„Henszlmann Imre” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Dencey (vitalap | szerkesztései)
53 648 szerkesztés
Dencey (vitalap | szerkesztései)
53 648 szerkesztés
9. sor: 9. sor:
==Életpályája==
==Életpályája==
Pesten, Bécsben és Padovában orvosi tanulmányokat folytatott, majd művészettörténeti és archeológiai szakra jelentkezett.<ref name="plex"/> Bécsben a pénzverde igazgatója, a magyar származású [[Böhm József Dániel]] vezette be erre a tudományszakra. [[1848]]-ban Bécsben [[Esterházy Pál Antal]] sajtóreferense lett.<ref name="plex"/> [[1849]]-ben a forradalomban való részvétele miatt fogságba zárták, majd [[London]]ba és [[Párizs]]ba távozott. [[Párizs]]ban [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] támogatásával jelent meg ''Théorie des proportions appliqués dans l’architecture'' című műve [[1860]]-ban. [[Magyarország]]ra visszatérve ő vezette a meginduló [[székesfehérvár]]i és [[kalocsa]]i ásatásokat.
Pesten, Bécsben és Padovában orvosi tanulmányokat folytatott, majd művészettörténeti és archeológiai szakra jelentkezett.<ref name="plex"/> Bécsben a pénzverde igazgatója, a magyar származású [[Böhm József Dániel]] vezette be erre a tudományszakra. [[1848]]-ban Bécsben [[Esterházy Pál Antal]] sajtóreferense lett.<ref name="plex"/> [[1849]]-ben a forradalomban való részvétele miatt fogságba zárták, majd [[London]]ba és [[Párizs]]ba távozott. [[Párizs]]ban [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] támogatásával jelent meg ''Théorie des proportions appliqués dans l’architecture'' című műve [[1860]]-ban. [[Magyarország]]ra visszatérve ő vezette a meginduló [[székesfehérvár]]i és [[kalocsa]]i ásatásokat.
1862-ben Henszlmann Imre a székesfehérvári püspöki palota kertjében dolgozhatott ásatásokon. 1874-ben a székesfehérvári püspöki szék megüresedett, és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának javaslatára elrendelte az ásatás folytatását, mely 1874. augusztus 18-tól Henszlmann vezetésével hét héten keresztül folyt tovább.<ref>[http://mek.oszk.hu/04000/04092/html/ Hankó Ildikó: Királyaink tömegsírban], mek.oszk.hu</ref>
1862-ben Henszlmann Imre a székesfehérvári püspöki palota kertjében dolgozhatott ásatásokon. 1874-ben a székesfehérvári püspöki szék megüresedett, és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának javaslatára elrendelte az ásatás folytatását, mely 1874. augusztus 18-tól Henszlmann vezetésével hét héten keresztül folyt tovább. A sírokban talált földi maradványokat az 1874-ben és 1882-ben előkerültekkel együtt összekeverve hat ládában tárolták, melyek közül egynek nyoma veszett. Később az 1938. augusztus 13-án fellelt „embertani anyagot” (egybedobált, azonosítatlan uralkodói, főúri, főpapi csontokat) gyufagyári faládákban a vár hajdani vizesárkában kialakított beton tömegsírba zárták. <ref>[http://mek.oszk.hu/04000/04092/html/ Hankó Ildikó: Királyaink tömegsírban], mek.oszk.hu</ref>


[[1867]]-től a [[Műemlékek Országos Bizottsága|Műemlékek Országos Bizottságának]] első előadója volt.<ref name="plex"/> [[1873]]-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Sok tanulmányt és cikket írt, szerkesztette az ''[[Archeológiai Értesítő]]'' és az ''[[Archeológiai Közlemények]]'' című periodikákat.
[[1867]]-től a [[Műemlékek Országos Bizottsága|Műemlékek Országos Bizottságának]] első előadója volt.<ref name="plex"/> [[1873]]-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Sok tanulmányt és cikket írt, szerkesztette az ''[[Archeológiai Értesítő]]'' és az ''[[Archeológiai Közlemények]]'' című periodikákat.

A lap 2017. augusztus 20., 14:24-kori változata

Henszlmann Imre
Henszlmann Imre, Marastoni József litográfiája, 1861
Henszlmann Imre, Marastoni József litográfiája, 1861
Született1813. október 13.[1][2]
Kassa
Elhunyt1888. december 5. (75 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • művelődéstörténész
  • régész
  • egyetemi oktató
  • építész
  • politikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1869. április 22. – 1872. április 15.)
IskoláiPadovai Egyetem (–1837, orvostudomány)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (34/2-1-47)
A Wikimédia Commons tartalmaz Henszlmann Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Henszlmann Imre (Kassa, 1813. október 13. – Budapest, 1888. december 5.[3]) művészettörténész, építész, régész, kritikus, író, orvos, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Életpályája

Pesten, Bécsben és Padovában orvosi tanulmányokat folytatott, majd művészettörténeti és archeológiai szakra jelentkezett.[3] Bécsben a pénzverde igazgatója, a magyar származású Böhm József Dániel vezette be erre a tudományszakra. 1848-ban Bécsben Esterházy Pál Antal sajtóreferense lett.[3] 1849-ben a forradalomban való részvétele miatt fogságba zárták, majd Londonba és Párizsba távozott. Párizsban III. Napóleon támogatásával jelent meg Théorie des proportions appliqués dans l’architecture című műve 1860-ban. Magyarországra visszatérve ő vezette a meginduló székesfehérvári és kalocsai ásatásokat. 1862-ben Henszlmann Imre a székesfehérvári püspöki palota kertjében dolgozhatott ásatásokon. 1874-ben a székesfehérvári püspöki szék megüresedett, és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának javaslatára elrendelte az ásatás folytatását, mely 1874. augusztus 18-tól Henszlmann vezetésével hét héten keresztül folyt tovább. A sírokban talált földi maradványokat az 1874-ben és 1882-ben előkerültekkel együtt összekeverve hat ládában tárolták, melyek közül egynek nyoma veszett. Később az 1938. augusztus 13-án fellelt „embertani anyagot” (egybedobált, azonosítatlan uralkodói, főúri, főpapi csontokat) gyufagyári faládákban a vár hajdani vizesárkában kialakított beton tömegsírba zárták. [4]

1867-től a Műemlékek Országos Bizottságának első előadója volt.[3] 1873-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Sok tanulmányt és cikket írt, szerkesztette az Archeológiai Értesítő és az Archeológiai Közlemények című periodikákat.

Henszlmann Imre sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-47.

Emlékezete

Budapesten, az V. kerületben utca viseli nevét.[5]

Fontosabb művei

  • Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések közt (Pest, 1841)
  • Kassa városának ó-német stylű templomairól (Pest, 1846) időrendben ez az első magyar művészettörténeti monográfia
  • A kisbényi románízlésű egyház (Pest, 1862)
  • A székesfehérvári ásatások eredménye (Pest, 1864)
  • Műrégészeti kalauz I-II. kötet (Pest, 1866)
  • Pécsnek középkori régiségei I-II. kötet (Pest, 1869-72)
  • Die Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa (Lipcse, 1873)
  • Magyarország ó-keresztyén, román, átmeneti stylű műemlékeinek rövid ismertetése (Bp, 1876)
  • Lőcsének régiségei (Bp, 1878)
  • Bártfa középkori műemlékei (Bp, 1879)
  • Magyarország csúcsíves emlékei (Bp, 1880)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Henszlmann, Emerich (BLKÖ)
  3. ↑ a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 298. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  4. ↑ Hankó Ildikó: Királyaink tömegsírban, mek.oszk.hu
  5. ↑ Henszlmann Imre utca - Google Maps (Hozzáférés: 2015. augusztus 19.)

Források

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Korach R.: Henszlmann Imre művészeti elmélete, Bp, 1902.

Lásd még

További információk

  • Ferenczy Jakab-Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Pest, Szent István Társulat, 1856.
  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Bp., Győző A., 1927.
  • F. Kiss Erzsébet: Az 1848-49-es magyar minisztériumok. Bp., Akadémiai Kiadó, 1987.
  • Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor
  • ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Első füzet, vagyis országgyülési emlény az 1843-44-iki országgyülés emlékezetére. Harmadik kiadat. Pest, 1861. Id. Poldini Ede és Noséda ny.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
  • Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. [Bp.], Dante-Pantheon, 1936.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Világlexikon. A tudás egyeteme. Bp., Enciklopédia, 1925. 982 o.; 2. átdolg., bőv. kiad. 1927.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Henszlmann_Imre&oldid=19031904”