„Irsai István” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Külső hivatkozás |
Külső hivatkozás pontosítása |
||
| 27. sor: | 27. sor: | ||
|wikicommons = |
|wikicommons = |
||
}} |
}} |
||
'''Irsai István''' (Izraelben felvett nevén: פסח עיר-שי, magyaros átírásban: Peszach Ir-Sai) ([[Budapest]], [[1896]]. [[október 6.]] – [[Tel-Aviv]], [[1968]]. [[július 31.]]) grafikusművész, plakáttervező, belsőépítész. Pályafutását Magyarországon kezdte. Sokoldalú művész volt, de itthon elsősorban neves plakáttervezőként vált ismertté <ref name=autogenerated4> |
'''Irsai István''' (Izraelben felvett nevén: פסח עיר-שי, magyaros átírásban: Peszach Ir-Sai) ([[Budapest]], [[1896]]. [[október 6.]] – [[Tel-Aviv]], [[1968]]. [[július 31.]]) grafikusművész, plakáttervező, belsőépítész. Pályafutását Magyarországon kezdte. Sokoldalú művész volt, de itthon elsősorban neves plakáttervezőként vált ismertté <ref name=autogenerated4>{{cite web|url=https://www.google.hu/search?q=irsai+istv%C3%A1n&newwindow=1&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=MFaHU-aJEYWE4gT9-4DQDg&ved=0CEcQsAQ&biw=1366&bih=643|title=Irsai István által tervezett reklámplakátok és grafikák|accessdate=2019-6-9}}</ref>. 1944-ben a holokauszt elől [[Palesztina|Palesztinába]] menekült, itt és a később megalakult [[Izrael]] államban szintén sikeres és elismert grafikusművész lett. |
||
==Életpályája== |
==Életpályája== |
||
| 35. sor: | 35. sor: | ||
Nagy érdeklődést mutatott a [[cionizmus]] iránt és 1925-ben Palesztinába emigrált. A tel-avivi városházán építészként dolgozott és a városban legalább egy [[Bauhaus]] stílusú ház az ő nevéhez fűződik.<ref name=autogenerated3 /> 1927-ben Tel-Avivban az ott élő, magyar származású író, [[Avigdor Hameiri]] ''HaKumkum'' (Az üst) néven megalapította az első héber nyelvű szatirikus színházat és Irsait mint díszlet- és plakáttervezőt foglalkoztatta.<ref>{{cite web|url=http://baderech.hjm.org.il/Article.aspx/Hu/HameiriAvigdor|title=Avigdor Hameiri|accessdate=2014-5-28}}</ref> Később a ''Matateh Színháznál'' végezte ugyanezt a munkát.<ref name=autogenerated3 /> Megtervezte a héber betűk ma is használt, egyszerűsített formáját, elsősorban plakátok, újságcímek, feliratok készítéséhez.<ref>{{cite web|url=http://www.oszk.hu/hirek/irsai-istvan-modernista-designer|title=Budapesttől Tel-Avivig – Irsai István modernista designer|accessdate=2016-2-7}}</ref> (Ennek a betűkészletnek a megalkotását [[Haim Nachman Bialik]] író inspirálta, róla nevezte el a betűkészletet ''Haim''nak.<ref>{{cite book|author=Denz, Rebekka & al.|title=100jähriges Jubiläum Tel Avivs|url=https://books.google.co.il/books?id=3Qy7oxhi0ZEC&q=Ir-Shai&hl=hu&source=gbs_word_cloud_r&cad=4#v=snippet&q=Ir-Shai&f=false|publisher=Universitätsverlag Potsdam|pages=25-29}}</ref>)<ref name=autogenerated3 /> Tervezett plakátokat, emblémákat (erről 1929-ben cikket is írt a Múlt és Jövő című folyóiratba ''Egy romantikus divat Erec-Izraelben'' címmel<ref>{{cite web|url=http://baderech.hjm.org.il/Mechkarim/Hu/Irsai_1929_22-23.pdf|title=Egy romantikus divat Erec-Izraelben|accessdate=2014-5-28}}</ref>), rajzolt könyvborítókat stb. Mindemellett egy moziban a némafilmek aláfestő zenéjét adta elő hegedűn. Ebben az időszakban vette feleségül a szintén magyar származású Levkovits Aranyt és vette fel a héber Pészach Ir-Sai (angolosan: Pesach Ir-Shay) nevet.<ref name=autogenerated1 /> |
Nagy érdeklődést mutatott a [[cionizmus]] iránt és 1925-ben Palesztinába emigrált. A tel-avivi városházán építészként dolgozott és a városban legalább egy [[Bauhaus]] stílusú ház az ő nevéhez fűződik.<ref name=autogenerated3 /> 1927-ben Tel-Avivban az ott élő, magyar származású író, [[Avigdor Hameiri]] ''HaKumkum'' (Az üst) néven megalapította az első héber nyelvű szatirikus színházat és Irsait mint díszlet- és plakáttervezőt foglalkoztatta.<ref>{{cite web|url=http://baderech.hjm.org.il/Article.aspx/Hu/HameiriAvigdor|title=Avigdor Hameiri|accessdate=2014-5-28}}</ref> Később a ''Matateh Színháznál'' végezte ugyanezt a munkát.<ref name=autogenerated3 /> Megtervezte a héber betűk ma is használt, egyszerűsített formáját, elsősorban plakátok, újságcímek, feliratok készítéséhez.<ref>{{cite web|url=http://www.oszk.hu/hirek/irsai-istvan-modernista-designer|title=Budapesttől Tel-Avivig – Irsai István modernista designer|accessdate=2016-2-7}}</ref> (Ennek a betűkészletnek a megalkotását [[Haim Nachman Bialik]] író inspirálta, róla nevezte el a betűkészletet ''Haim''nak.<ref>{{cite book|author=Denz, Rebekka & al.|title=100jähriges Jubiläum Tel Avivs|url=https://books.google.co.il/books?id=3Qy7oxhi0ZEC&q=Ir-Shai&hl=hu&source=gbs_word_cloud_r&cad=4#v=snippet&q=Ir-Shai&f=false|publisher=Universitätsverlag Potsdam|pages=25-29}}</ref>)<ref name=autogenerated3 /> Tervezett plakátokat, emblémákat (erről 1929-ben cikket is írt a Múlt és Jövő című folyóiratba ''Egy romantikus divat Erec-Izraelben'' címmel<ref>{{cite web|url=http://baderech.hjm.org.il/Mechkarim/Hu/Irsai_1929_22-23.pdf|title=Egy romantikus divat Erec-Izraelben|accessdate=2014-5-28}}</ref>), rajzolt könyvborítókat stb. Mindemellett egy moziban a némafilmek aláfestő zenéjét adta elő hegedűn. Ebben az időszakban vette feleségül a szintén magyar származású Levkovits Aranyt és vette fel a héber Pészach Ir-Sai (angolosan: Pesach Ir-Shay) nevet.<ref name=autogenerated1 /> |
||
A házaspár 1929-ben tért vissza Budapestre és az ezt követő másfél évtizedben Irsai tekintélyes elismertséget és hírnevet szerzett magának itthon és külföldön plakátterveivel, reklámgrafikáival, az ezeknél alkalmazott újszerű, "Jumbo" technikájával.<ref>{{cite web|url=http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/2612/|author=Kálmán Tünde|title=LeHaim|accessdate=2016-3-13}}</ref> Megrendelői nagy gyárak (Emergé gumiabroncs, Flora szappagyár, Gázgyár, Lampart Zománcipari Művek, Kokron (Nor-Coc), Tungsram, Weiss Manfréd), cigarettamárkák (Modiano, Diadal), színházak (pl. Vígszinház) stb. voltak.<ref name=autogenerated1 /><ref>{{cite web|url=http://www.magyarmuzeumok.hu/kiallitas/1802_irsai_a_modernista_designer|title=Irsai a modernista designer|accessdate=2014-5-28}}</ref> 1939-től a palesztinai kivándorlás támogatására is készített plakátokat az OMZSA (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) megrendelésére. |
A házaspár 1929-ben tért vissza Budapestre és az ezt követő másfél évtizedben Irsai tekintélyes elismertséget és hírnevet szerzett magának itthon és külföldön plakátterveivel, reklámgrafikáival, az ezeknél alkalmazott újszerű, "Jumbo" technikájával.<ref>{{cite web|url=http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/2612/|author=Kálmán Tünde|title=LeHaim|accessdate=2016-3-13}}</ref> Megrendelői nagy gyárak (Emergé gumiabroncs, Flora szappagyár, Gázgyár, Lampart Zománcipari Művek, Kokron (Nor-Coc), Tungsram, Weiss Manfréd), cigarettamárkák (Modiano, Diadal), színházak (pl. Vígszinház) stb. voltak.<ref name=autogenerated1 /><ref>{{cite web|url=http://www.magyarmuzeumok.hu/kiallitas/1802_irsai_a_modernista_designer|title=Irsai a modernista designer|accessdate=2014-5-28}}</ref><ref name=autogenerated4 /> 1939-től a palesztinai kivándorlás támogatására is készített plakátokat az OMZSA (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) megrendelésére. |
||
1944-ben életében nagy fordulat állt be. Rokonságának jelentős része a [[Zsidó holokauszt Magyarországon|holokauszt]] áldozatává lett, ő, felesége és gyermekei azonban az 1944. június 30-án indult ún. [[Kasztner Rezső|Kasztner-vonattal]] ki tudtak menekülni az országból. Először [[Bergen-belseni koncentrációs tábor|Bergen-Belsen]]be, az ottani koncentrációs táborba vitték őket, ahol egy elkülönített részen hónapokig várakozniok kellett – ez alatt készítette híressé vált bergen-belseni képeslap sorozatát, amely ironikus rajzain mindig szögesdrót kerítésen át ábrázolja a tábort épületeit, a háromemeletes priccseket, az egyre csökkenő kenyéradagot, az ehetetlen ételeket.<ref name=autogenerated4 /> Végül december 4-én jutottak át [[Svájc]]ba, majd onnan tovább Palesztinába, ahova 1945 nyarán érkeztek meg.<ref name=autogenerated1 /><ref name=autogenerated3 /> |
1944-ben életében nagy fordulat állt be. Rokonságának jelentős része a [[Zsidó holokauszt Magyarországon|holokauszt]] áldozatává lett, ő, felesége és gyermekei azonban az 1944. június 30-án indult ún. [[Kasztner Rezső|Kasztner-vonattal]] ki tudtak menekülni az országból. Először [[Bergen-belseni koncentrációs tábor|Bergen-Belsen]]be, az ottani koncentrációs táborba vitték őket, ahol egy elkülönített részen hónapokig várakozniok kellett – ez alatt készítette híressé vált bergen-belseni képeslap sorozatát, amely ironikus rajzain mindig szögesdrót kerítésen át ábrázolja a tábort épületeit, a háromemeletes priccseket, az egyre csökkenő kenyéradagot, az ehetetlen ételeket.<ref name=autogenerated4 /> Végül december 4-én jutottak át [[Svájc]]ba, majd onnan tovább Palesztinába, ahova 1945 nyarán érkeztek meg.<ref name=autogenerated1 /><ref name=autogenerated3 /> |
||
A lap 2019. június 9., 09:15-kori változata
| Irsai István | |
 | |
| Irsai István 1952-ben | |
| Született | 1896. október 6. Budapest |
| Meghalt | 1968. július 31. (71 évesen) Tel-Aviv |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Irsai István témájú médiaállományokat. | |
Irsai István (Izraelben felvett nevén: פסח עיר-שי, magyaros átírásban: Peszach Ir-Sai) (Budapest, 1896. október 6. – Tel-Aviv, 1968. július 31.) grafikusművész, plakáttervező, belsőépítész. Pályafutását Magyarországon kezdte. Sokoldalú művész volt, de itthon elsősorban neves plakáttervezőként vált ismertté [1]. 1944-ben a holokauszt elől Palesztinába menekült, itt és a később megalakult Izrael államban szintén sikeres és elismert grafikusművész lett.
Életpályája
Budapesten született 1896-ban. Édesapja, Irsai Adolf a Foncière biztosítótársaság magyarországi igazgatója volt. 1914-ben érettségizett. Hegedűművész akart lenni és beiratkozott a Zeneakadémia hegedű tanszakára. Az első világháborúban Isonzónál harcolt, több kitüntetést is kapott, és a kulcscsontján itt szerzett sebesülése miatt le kellett mondania arról, hogy valaha is hegedű szólista legyen. Ezért 1916-tól a Műegyetem építészmérnöki karán folytatta tanulmányait, ahonnan azonban 1919-ben kizárták. Ismét a Zeneakadémiához tért vissza, amit zenetanári oklevéllel fejezett be. A hegedülést azonban nem adta fel, egy ideig az akkor alakult Léner-vonósnégyesben játszott. Pályájának egy újabb állomását jelentette, hogy állást vállalt egy perzsa építőipari cégnél Iránban. Az 1920-a években a budapesti Globus Nyomdában dolgozott.[2][3]
Nagy érdeklődést mutatott a cionizmus iránt és 1925-ben Palesztinába emigrált. A tel-avivi városházán építészként dolgozott és a városban legalább egy Bauhaus stílusú ház az ő nevéhez fűződik.[3] 1927-ben Tel-Avivban az ott élő, magyar származású író, Avigdor Hameiri HaKumkum (Az üst) néven megalapította az első héber nyelvű szatirikus színházat és Irsait mint díszlet- és plakáttervezőt foglalkoztatta.[4] Később a Matateh Színháznál végezte ugyanezt a munkát.[3] Megtervezte a héber betűk ma is használt, egyszerűsített formáját, elsősorban plakátok, újságcímek, feliratok készítéséhez.[5] (Ennek a betűkészletnek a megalkotását Haim Nachman Bialik író inspirálta, róla nevezte el a betűkészletet Haimnak.[6])[3] Tervezett plakátokat, emblémákat (erről 1929-ben cikket is írt a Múlt és Jövő című folyóiratba Egy romantikus divat Erec-Izraelben címmel[7]), rajzolt könyvborítókat stb. Mindemellett egy moziban a némafilmek aláfestő zenéjét adta elő hegedűn. Ebben az időszakban vette feleségül a szintén magyar származású Levkovits Aranyt és vette fel a héber Pészach Ir-Sai (angolosan: Pesach Ir-Shay) nevet.[2]
A házaspár 1929-ben tért vissza Budapestre és az ezt követő másfél évtizedben Irsai tekintélyes elismertséget és hírnevet szerzett magának itthon és külföldön plakátterveivel, reklámgrafikáival, az ezeknél alkalmazott újszerű, "Jumbo" technikájával.[8] Megrendelői nagy gyárak (Emergé gumiabroncs, Flora szappagyár, Gázgyár, Lampart Zománcipari Művek, Kokron (Nor-Coc), Tungsram, Weiss Manfréd), cigarettamárkák (Modiano, Diadal), színházak (pl. Vígszinház) stb. voltak.[2][9][1] 1939-től a palesztinai kivándorlás támogatására is készített plakátokat az OMZSA (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) megrendelésére.
1944-ben életében nagy fordulat állt be. Rokonságának jelentős része a holokauszt áldozatává lett, ő, felesége és gyermekei azonban az 1944. június 30-án indult ún. Kasztner-vonattal ki tudtak menekülni az országból. Először Bergen-Belsenbe, az ottani koncentrációs táborba vitték őket, ahol egy elkülönített részen hónapokig várakozniok kellett – ez alatt készítette híressé vált bergen-belseni képeslap sorozatát, amely ironikus rajzain mindig szögesdrót kerítésen át ábrázolja a tábort épületeit, a háromemeletes priccseket, az egyre csökkenő kenyéradagot, az ehetetlen ételeket.[1] Végül december 4-én jutottak át Svájcba, majd onnan tovább Palesztinába, ahova 1945 nyarán érkeztek meg.[2][3]
Izraelben "otthon" érezte magát, hiszen az 1920-as években már élt ott. Ez nagyban megkönnyítette a beilleszkedésüket. Kereskedelmi reklámokat, plakátokat, bélyeget tervezett, de emellett foglalkozott belsőépítészettel, üzletportálok tervezésével, sőt bútortervezéssel is.[2] Az UNESCO-nak készített bélyegterveiért többször ki is tüntették.[10] Izrael állam megalakulását (1948) követően plakátjain az új állam aktuális kérdései is megjelentek: kibucok építését, iskolák alapítását propagálták, pártok népszerűsítését szolgálták.
Részben még Bergen-Belsenben, részben már svájci tartózkodása idején emlékműveket tervezett a cionizmus megalapítóinak emlékére, amelyeket egy pantheonban képzelt el felállítani, ez azonban nem valósult meg.[3]
Művészete
A konstruktivizmus és a bauhaus stílus az 1920-as évek közepétől gyakorolt nagy hatást a tervezőgrafikára. Plakátok esetében ez az üzenet hatékony közvetítését jelentette. Egyszerű formákat, modern, minden ciráda nélküli blokkbetűkből álló feliratokat alkalmaztak, ügyelve a jó olvashatóságra és a szöveg rövidségére. Irsai plakátjain egyszerű, de kifejező és sokszor mulatságos vonalrajzok, vagy tárgyak pontos, fényképszerű megjelenítései egyaránt előfordulnak. Mestere az axonometriának. A feliratok pontosan szerkesztett blokkbetűkkel vagy szépen rajzolt folyóírással ("zsinórírással") készültek, sokszor rímelő szlogenek vagy szójátékok.[11][12]
Irsai modernista szemlélete a háború utáni izraeli letelepedését követően is megmaradt. Színei azonban - talán a sok napsütés hatására - erőteljesebbek, ragyogóbbak lettek. Politikai tartalmú plakátjain egyszerű szimbólumokat, jól látható, tömör szövegeket használt. Ugyanakkor egyéb plakátjain könnyed humorú, kedves figurákat is rajzolt.
Öregkorában festményeket, fémszobrokat készített.[3]
Források
- ↑ a b c Irsai István által tervezett reklámplakátok és grafikák. (Hozzáférés: 2019. június 9.)
- ↑ a b c d e Bőhm Ágnes: Hegedűművész ecsettel, ceruzával. (Hozzáférés: 2016. február 7.)
- ↑ a b c d e f g Ladislaus Löb, Thomas Rahe, Miryam Sommerfeld-Irsai. Postcards from Bergen-Belsen. Lower Saxony Memorials Foundation (2014). ISBN 9-783981-360431
- ↑ Avigdor Hameiri. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
- ↑ Budapesttől Tel-Avivig – Irsai István modernista designer. (Hozzáférés: 2016. február 7.)
- ↑ Denz, Rebekka & al.. 100jähriges Jubiläum Tel Avivs. Universitätsverlag Potsdam, 25-29. o.
- ↑ Egy romantikus divat Erec-Izraelben. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
- ↑ Kálmán Tünde: LeHaim. (Hozzáférés: 2016. március 13.)
- ↑ Irsai a modernista designer. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
- ↑ Főszerk.: Zádor Anna és Genthon István. Művészeti lexikon, 2. köt. 462. old. Irsai István szócikk. Akadémiai Kiadó, Budapest (1966)
- ↑ Irsai István, a modern magyar plakát és a héber betű mestere. (Hozzáférés: 2015. március 1.)>
- ↑ Irsai és Ir-Shay. (Hozzáférés: 2016. március 13.)
