„Brósz Róbert” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
BinBot (vitalap | szerkesztései)
botok
191 035 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
17. sor: 17. sor:
| aláírás =
| aláírás =
}}
}}
'''Brósz Róbert''', dr. ([[Parajd]], [[1915]]. [[augusztus 8.]] – [[Budapest]], [[1994]]. [[február 13.]]) római jogász, jogtudós, egyetemi tanár, [[Brósz Irma]] festőművész elsőfokú unokatestvére.
'''Brósz Róbert''' ([[Parajd]], [[1915]]. [[augusztus 8.]] – [[Budapest]], [[1994]]. [[február 13.]]) római jogász, jogtudós, egyetemi tanár, [[Brósz Irma]] festőművész elsőfokú unokatestvére.


==Életpályája==
==Életpályája==
Édesapja, id. Brósz Róbert ügyvéd volt. A [[jászapáti]] királyi katolikus gimnáziumban kitüntetéssel érettségizett. [[1933]]-[[1937]]-ig [[Debrecen]]ben jogot hallgatott. Az egyetemet ''sub auspicis Gubernatoris'' minősítéssel fejezte be. Már első éves korában felfigyelt rá [[Marton Géza]], aki a tanszékére demonstrátornak hívta. Az egyetem elvégzése után [[Kecskemét]]en és [[Budapest]]en bírósági fogalmazóként, illetve bíróként működött.
Édesapja, id. Brósz Róbert ügyvéd volt. A [[jászapáti]] királyi katolikus gimnáziumban kitüntetéssel érettségizett. [[1933]]-[[1937]]-ig [[Debrecen]]ben jogot hallgatott. Az egyetemet ''sub auspicis Gubernatoris'' minősítéssel fejezte be. Már első éves korában felfigyelt rá [[Marton Géza]], aki a tanszékére demonstrátornak hívta. Az egyetem elvégzése után [[Kecskemét]]en és [[Budapest]]en bírósági fogalmazóként, illetve bíróként működött.


[[1940]]-1941-ben a római La Sapienza egyetemen posztgraduális tanulmányokat folytatott. Tanárai Pietro de Francisci és Emilio Albertario voltak, utóbbitól tanulta el az interpolációkritikai módszert. Olaszországból hazatérve besorozták, öt évet töltött a fronton és hadifogságban.
[[1940]]-1941-ben a római La Sapienza egyetemen posztgraduális tanulmányokat folytatott. Tanárai Pietro de Francisci és Emilio Albertario voltak, utóbbitól tanulta el az interpolációkritikai módszert. Olaszországból hazatérve besorozták, öt évet töltött a fronton és hadifogságban.


[[1947]]-ben Marton Géza mellett kezdte meg oktatói munkáját a budapesti jogi karon meghívott előadóként. [[1951]]-ben kapott főállású megbízást mint intézeti tanár (egyetemi docens). [[1955]]-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Az [[1956-os forradalom]] és Marton halála után nem nevezték ki tanszékvezetőnek. [[1958]]-1961 között megbízott tanszékvezető volt, később Móra Mihály egyházjogász és eljárásjogász kapta meg a tanszéket. [[1965]]-ben, bár nem volt az állampárt tagja, egyetemi tanári kinevezést kapott. [[1967]]-ben, Móra elhunyta után nevezték ki a Római Jogi Tanszék élére. [[1985]]-ben vonult nyugdíjba, de 1992-ig aktívan oktatott. Nyugdíjbavonulását követően a Római Jogi Tanszék vezetését Hamza Gábor professzor vette át. 1994. február 13-án tragikus baleset következtében hunyt el.
[[1947]]-ben Marton Géza mellett kezdte meg oktatói munkáját a budapesti jogi karon meghívott előadóként. [[1951]]-ben kapott főállású megbízást mint intézeti tanár (egyetemi docens). [[1955]]-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Az [[1956-os forradalom]] és Marton halála után nem nevezték ki tanszékvezetőnek. [[1958]]-1961 között megbízott tanszékvezető volt, később Móra Mihály egyházjogász és eljárásjogász kapta meg a tanszéket. [[1965]]-ben, bár nem volt az állampárt tagja, egyetemi tanári kinevezést kapott. [[1967]]-ben, Móra elhunyta után nevezték ki a Római Jogi Tanszék élére. [[1985]]-ben vonult nyugdíjba, de 1992-ig aktívan oktatott. Nyugdíjbavonulását követően a Római Jogi Tanszék vezetését Hamza Gábor professzor vette át. 1994. február 13-án tragikus baleset következtében hunyt el.
34. sor: 34. sor:
== Értékelése==
== Értékelése==


Főleg a római polgárság rétegeződésével, valamint a szolgalmak és a felülépítményi jog ([[superficies]]) problémáival foglalkozott. [[Pólay Elemér]]rel közösen írt római jogi tankönyvén generációk nevelkedtek fel, és későbbi tankönyvek alapjául is szolgált.
Főleg a római polgárság rétegeződésével, valamint a szolgalmak és a felülépítményi jog ([[superficies]]) problémáival foglalkozott. [[Pólay Elemér]]rel közösen írt római jogi tankönyvén generációk nevelkedtek fel, és későbbi tankönyvek alapjául is szolgált.


''„Brósz Róbert előadásai nemcsak szakmai és didaktikai, hanem egyúttal retorikai mesterművek is voltak. … Jelképesnek is tekinthetjük azt a tényt, hogy utolsó nagyobb munkája Gaius Institutióinak magyar nyelvre való átültetése volt.”'' (Földi András)
''„Brósz Róbert előadásai nemcsak szakmai és didaktikai, hanem egyúttal retorikai mesterművek is voltak. … Jelképesnek is tekinthetjük azt a tényt, hogy utolsó nagyobb munkája Gaius Institutióinak magyar nyelvre való átültetése volt.”'' (Földi András)
40. sor: 40. sor:
==Források==
==Források==


* [[Földi András]]: ''Brósz Róbert (1915-1994).'' Magyar Jogtudósok I. (Szerk. Hamza Gábor). Budapest, 1999. 169-182. o.
* [[Földi András]]: ''Brósz Róbert (1915-1994).'' Magyar Jogtudósok I. (Szerk. Hamza Gábor). Budapest, 1999. 169-182. o.
* [[Hamza Gábor]]: ''Brósz Róbert tudományos munkássága.'' [[Állam- és Jogtudomány]] 37 (1995) 303-319. o. (megjelenés: 1997)
* [[Hamza Gábor]]: ''Brósz Róbert tudományos munkássága.'' [[Állam- és Jogtudomány]] 37 (1995) 303-319. o. (megjelenés: 1997)


46. sor: 46. sor:


* ''Nem teljes jogú polgárok a római jogforrásokban.'' (1964)
* ''Nem teljes jogú polgárok a római jogforrásokban.'' (1964)
* ''Bekämpfung versteinerter Vorurteile und andere aktuelle Aufgaben im Unterricht des römischen Rechts.'' (Acta Jur. et Pol. [[Szeged]] XVII.) 219. (1970)
* ''Bekämpfung versteinerter Vorurteile und andere aktuelle Aufgaben im Unterricht des römischen Rechts.'' (Acta Jur. et Pol. [[Szeged]] XVII.) 219. (1970)
* Brósz Róbert – Pólay Elemér: ''Római jog'' (1976 - több változatlan utánnyomás 1995-ig)
* Brósz Róbert – Pólay Elemér: ''Római jog'' (1976 - több változatlan utánnyomás 1995-ig)
* [[Hugo Grotius]] ''A háború és a béke jogáról''. Ford.: Brósz Róbert, [[Diósdi György]], [[Haraszti György]]. Budapest, 1960, I-III. és Budapest 1999.
* [[Hugo Grotius]] ''A háború és a béke jogáról''. Ford.: Brósz Róbert, [[Diósdi György]], [[Haraszti György]]. Budapest, 1960, I-III. és Budapest 1999.
55. sor: 55. sor:


{{DEFAULTSORT:Brosz Robert}}
{{DEFAULTSORT:Brosz Robert}}
[[Kategória:Magyar jogászok]]
[[Kategória:Magyar jogászok]]
[[Kategória:Magyar jogtudósok]]
[[Kategória:Magyar jogtudósok]]
[[Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók]]
[[Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók]]
[[Kategória:1915-ben született személyek]]
[[Kategória:1915-ben született személyek]]
[[Kategória:1994-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:1994-ben elhunyt személyek]]

A lap 2017. május 9., 00:24-kori változata

Brósz Róbert
Született1915. augusztus 8.
Parajd
Elhunyt1994. február 13. (78 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásajogász,
jogtudós,
egyetemi tanár
IskoláiDebreceni Egyetem
Sablon • Wikidata • Segítség

Brósz Róbert (Parajd, 1915. augusztus 8. – Budapest, 1994. február 13.) római jogász, jogtudós, egyetemi tanár, Brósz Irma festőművész elsőfokú unokatestvére.

Életpályája

Édesapja, id. Brósz Róbert ügyvéd volt. A jászapáti királyi katolikus gimnáziumban kitüntetéssel érettségizett. 1933-1937-ig Debrecenben jogot hallgatott. Az egyetemet sub auspicis Gubernatoris minősítéssel fejezte be. Már első éves korában felfigyelt rá Marton Géza, aki a tanszékére demonstrátornak hívta. Az egyetem elvégzése után Kecskeméten és Budapesten bírósági fogalmazóként, illetve bíróként működött.

1940-1941-ben a római La Sapienza egyetemen posztgraduális tanulmányokat folytatott. Tanárai Pietro de Francisci és Emilio Albertario voltak, utóbbitól tanulta el az interpolációkritikai módszert. Olaszországból hazatérve besorozták, öt évet töltött a fronton és hadifogságban.

1947-ben Marton Géza mellett kezdte meg oktatói munkáját a budapesti jogi karon meghívott előadóként. 1951-ben kapott főállású megbízást mint intézeti tanár (egyetemi docens). 1955-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Az 1956-os forradalom és Marton halála után nem nevezték ki tanszékvezetőnek. 1958-1961 között megbízott tanszékvezető volt, később Móra Mihály egyházjogász és eljárásjogász kapta meg a tanszéket. 1965-ben, bár nem volt az állampárt tagja, egyetemi tanári kinevezést kapott. 1967-ben, Móra elhunyta után nevezték ki a Római Jogi Tanszék élére. 1985-ben vonult nyugdíjba, de 1992-ig aktívan oktatott. Nyugdíjbavonulását követően a Római Jogi Tanszék vezetését Hamza Gábor professzor vette át. 1994. február 13-án tragikus baleset következtében hunyt el.

Elismerései

  • 1975-ben Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1985-ben arany fokozata
  • 1990-ben Apáczai Csere János-díj
  • 1976 és 1984-ben hallgatói választás alapján a „Kar Kiváló Oktatója”

Értékelése

Főleg a római polgárság rétegeződésével, valamint a szolgalmak és a felülépítményi jog (superficies) problémáival foglalkozott. Pólay Elemérrel közösen írt római jogi tankönyvén generációk nevelkedtek fel, és későbbi tankönyvek alapjául is szolgált.

„Brósz Róbert előadásai nemcsak szakmai és didaktikai, hanem egyúttal retorikai mesterművek is voltak. … Jelképesnek is tekinthetjük azt a tényt, hogy utolsó nagyobb munkája Gaius Institutióinak magyar nyelvre való átültetése volt.” (Földi András)

Források

Művei

  • Nem teljes jogú polgárok a római jogforrásokban. (1964)
  • Bekämpfung versteinerter Vorurteile und andere aktuelle Aufgaben im Unterricht des römischen Rechts. (Acta Jur. et Pol. Szeged XVII.) 219. (1970)
  • Brósz Róbert – Pólay Elemér: Római jog (1976 - több változatlan utánnyomás 1995-ig)
  • Hugo Grotius A háború és a béke jogáról. Ford.: Brósz Róbert, Diósdi György, Haraszti György. Budapest, 1960, I-III. és Budapest 1999.

Lásd még

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Brósz_Róbert&oldid=18725807”