„Kósa Barna” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 23. sor: | 23. sor: | ||
Középiskoláit a [[nagyenyed]]i [[Bethlen Gábor Kollégium]]ban végezte (1937), a [[kolozsvár]]i Mezőgazdasági Főiskolán szerzett agrármérnöki diplomát (1941), [[Kassa|Kassán]] egyéves tanárképző tanfolyamot hallgatott. 1942-ben részt vett a [[marosvásárhely]]i Középfokú Gazdasági Tanintézet felállításában. Harcolt a [[második világháború]]ban és [[hadifogság]]ból hazatérte után az iskola magyar tagozatát szervezte újjá. |
Középiskoláit a [[nagyenyed]]i [[Bethlen Gábor Kollégium]]ban végezte (1937), a [[kolozsvár]]i Mezőgazdasági Főiskolán szerzett agrármérnöki diplomát (1941), [[Kassa|Kassán]] egyéves tanárképző tanfolyamot hallgatott. 1942-ben részt vett a [[marosvásárhely]]i Középfokú Gazdasági Tanintézet felállításában. Harcolt a [[második világháború]]ban és [[hadifogság]]ból hazatérte után az iskola magyar tagozatát szervezte újjá. |
||
A [[növény]]termesztés és -nemesítés szakelőadója, a tangazdaság vezetője, növényfajta-bemutató [[kert]]je egyedüli volt az országban. [[Mikrobiológia]]i kísérletekkel és növényvédelmi kérdésekkel foglalkozott, 1956-tól tagja volt a ''Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadó'' magyar szerkesztőbizottságának. Pedagógiai pályájának megszakítása után üzemvezető mérnökként működött [[Marosvécs|Marosvécsen]] (1962-67), majd az Agrosem Vetőmagtermeltető Vállalat, a Marosvásárhelyi Vetőmagvizsgáló Állomás, a [[Brassó]]i Burgonya- és Cukorrépa Kutató Intézet tudományos munkatársa s üzemvezető mérnök [[Meggyesfalva|Meggyesfalván]] (1975-78) nyugalomba vonulásáig. |
A [[növény]]termesztés és -nemesítés szakelőadója, a tangazdaság vezetője, növényfajta-bemutató [[kert]]je egyedüli volt az országban. [[Mikrobiológia]]i kísérletekkel és növényvédelmi kérdésekkel foglalkozott, 1956-tól tagja volt a ''Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadó'' magyar szerkesztőbizottságának. Pedagógiai pályájának megszakítása után [[üzemvezető]] mérnökként működött [[Marosvécs|Marosvécsen]] (1962-67), majd az Agrosem Vetőmagtermeltető Vállalat, a Marosvásárhelyi Vetőmagvizsgáló Állomás, a [[Brassó]]i Burgonya- és Cukorrépa Kutató Intézet tudományos munkatársa s üzemvezető mérnök [[Meggyesfalva|Meggyesfalván]] (1975-78) nyugalomba vonulásáig. |
||
Első cikkei a [[Szabad Szó (folyóirat, 1889–1952)|Szabad Szó]] szakmellékletében, a Földműves Szabad Szóban jelentek meg (1947-48), szaktanácsadással segítette a [[Magyar Népi Szövetség]] (MNSZ) [[székelyföld]]i napilapját, a [[Népújság]]ot s az [[Előre (napilap, 1953–1989)|Előre]] első évfolyamát. |
Első cikkei a [[Szabad Szó (folyóirat, 1889–1952)|Szabad Szó]] szakmellékletében, a Földműves Szabad Szóban jelentek meg (1947-48), szaktanácsadással segítette a [[Magyar Népi Szövetség]] (MNSZ) [[székelyföld]]i napilapját, a [[Népújság]]ot s az [[Előre (napilap, 1953–1989)|Előre]] első évfolyamát. |
||
A lap 2017. december 12., 12:01-kori változata
| Kósa Barna | |
| Született | 1918. november 23. (105 éves) Hosszúmező |
| Elhunyt | 2006. október 5. (87 évesen)[1] |
| Állampolgársága | román |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | agrármérnök, mezőgazdasági szakíró |
| Sírhelye | Marosvásárhelyi református temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kósa Barna (Hosszúmező, 1918. november 23.) romániai magyar agrármérnök, mezőgazdasági szakíró.
Életútja
Középiskoláit a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végezte (1937), a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán szerzett agrármérnöki diplomát (1941), Kassán egyéves tanárképző tanfolyamot hallgatott. 1942-ben részt vett a marosvásárhelyi Középfokú Gazdasági Tanintézet felállításában. Harcolt a második világháborúban és hadifogságból hazatérte után az iskola magyar tagozatát szervezte újjá.
A növénytermesztés és -nemesítés szakelőadója, a tangazdaság vezetője, növényfajta-bemutató kertje egyedüli volt az országban. Mikrobiológiai kísérletekkel és növényvédelmi kérdésekkel foglalkozott, 1956-tól tagja volt a Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadó magyar szerkesztőbizottságának. Pedagógiai pályájának megszakítása után üzemvezető mérnökként működött Marosvécsen (1962-67), majd az Agrosem Vetőmagtermeltető Vállalat, a Marosvásárhelyi Vetőmagvizsgáló Állomás, a Brassói Burgonya- és Cukorrépa Kutató Intézet tudományos munkatársa s üzemvezető mérnök Meggyesfalván (1975-78) nyugalomba vonulásáig.
Első cikkei a Szabad Szó szakmellékletében, a Földműves Szabad Szóban jelentek meg (1947-48), szaktanácsadással segítette a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) székelyföldi napilapját, a Népújságot s az Előre első évfolyamát.
Kötetei
- A zab termesztése (1952);
- Az okszerű vetésforgó (1956);
- A cukorrépa termesztése és magtermesztése (Antal Dániel, Koós György, Mózes Pál, Nagy Zoltán társszerzőkkel, 1957, 1959);
- Szénakészítés (1960);
- Takarmánynövények termesztése (Tamás Lajossal, 1981).
Irodalom
- Pap István: Egy szakkönyv margójára. Korunk 1982/7.
Jegyzetek és források
- ↑ Népújság – Gyászhír, 2006. október 7.
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
.svg){kind=small}