1990 (Cseke Gáborral és Koncz Gézával).
2005-ben a Reinhart Erzsébettel és Lázár Edittel szerkesztett Magyar–román szótárt, 2015-ben pedig a Lázár Edittel szerkesztett Román–magyar szótárt jelentette meg.[3]
2018-ban megjelent verseskötete Pokoli főpróba címmel (CAROCOM könyvkiadó, Bukarest). 2019-ben újabb verseskötete jelent meg Az öregség ifjúsága címmel (CAROCOM könyvkiadó, Bukarest).
Főleg az Előrében megjelent írásai közül többet román, szerb és német nyelvre is lefordítottak.
Álnevei: Asztalos Viktor, Abafái István, Anonymus, Ergyé, Pretori György, Régeni István, Szilviczky János.
Jegyzetek
- ↑ Krajnik Nagy Karoly Facebook bejegyzése
- ↑ http://szabadsag.ro/-/gyaszhir_roman
- ↑ http://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?LANG=RUM&LOCA=&TYPE=B&action=find&button=Keres¤tpage=advancedsearchpage&index0=AUTH&index1=TITL&index2=SUBJ&pagesize=500&textlogic0=and&textlogic1=and&whichform=advancedsearchpage
Forrás
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
.svg){kind=small}