„Michel de Montaigne” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a kékít |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
31. sor: | 31. sor: | ||
[[Fájl:Montaigne-Dumonstier.jpg|thumb|260px|Michel de Montaigne portréja<br>(Thomas de Leu festményén)]] |
[[Fájl:Montaigne-Dumonstier.jpg|thumb|260px|Michel de Montaigne portréja<br>(Thomas de Leu festményén)]] |
||
[[Fájl:ArmoiriesMichelDeMontaigne.svg|jobbra|bélyegkép|Michel Eyquem de Montaigne címere]] |
[[Fájl:ArmoiriesMichelDeMontaigne.svg|jobbra|bélyegkép|Michel Eyquem de Montaigne címere]] |
||
'''Michel Eyquem de Montaigne ''' ([[Château de Montaigne]], [[Dordogne (megye)]], [[1533]]. [[február 28.]] – [[Château de Montaigne]], [[1592]]. [[szeptember 13.]]) ejtsd:[miʃɛl ekɛm də mɔ̃tɛɲ] francia esszéíró, filozófus. Az újkor kezdetén, a francia vallásháborúk idején a klasszikus humanista görög-latin gondolkodók hatására kezdte írni ''Essais'' címmel jegyzeteit, melyeket három kötetre bővítve jelentetett meg (1580-88). Az ''[[esszé]]'' műfajának megteremtője a világirodalomban. |
'''Michel Eyquem de Montaigne ''' ([[Château de Montaigne]], [[Dordogne (megye)]], [[1533]]. [[február 28.]] – [[Château de Montaigne]], [[1592]]. [[szeptember 13.]]) ejtsd: [miʃɛl ekɛm də mɔ̃tɛɲ] francia esszéíró, filozófus. Az újkor kezdetén, a francia vallásháborúk idején a klasszikus humanista görög-latin gondolkodók hatására kezdte írni ''Essais'' címmel jegyzeteit, melyeket három kötetre bővítve jelentetett meg (1580-88). Az ''[[esszé]]'' műfajának megteremtője a világirodalomban. |
||
== Élete == |
== Élete == |
A lap 2017. június 19., 21:17-kori változata
Michel de Montaigne | |
Michel de Montaigne | |
Élete | |
Született | 1533. február 28. Château de Montaigne |
Elhunyt | 1592. szeptember 13. (59 évesen) Château de Montaigne |
Nemzetiség | francia |
Szülei | Pierre Eyquem de Montaigne |
Házastársa | Françoise de La Chassaigne (1565. október 3. – ) |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | esszé |
Alkotói évei | reneszánsz |
Fontosabb művei | Esszék (Essais) |
Michel de Montaigne aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Michel de Montaigne témájú médiaállományokat. |
Michel Eyquem de Montaigne (Château de Montaigne, Dordogne (megye), 1533. február 28. – Château de Montaigne, 1592. szeptember 13.) ejtsd: [miʃɛl ekɛm də mɔ̃tɛɲ] francia esszéíró, filozófus. Az újkor kezdetén, a francia vallásháborúk idején a klasszikus humanista görög-latin gondolkodók hatására kezdte írni Essais címmel jegyzeteit, melyeket három kötetre bővítve jelentetett meg (1580-88). Az esszé műfajának megteremtője a világirodalomban.
Élete
Nemességet szerzett gazdag kereskedőcsalád gyermekeként Bordeaux városi tanácstagja majd 1581-ben a város polgármestere lett. Apja halála után irodalmi munkáknak szentelte idejét. Az Esszék első két könyvének megjelenése után hosszabb utazást tett Európában (1580-1581) 14 hónapig Itáliában tartózkodott. Esszéit hazatérve állandóan újjáírta, bővítette. Visszavonultsága ellenére többször közvetítői szerepet vállalt a vallásháborútól sújtott ország szembenálló hatalmasságai körül. Navarrai Henrik, a későbbi IV. Henrik bizalmi embere volt. Navarre Montaigne kastélyában is töltött néhány napot.
Több gyermeke még csecsemőkorban meghalt; egyetlen érte meg a felnőttkort.
Műve
- Az Esszék egyes darabjai rövidebb, majd főleg a harmadik könyvben hosszabb etikai elmélkedésekből áll. A sértés és megbocsátás, a támadások elviselése, a lelki és testi szenvedélyek-szenvedések, hazugságok és lustaságok, a félelem és a képzelet hatalma – ezek leginkább visszatérő témái. Nem filozófiai általánosságokkal világítja meg tárgyát, hanem történetekkel, anekdotákkal, események elbeszélésével. Az 1588-ban megjelenő utolsó, harmadik könyv Itáliaban tett útján szerzett tapasztalatait tárgyalja.
- A fejezetek középpontjába egyre inkább ő maga kerül, a külső világ a saját tudatán átszűrve értelmeződik. Barátjának, Étienne de La Boétie-nek halála, és saját tanácstalansága, betegségei, lelkiállapota lesz írásainak fő tárgya, háttérben mindig a klasszikus, görög-latin kultúrával, és a jelenkor vallásháborúinak fenyegető közelségével. Szemléletmódja, világlátása szkeptikus és sztoicista, ember- és jövőképe borúlátó. Többnyire Vergilius, Seneca, Cicero és Horatius történeteiből, elmélkedéseiből indulva jut el saját gondolatának megfogalmazásáig. Egyik híres gondolata – „Filozofálni nem más, mint megtanulni a halált” (vagy: „halni tanulni”)- , az I. könyv 30. fejezetének címe olyan Cicero-passzust gondol tovább, melyben Cicero Socratest idézi.
- Montaigne a személyesség megteremtője az európai irodalomban: a később gondolataival sokat vitatkozó Blaise Pascal nemcsak elismeri úttörő voltát és jelentőségét, hanem hasonló érzékenységgel és kételyekkel alkot maga is. Jean-Jacques Rousseau gondolkodására is hatott.
- Az egyik legismertebb francia népszerű-tudományos könyvsorozat címe (Que sais-je – kb. „Tudhatom én?” – vagy „Mit tudok én?…”) Montaigne szkepticizmusát kifejező egyik fő kérdésének idézése. André Gide egyik írásában Jézus alapszemléletéhez hasonlítja Montaigne-ét („Én vagyok az igazság”), de nem vallásos értelemben, hanem az igazság egyedül érvényes, szubjektív értelmezésére gondolva.
- Az Esszék első modern helyesírással a Gallimard Kiadó 1962-es Pléiade teljes és szöveghű kiadványával egyidőben jelent meg, melyhez André Gide írt bevezetőt. Azóta az újabb, így a népszerű Folio-sorozatban már mindig modern helyesírással teszik közzé, kivéve természetesen a történeti-szöveghű ediciókat.
Az Esszék magyar kiadásai
- Montagne Mihály külömbbkülömbbféle tárgyak felől való gondolatjai és vélekedései magyar köntösben (1803., Pozsony. Fordította: Nagy Tóth József)
- Montaigne legszebb lapjai – André Gide válogatásában (1941., Bp. Officina Kk., Ford.> Kürti Pál)
- Esszék (Bp. Bibliotheca Kk., 1957. Válogatta és ford.: Bajcsay András. – Gyergyai Albert bevezető tanulmányával.)
- A tapasztalásról (Bp., Európa Könyvkiadó, 1983. Ford.: Réz Ádám)
- Esszék (1983, Bukarest, Kriterion Kk. Vál. és bev.: Oláh Tibor)
- Esszéi (2001-2003., Pécs, Jelenkor Kiadó. Fordította Csordás Gábor).
Filozófiája
Apja kérésére még ifjúként lefordította franciára Raymond Sebonnak a 15. században latinul írt Theologia naturalisát (Természetteológia). Később visszatért a műhöz, de az apológia már nem a „természetteológia” ügyének védelme lett, hanem védőbeszéd Sebon mellett. Az ítélkezés felfüggesztését azért javasolja, mert az érzékek megbízhatatlanok, az ember nem ismerheti ki az emberi észt. Ami az erkölcsi meggyőződéseket illeti, a társadalmi és kulturális beidegződések eleve meghatározzák ítéleteinket. Montaigne is a keresztény fideizmus szószólója, de nála ez együtt jár a bigott vallásosság elítélésével.
Lemond a mély bölcsességről. Első lépésben visszavonul a természet vagy a természetfölötti tárgyak (fizika és metafizika) vizsgálatától. Korlátozott megismerésének tárgya a megismerést hordozó személye. A világról való pragmatikus lemondást azonban nem követi az én belső szerkezetének rendszeres feltárása. Az én is a világhoz tartozik, de megvannak a saját természeti törvényei, működésének tudományos feltárásáról le kell mondani.
Az Esszék másik jelentős gondolatmenete a szabadság fogalmára összpontosít. A montaigne-i szabadság részben keresztényi, részben sztoikus, de mindenképp etikai értelmű. Ellentéte a szolgaság, de nem bármiféle indíttatástól való mentesség, hanem egy sajátos indíttatáshoz való felbonthatatlan kötődés értelmében. A mentesség a kötetlenség értelmében vett szabadság is fontos szerepet játszik filozófiájában. A szabadságnak két formája létezik, a nemzeti sajátságok és a vallásfelekezetek közti választás.
Szakirodalom
- Francis Jeanson: Montaigne par lui-même (Paris, 1951.)
- Az Europe folyóirat Montaigne különszáma (Paris, 1972. 1-2.)
- Boros Gábor: Filozófia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007
Források
- Pukánszky-Németh: Neveléstörténet - 4.1. A világ és az ember felfedezése - Michel de Montaigne
- Hegedüs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok - Michel Eyquem de Montaigne